Ölelésed tűzorkán, Szerelmed halálos, 


Ebből főnix madárként életre kelt


Holdfény szemű bársony simításod.


Testedben  megnyugvó buja forró vágyak


Égetik a lelkem, őrület  és átok


Messze vagy és nem mást, csakis


Hozzád futni vágyok


Testedben megnyugszik a fény


Testedben megnyugszik az árnyék


Testedben megnyugodva boldog


Hallhatatlan szerelemmé válnék





Testemben megnyugszol


Nap, est, és hajnalban az éjjel


Lebegve tárul ki Forró ölelésed





Lelkembe egyé válsz a mély kék éggel


Lelkünk egyé lesz a nagy mindenséggel


Gyermeki tisztaág élteti e tüzet


benned boldogság, élni, való élet


Nélküled halál, megkövült fájdalom


Élettelen álomban vergődöm ágyamon





Ölelésed tűzorkán, Szerelmed halálos, 


Ebből főnix madárként életre kelthetsz


Hold fény szemű bársony símítással


Testedben meg nyugvó buja forró vágyak


Égetik a lelkem őrület és mámor


Messze vagy és egyedül csakis


Hozzád futni vágyok………

Sándor

2007. Juni.26 London

Cím: Ámor tavasz, forró nyár, termékeny év
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Páter Sándor
Beküldve: July 20th 2007
Elolvasva: 1274 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]