Péter Erika



Engedd, hogy hozzád bújjak



Dörömböl az ég,

és nyakamba fújja

a szoknyám a kíváncsi vihar,

és véresre mossa az orcám a zápor,

és villódzva csápol az égi zenekar.

és villámok verdesik remegő vállam,

és tombolnak kéretlen kísértetek.



Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.



…és terjed a tűz,

és szőkeségem lángol,

pirossá parázslik a fénytelen arc,

és látom a parton a lávaköveket,

a fortyogó folyót, a vadvöröset,

és a kráter-közelben potyog a pernye,

és tombolnak kéretlen kísértetek.



Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.



…és remeg a Föld,

és megrepeszt hegyet,

kitátott száj lesz a szomjazó város,

és a kutak vize posványos, sáros,

és romokká válnak a védtelen házak,

és alatta várnak már kihűlt életek,

és tombolnak kéretlen kísértetek.



Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.



… és indul a víz,

és csillapít tüzet,

már nem pusztít ártatlan lényeket,

és a tört repedéseket eltömi,

és nyugszik a Föld, és az ördögi vihar,

és mindenki kihal, mint fénytelen szemek,

és tombolnak kéretlen kísértetek.



Én itt vagyok neked. Engedd, hogy hozzád bújjak.



(2006-09-21)

Cím: Engedd, hogy hozzád bújjak...
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Péter Erika
Beküldve: June 28th 2007
Elolvasva: 1319 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]