Hiszünk
Némán ülünk az asztal körül,
Nyomasztó a csend, mi ránk települ.
Várunk egy jelre mindannyian.
Szellemet ídézük, hívunk, ha van.
Amitől félünk s megborzadunk talán,
Hogy léteznek az élet túl oldalán.
Ott vigyáznak ránk figyelő szemek,
Jön e most nekünk üzenet?
Szellő simítja lágyan homlokom,
Furcsa bizsergő érzés fut az újamon.
A gyertya lángja is idegesen lobog,
S lám az asztalon poharunk is mozog.
És itt a jel, nem vagyunk egyedül,
A mester arca felderül.
Láthatatlan vendég, lám megérkezett,
S vele a furcsa néma üzenet.
Legyetek őszinték, egymásnak nyitottak
Lakatja csak így nyílik, a hozott titoknak.
Meglátjátok, ha nektek ez sikerül,
Földi életetek vidám lesz s felderül.
Már csak rajtunk mullik minden,
Hogy ne érjen minket szégyen.
Avatott kézzel nyissuk a lakat szemet,
Bízunk, hogy beteljesül az üzenet!
Hogy szebb lesz világunk, amibe élünk,
Mert ebben hiszünk, és remélünk!
Kőri
