Az ötlet mindenképpen B.S.-től származik. Ihletet kaptam az ötletétől, de azt is mondhatnám, homlokon csókolt a Bundás. Mivel a munkanélküliség réme lebeg a szemem előtt, minden lehetséges ötletet meg kell ragadnom a munkaszerzésre. Ettől az irománytól ugyan valószínűleg nem lesz munkám, de remélhetőleg legalább jól szórakoztok, ami nem utolsó szempont. Bevallom, én nagyon jól szórakoztam, amíg elkészült.
Egy kutyasétáltatás anatómiája.
A nénike kinézetre volt vagy 1oo éves. Érzései szerint legalább 120 év nyomta a vállát.
Éppen most jött ki egy emeletes bérház kapuján. Mit jött! Valósággal repült. Na, azért nem nőttek szárnyai, elvégre nem a mesében vagyunk….a néni kezében pórázok hálózata. Minden póráz végén egy-egy kutya. Azt is mondhatnánk, itt van az eb elhantolva, ha a néni repülésének okát firtatnánk. Természetesen csak képletes elhantolásról beszélhetünk, mert a néni jobban vigyázott a kutyákra, mint az életére.
A kutyák képezték ugyanis a néni megélhetését. Egy kutya sétáltatásának díja Bécsben elég volt a néni havi kenyérszükségletére, egyből lett a finom tejecske, egy másik díja adta ki a lakbért, és így tovább. A baj csak az volt, a kutyák jól tápláltak voltak, és erősek. A néni nem annyira, ebből adódóan a néni mintegy lebegett a pórázok végén a kutyafalka után.Pedig még a táskáját is megrakta a munkához szükséges eszközökkel.
Szükségeltetik legalább annyi zacskó, ahány állatot sétáltat. Minden kutyához külön, eldobható törlőkendő kell. Ahány gazdi, annyi fajta törlőkendő. Itt van például Barátfalvi Felsőzsolcai Aurél, aki csak az illatosított, puha törlőt viseli el a hátsófertáján.Vagy Felsőbuktai Alsópáhoki Kisköcsögi Tihamér Alajos, aki csak kék alapon zöld rózsás puha gyolccsal enged az intelligensebb végéhez nyúlni. Ő egyébként is egy megátalkodott kan, első dolga levizelni a néni lábát; közvetlenül azelőtt, hogy a villanyoszlopot venné célba e szükségletéhez. De sok problémát okoz Winniczay Winniczai Egon Özséb is, aki valamilyen rejtélyes bélhurut miatt képtelen hurkát produkálni, ezért tartozik Marika néni felszerelései közé újabban egy merőkanál is. Csepregghy Dezsőffy Arisztid Jónás, aki egy 80 kilós kan, azt a szokást vette fel újabban, üdvözlésül az öregasszony vállára teszi mellső pracliját. Marika néni ilyenkor hanyatt esik a súlytól, fektében valami régi emlék kezd előtörni a tudatából; de nincs idő ezen eltöprengeni, a szédült forgatag máris tovább repíti a tisztára sepert utcákon.
Az első nap még nem volt képben Marika néni, ezért elkövette azt a bakit, hogy egy illatmentes csipkeszegélyes kendővel nyúlt a dolgát végzett hátsó felé. Aurél erősen visszafogta magát a harapástól, de olyan sértődöttséggel és méla undorral bámult a csipkeipar eme remekére, hogy Marika néni ijedten rejtette a táskájába a kézműipar remekművét. Egyenként kezdte előhúzogatni táskájából a kendőcskéket, mígnem Aurél
a vanília-illatúnál jóváhagyólag bólintott, majd odatartotta hátsóját a puha kendőnek.
Marika néni tanult az esetből. Minden kis tasakból hazavitt egy még nem használt mintadarabot, otthon azután memorizálta a kendőcskékhez tartozó tulajdonosok nevét. Elég lassan ment a dolog , mert Marika néni gondolkodás nélkül is kivágta a hexametil- difenilamin nevét, sőt még a para-dimetil-amino-benzaldehidét is, de nehezen értette meg, miért is nem mindegy, melyik hátsó melyik törlőkendővel képez párt.
Nna, térjünk vissza még egy kicsit a bőrönd-táska tartalmára. A kutyasétáltatás másik fontos kelléke a seprő és a lapát, ami szintén ott lapult a táskában, valamint egy újabb kendőcske, amivel a használt lapátot és seprőt kellett eltörölni, mielőtt visszatette a táskájába. Szerencsére, a lapát nem morgott, ha néha felcserélte a tisztítóeszközt.
