Színek és nevek
Már nem emlékszem pontosan, hol olvastam a cikket, mely arról szólt, hogy a gyerekek - akik még kellően nyitottak a világ dolgai iránt -, többségükben színeket társítanak az egyes fogalmakhoz, szavakhoz.
Ez nagyon meglepett, mivel én ez idáig azt hittem, különleges érzékenységgel rendelkezem, amiért a neveket - függetlenül attól, hogy van-e ilyen nevű személy az ismeretségi körömben -, színekkel ruházom fel.
És ez akkor is működik, ha a "Zoltán" keresztnevet a zöldesszürke, a "Piroskát" pedig a piros színhez kapcsoltam, ám nem a nevek kezdőbetűje, vagy a kötődő jelző hasonló színe miatt. A kivétel erősíti a szabályt.
"Erzsébet" nevű ismerőseim közül, az egyik testes, barnahajú, a másik vörösre melírozott, alacsony, telt alkatú, a harmadik csontos, magas nő. Ehhez a névhez azonban én mindig a kalászszőke színt kapcsoltam.
A "Rudolf" névnek lilászöldes, kevert színt tulajdonítok.
A "Tamás" - bár több, igen "színes" egyéniségű ismerősöm is viseli ezt a nevet -, az én számomra mindig szürkéskék színű volt.
A "Klári" kékeslila, a "Györgyi" szürkésfehér, a "Milán" erősebben szürke, míg az "Anita" rózsaszínű. A "Rózsa" név egyszerre sötétvörös és zöld, noha van fehér és sárgarózsa is. A "Géza" grafitszínű, egy kis sötétkék beütéssel. A "Valéria" halványzöld, a "Tündi" név színe pedig, a szürke és piros ötvözetéből áll össze. Az "Elemér" sárgásfehér, az "Ödön" lilásfekete, a "Krisztina" egyértelműen zöld. A "Viola" számomra egy az ibolyaszínnel, pedig a kertekben leginkább csak sárga violával találkoztam még. A "Dezső" négerbarna, és az "Orsolya" halvány lilásrózsaszínű.....
Folytassam? Dolgozik a képzelőerőm, és már úgy tűnik, mintha a szimpla fő- és mellékneveket is színesben látnám.
Ha így folytatom, hamarosan az igéknek is színük lesz. És ha a dolgozni szó "piros", akkor jó a kedvem és csinálom, de még belegondolni is rémes, mi lesz, ha a munka szó "fekete" színt vesz fel. Akkor aztán jöhet a konfrontálódás és vívódás: dolgozzak vagy ne......
