Fáradt vagyok, Uram,

mert szívet adtál nekem,

és nem mondtad, hogy a szív

nem arra való, hogy szeressek,

hanem hogy a testemet éltesse.



Fáradt vagyok, Uram,

mert szemet adtál nekem,

és nem mondtad, hogy a szem

nem arra való, hogy meglássam a szépet,

hanem, hogy tájékozódjak a világban.



Fáradt vagyok, Uram,

mert kezeket adtál nekem,

és nem mondtad, hogy a kezek

nem arra valók, hogy simogassak velük,

hanem, hogy megfogjam a tárgyakat.



Fáradt vagyok, Uram,

mert testet adtál nekem,

és nem mondtad, hogy a test

nem arra való, hogy az öröm forrása legyen,

hanem, hogy meg tudjanak különböztetni

más emberektől.



Fáradt vagyok, Uram,

mert embereket adtál körém,

és nem mondtad, hogy az emberek

nem arra valók, hogy szeressem őket,

s hogy ők is szeressenek,

hanem, hogy kitöltsék az üres teret a világban.



Fáradt vagyok, Uram,

mert van testem

van lelkem

vannak vágyaim



mert van életem



Engedj el, Uram...

Cím: Beszélgetés Istennel
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Őri István
Beküldve: March 17th 2007
Elolvasva: 1395 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]