18:12
Ágnes idegesen néz - már sokadszorra – a pályaudvar órájára. Kezében egy halványsárga papírlap. Próbálja úgy tartani, hogy mások ne lássák, mi van ráírva. Egy név… egy férfi neve. Hónapokkal ezelőtt egy internetes társkeresőn regisztrálta magát, utolsó szalmaszálként. A magányt - úgy tűnt,- megszokta már, de egy este, amikor szokás szerint a televízióban egy romantikus filmet nézett, hirtelen eltört a mécses. Nem is értette, hogy miért bőg. Már régen elkönyvelte, hogy ő megmarad „magnak”, ahogy annak idején a bátyja epésen megjegyezte. Tudta, hogy nem szép, sőt. A szemei kicsik, a szája csak egy halvány vonal, az orra pedig nagy és görbe. Pár évvel ezelőtt elkezdett gyűjtögetni plasztikai műtétre, de mikor már éppen meg volt a pénz, meggondolta magát. Félt.
18:17
Egyre idegesebben pillant az órára. Már csak 5 perc, és megérkezik Ferenc, akivel már majdnem három hónapja levelezik. Lenéz a cipőjére. Elővesz egy zsebkendőt, és megpróbálja észrevétlenül letörölni a port, ami megült a fekete lakkcipő csillogó felületén. Beletúr a hajába, amikor egy üvegportálon meglátja a tükörképét. Görcs áll a gyomrába, a szája pedig teljesen kiszárad. Talán innia kellene egy ásványvizet. Nem, mégsem. Úgysem tudna most egy kortyot sem lenyelni. A papírlap egyre gyűröttebb, ahol izzadt tenyere hozzáér.
A hangosbemondó bejelenti, hogy a 6-os vágányra érkezik a pécsi vonat. Elbizonytalanodik.
- Haza kellene mennem. Mi lesz, ha nem is jön? Jaj, mit mondjak először? Elfelejtettem végiggondolni. Most mit tegyek? – tépelődik magában..
Megbeszélték, hogy Ágnes egy kis táblát tart majd a kezében, Ferenc nevével, ő pedig egy fehér rózsát, mert az olyan romantikus. Láttak ugyan egymásról fotót, de Ágnes egy picit becsapta a férfit, mert egy olyan művészien beállított fényképet küldött, amelyen nem látszott nagynak az orra. Igaz, a férfi is egy régebbi képet küldött magáról.
18:23
Az emberek hömpölygő folyamként tódulnak ki a vonatból. Ágnes idegességében elfelejti feltartani a táblát. Feszülten figyel. A férfiak kezét nézi. Senkinél sem lát fehér rózsát, csak bőröndöket, és sport-táskákat. Kiürül a peron. A lány szemeiben könnycseppek.
Nem jött. Rászedte. Ekkor valaki a háta mögül kiveszi a papírlapot a kezéből. Döbbenten megfordul. Egy őszes, kopaszodó, testes férfi villantja rá szelíd mosolyát.
- Szervusz Ágnes. Megérkeztem.
A lány csak áll némán. Szemei hatalmasra kitágulnak, majd hirtelen felnevet:
- Ferenc? Te még nálam is csúnyább vagy! – bukik ki belőle, majd boldogan belekarol, és szerelmesen hozzábújva vezeti a kijárat felé, egyre csak nevetve.
