Szívem olyan sok szeretettel van tele,
Ha láncba fűzném, átérné a világot,
Itt a földön mindenki dúskálna benne,
S mosolyogva nyújtanék mellé virágot.
Jó lenne, a szeretetet földbe vetni,
Úgy, mint ahogy tavasszal a vetőmagot,
Ha kikelne, két kézzel lehetne szedni,
S jutna annak is, aki sohasem kapott.
Szórja hát szeretetmagvát, akinek van,
Akkor is, ha úgy érzi - nem nő ki semmi,
És ha közben elfárad, s mosolya megfagy,
Próbáljon meg mégis - embernek lenni!
2006. október 27.
Veva ”Szeretetmagvak” c. műve felhasználásával, és ihletésére készült