Az én kutyám
Buci Juci álmos kutyus kukucskál,
Hol a gazdim? egyre csak ezt kérdi már.
Egyre várja-várja kis gazdáját,
hátha kap egy kis csokikát.
Elromlik majd a fogacskája,
fáj aztán a nagy pofázmánya .
Mehet kutyus fogászatra,
sajoghat a szája.
Buci Juci! nincsen nasi,
megfájdul majd a pókhas poci.
Helyetted majd én befalom,
lesz aztán nagy vigalom.
Így szeretlek téged kutyuskám,
feláldozom érted a fogacskám.
Megnövesztem a kicsi pocakom,
helyetted a csokidat befalom!
Kutyuskámnak a fogára vigyázok,
csokit akar? én majd reá kiáltok!
Ebugatta Buckó Juckó, mész a sarokba!
Ki látott már, csokit enni titokban.
Kutya csokit... csontot, azt megkapod,
nem fáj majd a fogad, ha azt harapod.
Én sem kérek tőled, igérem egy harapást,
Mind a tiéd, edd meg, el ne ásd!
