Amikor az angyalok
a földre szállnak
és körülöttünk járnak
észrevétlen,
olyanok, mint az emberek
s tán közülük sokat ismerek,
mégsem látom fényüket
csak későn,
amikor a bucsuszavaknak van ideje
s a gyengéd ölelésnek,
mert nem biztos,
hogy lesz másnap,
nem biztos, hogy lesz öröm,
sóhaj, kiáltás
nem biztos, hogy lesz folytatás -
pedig érzem a meleged,
az illatod, kapkodó lélegzeted,
s újra látom a már-már feledett
álomképeket...
csak állunk
átölelve egymást,
várva, hogy valaki szóljon,
adjon folytatást,
amit mindketten akarunk
s amikor arcom arcodra teszem,
és tétován mozdul kezem,
eszembe jut, amit tudtunk eddig is:
nincs bucsu, nem is lesz soha!
nincs Te és nincs én,
hiszen már a kezdet kezdetén
odaadtam mindenem Neked
s Te elém tetted életed
és azóta is csak adunk,
mert tudd meg, Kedvesem:
mi kezdettől egyek vagyunk!