Sétáltattatok már kutyát? Elmondom, nagyjából hogy telik ilyenkor az idő. Marika nénit az ebek kirepítik a közeli parkba. Sétálnak, sétálnak, egyszer csak az egyik eb elvégzi a szükségét. Marika néni ilyenkor lehúzza a csipkekesztyűjét, előhalász helyette egy gumikesztyűt, egy zacskót, és az ebnek megfelelő egy darab törlőkendőt, a lapátot és a seprőt. Miután megtörölte az eb hátsóját, Marika néni hasra fekszik a fűben, és keresni kezdi a végterméket. Mivel rosszul lát, kénytelen lehasalni. Ha szerencséje van, nem éppen bele abba. amit keres….A füvön talált tárgyat a seprővel a lapátra húzza,(Örül, ha nem úgy kell felmerni a merőkanállal) innen a zacskóba önti, majd a zacskóval elsétálnak közösen egy szemetes konténerig, ahova azután a tasakot bedobhatja. Jobbik esetben sikerül elérni a szemetesig azelőtt, míg valamelyik másik állat is szükségét érezné a szükséglet elvégzésének. Ha ez a tragikus esemény mégis megtörténne, Marika néni a megtöltött tasakot a táskájába helyezi mindaddig, amíg a másik állat után el nem takarított. De néha ilyenkor egyszerre az egész stábra ráérik a dolog. Ilyenkor újabb megtöltött tasakok kerülnek a bőrönd-táskába.
Ez különösen akkor veszélyes, ha Marika néni másnap hazautazik a családjához, mint ahogy ez nemrég is történt. A tasakok a táskában felejtődtek a séta után is. Másnap azután, a határátlépésnél Marika néni nem tudta értelmesen megmagyarázni az osztrák vámosoknak, mit csempész a zacskókban Ausztriából Magyarországra. Ajánlotta ugyan, hogy esetleg szaglás után bebizonyíthatja az igazát, de a vámos -ki tudja, miért- elzárkózott ettől az ötlettől. Hoztak Marika néninek egy szép fehér ingecskét, aminek ügyesen megkötötték hátul az ujját. Két napig élvezte egy vattával burkolt falu szobácska vendégszeretetét, mire bebizonyosodott, hogy tényleg nem csempész, csak kissé feledékeny az istenadta. Pedig a barna rudacskák erősen emlékeztettek az ópiumkalács színére….Talán mégis meg kellett volna szagolni…?
Ezen a hétvégén az unokák hiába várták a nagyit. Imádták nagyi történeteit az átélt élményekről; de azt sehogy sem értették, nagyi miért sírja vissza a régi, hexametiléntetraminos időket, mikor ott nem történt vele semmi érdekes.
Mire két nap után kiengedték a gumiszobából, már nem utazhatott haza, mert a kutyák nem maradhattak séta nélkül, se nagyi fizetség nélkül. Még szerencse, hogy a két szabadnapján történt az eset.
Ezért fontos, hogy eljusson a szemetesig, mielőtt újabb tasakot töltene meg; nem szeretné még egyszer látni a vámos arcát, ahogy az a történetét hallgatja lapátról, seprőről, zacskóról és törlőkendőről, hogy a merőkanalat már ne is említsem.
Néha nagyon messze van a szemetes. Ilyenkor izgulni kell, nehogy véletlenül egy metró-lejáró legyen a közelben. Történt egyszer, hogy a kutyák elunták a gyaloglást, metrózni akartak egyet. Csak úgy száguldottak lefelé, Marika néni több méterrel utánuk lebegett a pórázok végén. A kutyák beugrottak az egyik metró kocsiba, de az ajtók közben záródtak, hősünk ott lebegett hát a pórázba kapaszkodva a szerelvény mellett, egészen a következő állomásig, ahol is a kutyák kiszálltak. Akkor kicsit nyilalltak az öregasszony fogai a koronák alatt. Ezért csináltatott végül kivehető protézist; az nem sajog bármekkora huzatnál sem.
Ha a kutyák boldogok, az is tele van ezer veszéllyel. Egyik nap hazai lángolt kolbászt vitt lekenyerezés céljából a kutyatáphoz szokott állatoknak. Azok úgy futottak a keze után körbe-körbe, hogy közben teljesen körbetekerték a nénit a pórázokkal. A járókelők bányászták ki a pórázgombolyagból, közben Tihamér Alajos kihasználva a figyelem elterelődését, levizelte egy vállalati főkönyvelő lábát, amit az meglehetős rosszallással nyugtázott. Annyira azért nem volt lekötve a figyelme…
Időnként valamelyik jólelkű sétálgató megsajnálta Marika-nagyit, ahogy repdes az állatok után. Ilyenkor pár percre megállt az esztelen rohanás, nagyi kifújta magát, közben pár szót váltott az állatokat lelassító idegennel. Egyszer az egyik meg is jegyezte: nem való ez a munka már egy ilyen idős öregasszonynak. Marika-nagyi sértődötten motyogta maga elé: mit akartok, még csak 54 éves vagyok…..
Ebben a pillanatban a kakukkos óra elütötte az éjfélt. Marika mama felriadt a hangjára. Ijedten ült fel az ágyán. Az utcáról beszűrődő gyér világosság fényénél alaposan körbetapogatta magát, megvizsgálta a fogsorát is – Meg van minden porcikám épségben, a fogsorom sem protézis – sóhajtotta megkönnyebbülten -Ezek szerint csak álom volt. Brrr…azok a kutyák….Jézusom, remélem álom is marad!
