Kicsivel valamikor "spanban kentük" a verdát, no nem a 1310-es Dákót, hanem az 1300-as Ladát.
Egy idő után már kezdtem besokallni a hülyeségeitől. Minden nap beszerzett valami "csicsát" az orosz szörnyeteghez.
Néha hőmérős iránytűt, használhatatlan könyöktámaszt, légterelő, vagy küszöb spoillert, ablakbuborékot, hátsó ablakárnyékoló műanyag rácsot, plüss derékfájdító hát és fejtámlát, design csíkokat, lángnyelveket a kerekek mögé. Sport, Rallye Team, Marlboro, Pingulin, Textar, Rothmans, Rotring matricákat. Fogyasztáscsökkentésre hivatkozva vett a porlasztóba forgó pörgettyűket, mágneses indukátort, indukciós aplikátort. Beszerzett fénylő felni karikákat - amit hetente leloptak, indítósegélyt, krómszegélyt - amitől még jobban rohadt a sárvédő. A jó látás érdekében a külső tükörre rakott nagyítót, a belsőre pedig kicsinyítőt. Hogy rend legyen, az üléshuzatra tett védőhuzatot, arra pedig trikó üléshuzatot. A trepli gumira vásárolt védőgumit, erre tett még hó tálcát, s hogy a víz ne álljon meg benne, még belerakta a nyári szőnyeget, ami ugye felszívja a vizet.
Négyféle ablakpucoló spray volt betárazva, háromféle jégoldó (minden esetre). Kátrányeltávolító és kátrányos alvázvédő, szilikon két flakonnal, egy szilikon eltávolító, négyféle illatban wunderbaum, csöpögtetős, és pumpás légfrissítők dögivel.
Három kardánboxot vásárolt, mire egyet be tudtam rakni - már csak a mérete miatt. A boxba villogó fényeket, állriasztót, töltés - még egyszer - visszajelzőt, ionizátort szerelt.
Minimum ötször cserélt sebváltógombot, mire "jónak" érezte a fogást.
Ezután jött az első ködlámpafüzér, a sport kormány, (amiért a yard mindig megvágott) a felhólyagzó ablakfóliák, az első tolatásnál leszakadó kiegészítő sárfogó gumik, a hatféle ajtóütközést gátló műanyag vacak, ami kétnaponta elveszett.
Ezekhez jött még a harminc centi magasságú CB-TAXI szám, amit, hogy jól lehessen látni, még a kocsi tetejére is felragasztott.
Már csak a szintén szabálytalan kiegészítő fényvisszaverő prizmák kellettek előre és hátra, azután boldog volt Kicsi.
Természetesen, amikor meló után átadtam a verdát kiganézva, mindig benyújtotta az új szerzemények számláját, néha ez bőven túlment a napi bevételen.
Egy alkalommal éppen iszogattunk a Sportkörben, amikor Kicsi feszegetni kezdte, hogy így, meg úgy...
Ekkor találtam olyat szólni, hogy visszhangzott a terem.
Másnap már nem spannoltunk. Vettem egy 1310-es Daciát, persze nem volt olyan egyszerű , de az egy külön történet.
Kicsi nem sokáig hajtotta egyedül a Ladát, egyre jobban foglalkoztatta a kihívás, mármint az én pőre Daciám, sokszor érdeklődött, hogy szolgál az új szerzemény. Mit is mondhattam neki?
- Tudod Kicsi, más mint a Zsiguli, már komolyabb technika ez R-12.
Egyre többet sündörgött körülöttem, nézegette, méregette a verdát, ujjával design csíkokat, taxi számokat rajzolt oldalára.
Eljött egy szép tiszta áprilisi nap, amikor éppen csodáltuk a karnyújtásnyira lévő budai hegyeket a ferencvárosi púpról, mikor Kicsi így szólt:
- Nem vágynál már kocsi cserére? Tudom, hogy neked a bőröd alatt is pénz van.
- Őszintén Kicsi, ez az eszem ágában sem volt. Mire gondolsz?
- Hát megmondom a frankót, tetszik ez a gép, ha meg tudnánk egyezni gerjednék rá.
- Figyelj Kicsi ez már a szívemhez nőtt, de ha nagyon beleélted magad, én nem akarlak megbántani, igyunk meg egy unikumot, aztán eldöntjük, de én nem szeretném...
Másnap Kicsi átszerszámolt, ahogy rendezkedett láttam már előre megvette a lángnyelveket, és a design csíkokat.
A következő kocsim egy nyolcéves 123-as Merci volt, Kicsi nyolc hónap múlva azt is elkunyerálta.
Épp indultam volna hazafelé a nemrég vásárolt hatéves 124-es Mercivel, amikor gyalogosan megjelent barátom a belvárosi droszton, előadta legújabb fegyvertényét; nekicsattant a hetes busz oldalának, mivel "nagy neki" a Merci, nem lát ki belőle rendesen - mondta. Így hát úgy döntött; visszaveszi a "dákót" , amit az autókereskedésben még nem tudtak eladni.
- Különben is a Mercire nem árulnak semmi pöpec kiegészítőt, amivel otthonosabbá lehet tenni a verdát - motyogta ex spanom, mikor hazavittem.
Elbúcsúztunk, majd keressük egymást... Azóta sem találkoztunk, mivel... én állandó éjszakás lettem, úgy öt perce. Vagy inkább tizenkét éve?
