Örökre
Szeretlek én teljes szívvel, ahogy csak lehet,
Talán még jobban is, mint azt elképzeled.
Lehunyt szemmel most is lám reád gondolok,
Ha távol vagy tőlem, akkor is csókot dobok.
Még szobámba leng parfümöd édes illata,
Ajkamon a szó, ne-még nemenj nemenj haza.
Had érezzem bőrömön ajkadnak bársonyát,
Hallgatnám szívedből örömnek sóhaját.
Még ölelném karcsú derekad, százszor neked,
Csókokkal zárnám le, párásodó szemed.
Vallanék szerelmet, ringatnám a szíved,
Vállamon érezném drága két kezed.
De az ajtó bezárult, halkul már lépteid zaja,
Szemembe villan még arcod kedves mosolya.
A kapuból intettél még egyszer nevetve,
Hisz a szívünk összeforrt, örökre szeretve.
Kőri
