Umm al-’Alá bint Juszúf al-Hidzsáríja
A költőnő a 11. századi Andalúziában élt, és guadalajarai születésű volt. Életéről vajmi keveset tudunk, csupán egy al-Maqqarí nevű középkori szerző életrajzi lexikonjában maradtak róla töredékes adatok. Nem csupán a szerelemről verselt, hanem megőrződtek olyan költeményei is, ahol a tudást, a tanulást dicsőítette, és óvta a muszlimokat attól, hogy tudatlanok maradjanak.
Minden, ami tőled jön
Minden jó, mi tőled jön, minden.
Nagyságod tündököl életemen.
Örül a szemem jöttödön,
szavaidban gyönyörködöm.
Ki nélküled éli életét,
Nem társa annak a reménység.
Nazhún bint al-Kilá’i
A költőnő granadai születésű volt és a 12. században élt. A kortársak szerint verseinek nyelvezete, dallamossága a férfiak fölé emelte őt. Költőtársaival gyakran versben évődött és vitázott, még tanítómesterének, a vak al-Majzúmínak is éles nyelvvel vágott vissza, amikor az egy szatírájában kigúnyolta őt. Csodálták amiatt, mert mindig azonnal, bájos spontaneitással megfelelt bárkinek. Képes volt egy költeményt ugyanolyan stílusban folytatni, ahogyan valaki előtte elkezdte. Szép, vágyott és irigyelt hölgy volt, amit bizonyít egy hozzá intézett korabeli verssor, amit egy Nazhún nevű poéta írt: „Ó, te, kinek ezrek hódolói, ezrek szeretői!”
Vasárnap éjjel
Istenem, mily fenséges éjek,
mily szépek,
s mind közül legszebb
vasárnap éjjele!
Ha velünk lettél volna
mikor kémeink szeme lecsukódva,
láttad volna a karcsú Napot
fényes Hold karjában,
Jazima kecses gazelláját
oroszlán karmában!
