(könnycsepp, de ne bántsatok érte)



Neked menned kell,

Mert űz a vágta!

Kövem könnyed magába zárta.

Lépteid után halk por oson...

Most a Piedrát olvasom.



Túl bonyolult vagyok ahhoz

Hogy neked jó legyek.

Egyszerűbb volna ha

Nem lennél olyan nagyszerű...

Sírnak a hegyek és üvöltenek a sziklák.

Lelkemben fájó éneked

Kőbezárt manóim idehozták.



Az éjszaka új hajnallal fenyeget.

Megtanultam élni,

Elfelejtettem félni.

Elfelejtettem, ki vagyok,

Csak jó veled

Sírni, érteni, álmodni, élni...



Már virradóra,

már kakasszóra

ébred a Dóra,

szalad a tóra.



Istene fentről,

démona bentről

nem érti: sírva

mért mossa, mossa,

vájja, kaparja,

ártatlan szívéből

hogy tépi ki a bűnt!



Párnádból, Kedves, minden éjjel

Vérszínű tollpihe hull...

Mindenem, mindenem, mindenem elhagy...

Maradj meg annak, aki most vagy.



Hazudlak, hazudlak, hazudlak!

A pengék életlenül is bántani tudnak...



Neked menned kell,

mert űz a vágta!

Kövem könnyed magába zárta.

Lépteid után halk por oson...



Por nem terem...

tapsolok múló tereken.

Kereszt helyett az énekem viszem.



„Mert én vagyok az első és az utolsó

Én vagyok a nagyrabecsült és a megvetett

Én vagyok a szajha és a szent

Én vagyok a feleség és a szűz

Én vagyok az anya és a leánygyermek

Én vagyok anyám karja”



És elfúlom lassan, amit még ennem ad a dal...

A lelkem fiatal...

Nem akármilyen úton lett poros a csizmám.

Messzire elvitt...



Nekem mennem kell,

mert űz a vágta!

Köved könnyem magába zárta.

Lépteim nyomán halk por oson...



Most az álmaid fogdosom...

Cím: Csak neked, és csak ennyi...
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Lokodi Károly
Beküldve: February 10th 2007
Elolvasva: 1131 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]