Játszmák I
Az asztalterítőre kiszóródott, majd egy marék só.
Só szóródott az asztalterítőre.
A vörösbor a pohárból kicsordult.
A borospohár majdnem szabályos kört rajzolt a kicsordult borból, nem messze a kiszóródott sótól az asztalterítőn, alig arasznyira onnan.
Az asztalterítő viaszosvászon, a pohár üveg, a só, só.
A vörösbor az ünnepről maradt. Az ünnep elmúlt.
A só, ebédnél borult az asztalra
egy hirtelen mozdulatra.
Kis halmot formált, afféle távoli piramist,
amikor a kristályok szétszaladtak
majd összekapaszkodtak megint.
A pohár rövidesen szilánkjaira törik a falon, az ablakot alig elkerülve.
A borospohár rajzolta kör nem teljes, a só-halom felé eső negyeden megszakad, és kis kunkorral a kör közepe felé fordul.
A só, a pohár falon történő végzete előtt borult ki, amikor az asztal mellől a nő hirtelen felállt, és kezét az arca elé emelte. Szemében gyűlölet, nem félelem.
A férfi az asztal másik oldalán állt, kezét lendítette, fel egészen a bal füléig, a feje mellé. Megállt a kéz a mozdulatban. Gyűlt a feszültség, elpattanó rugó, fékevesztett száguldó mozdony, állóképen.
A kéz ökölbe szorulva az asztallapra ütött, a pohár felemelkedett, a sókristályok kissé laposabbra formálták a piramist.
A düh a pohár végét jelentette, csillogó cserépként az ablak alatt, a fal mentén.
A férfi és a nő a tört poharat nézte. Szemükben a gyűlölködés, a félelem, majd a közöny tekintett a törmelékre. Mindkettőjük így, ebben a sorrendben felgyúló érzelmekkel nézte az eltört poharat, az üvegcserepet.
Szemét. Semmi.
A nő seprűt és lapátot fogott, amíg sepert a férfi az asztalnál állt.
A férfi levette az ajtó melletti fogasra akasztott fekete kalapját , kinyitotta az ajtót , és beengedte a napsütést a szobába. A napsugarak kikergették a félhomályt az asztal mellől.
A nő nem látta, a konyhában volt és a szennyes edényt mosogatta már.
A férfi sem látta, háttal volt, elmenőben. Kiment és becsukta az ajtót.
A napsugarak lehulltak az eltört pohár mellé.
Az asszony végezvén a mosogatással , kezét a kötényébe törölte, és bejött a szobába. Leült az asztalhoz, keze tétova mozdulttal egy csipet sót szórt a borospohár hagyta majdnem szabályos kör közepére.
Várt.
