Bányai Tamás





Jakab Sándor az észak-karolinai High Point város közelében található Night Star motel-bár-étterem kombinációban dolgozott - illegálisan persze - már egy éve. Takarítóként kezdte, aztán a tulajdonos egyszer csak felismerte kézügyességét, s attól fogva a karbantartó szerepét töltötte be

Éppen végzett aznapi munkájával, s úgy gondolta, megérdemel egy pohár sört. Tudta, hogy most van a bútorvásár, a motel minden szobája foglalt, és ilyenkor, az esti órákban a bár is zsúfolt, de csak jut egy szűk hely a bárpult mellett.

Átvágott a motelt a bártól elválasztó kerten, s félúton járva vette észre a nőt. A magnóliafa alatt állt, félszegen, mintha testi hibáit akarná rejtegetni a fa árnyékában. Pedig fiatal volt, formás és csinos.

Jakab Sándor tisztában volt vele, hogy ilyenkor - vásár idején - az örömlányok ellepik a várost, s ezt is azok egyikének vélte, akinek odabent a bárban már nem sikerült vendéget fogni. Úgy látta, a nő int neki. Előbb tétovázott, aztán mégis odalépett hozzá. Egyedül élt, s jó régen volt már dolga nővel. Helen, a takarítólány, akivel azelőtt összehozta jósorsa, már hetekkel korábban felmondott, még a környékről is eltűnt, mint a kámfor.

A nő arcára zavart, idegesnek tetsző mosoly telepedett, lesütötte szemét és szótlanul, gyengén megfogta a férfi kezét, mintegy alkalmat biztosítva a másiknak, hogy visszaléphessen, ha akar. De Jakab Sándor már eldöntötte, hogy nem táncol vissza. Követte a nőt, aki finoman húzta magával. Közben alaposabban is szemügyre vette, s elégedetten állapította meg: jó lábai vannak, kemény húsú feneke, feszes mellei. Harminc év körülinek saccolta, a legjobb korban levőnek. Új lány, gondolta, hiszen még sohasem látta, nem ismeri a helyi dörgést, lecsúszott a vendégekről, de bevétel nélkül mégsem akar nyugovóra térni, nyilván kapóra jöttem neki. Ám legyen, kerül, amibe kerül, megengedheti magának. Érezte, hogy felforrósodik a vére.

A motelszobában, ahova a nő vezette, két ágy állt. Az egyik még érintetlen, a másik megbontott, látszott, hogy valaki már feküdt benne. A bevetett ágy mellett két hatalmas bőrönd hevert. Jakab Sándor megjegyezte:

- Gondoltam, hogy nem idevalósi vagy, a helyi lányokat már ismerem.

A nő egy biccentéssel vette tudomásul, hogy olyan emberrel van dolga, aki a jelek szerint jártas az ilyen kalandokban. Válasz helyett vetkőzni kezdett, mintegy értésül adván, ő is pontosan tudja, mit várnak tőle.

Jakab Sándor gusztálta a nőt. Tetszett neki, hogy arca cseppet sem mesterkélt, mindössze szemöldöke van a kelleténél egy parányival erősebbre kihúzva; hajának szőkesége is természetes, nem festett, ruházata divatos, drága holmi, ám cseppet sem hivalkodó. Az egész nőből hiányzott a prostituáltakra olyannyira jellemző durva, bizalmaskodó magabiztosság. A melltartóját kapcsolta ki, amikor rászólt:

- Hohó! Lassan a testtel, csillagom. Valamiről elfeledkeztünk. Nem szeretem, ha palimadárnak néznek. Mi a tarifa?

A nő az ágyra csúsztatta meltartóját, feltekintett, s most először szólalt meg:

- Tizenöt dollár - suttogta alig hallhatóan és aggodalmasan, mint aki attól fél, esetleg rossz árat mond.

Jakab Sándor elnevette magát. Ez egy kezdő, gondolta, de annál jobb. Kivette a pénzt a tárcájából, a bankókat az éjjeliszekrényre helyezte.

- Hogy hívnak? - kérdezte.

- Julie - felelte a nő, s anyaszült meztelenül végigfeküdt a megbontott ágyon.

- Hé! - förmedt rá a férfi. - Gyere át erre az ágyra. Nem akarok egy másik vendég ki sem hűlt helyére feküdni.

Julie a fejét rázta ellenkezése jeléül, s amikor a férfi már a takaró után nyúlt, hogy lehúzza az ágyról, rémülten kiáltott fel:

- Ne! Kérlek, ne! Gyere ide mellém.

- Mi bajod ezzel az ággyal?

- Az a férjemé.

Jakab Sándor elképedt. Ilyen kurvával még sohasem volt dolga.

- A férjedé? - kérdezte megrökönyödve. - És hol van ilyenkor a drágalátos férjurad?

- Odalent, a bárban.

- Nem félsz, hogy ránk nyitja az ajtót?

- Iszik a haverjaival. Hajnalig sem jön vissza.

Jakab Sándor nem tudta mitévő legyen, de vágyai már felgerjedtek, odabújt hát gyorsan a nő mellé.

Julie szorosan, szinte már görcsösen magához húzta, hevesen csókolni kezdte. Jakab Sándornak ez egyáltalán nem tetszett. Érezte, hogy ez a heves szenvedély valahogy természetellenes, erőltetett, mintha a nő minden áron csak a fizetségét akarná megszolgálni. Ám, ha már hozzáfogott, be is fogja fejezni. Ahogy mondani szokták, gyorsan végzett. Ki akart kászálódni az ágyból, de a nő belekapaszkodott.

- Ne! Kérlek, ne menj még el! Folytasd! Kérlek, szeress még egy kicsit!

De Jakab Sándor most már határozott volt. Itt valami nincs rendjén! Nem szerette a váratlan és kellemetlen meglepetéseket, s most már igyekezett mielőbb eltűnni innen. Kapkodva szedte magára a ruháit, mitsem törődve immár a nővel, aki sírásra görbülő szájjal, könyörgő arckifejezéssel nézte őt.

Köszönés nélkül, sietve távozott.

Betért a bárba, és kért egy sört a bárpultnál.

A közelében levő asztaltól, nagyhangú társaság közepéről egy középkorú férfi hangját hallotta. Jócskán felöntehetett már a garatra. Kiskabátja a szék támlájára vetve, nyakkendője meglazítva. Kezeit a térdéhez csapkodva, vihorászva mesélt a mellette ülőknek:

- Én bezzeg nyugodtan magára hagyom az asszonyt. – mondta a részegek kihívó büszkeségével, láthatóan élvezve a rámeredő és várakozó tekinteteket. Felröhögött. – Mert frigid az istenadta. Az ilyen nőre nem kell vigyázni. Mérget vehettek rá, hogy nem fog megcsalni. Ha nem kell neki, nem élvezi, minek csinálja? Hát nem?

Jakab Sándor otthagyta a bárpulton fél pohár sörét, és észrevétlenül kioldalgott a bárból, mintha legalábbis neki lenne valami szégyellnivalója.

Cím: Frigid az istenadta
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Bányai Tamás
Beküldve: November 2nd 2006
Elolvasva: 1261 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]