Könnyűt éjszakára…
Átvetette magát az ablakpárkányon. Látta, a külső ajtó becsukódik az érkező mögött, amint a függőfolyosó kövére huppant. Bosszantotta, hogy miért nem indult hamarabb el az asszonytól. Másfél órát szeretkeztek, most meg kerülni kell a másikat…
A lépcsőházban a korlátokat átugorva, hanyatt homlok igyekezett lelépni.
- Milyen pillekönnyűnek érzem magam. Biztosan a füves cigitől, amit együtt szívtunk el – gondolta ugrálás közben.
- Úristen! Én már tíz éve nem is cigizek – döbbent meg a férfi.
Leért az utcára. Sétálókkal volt tele a színes kockakövekből kirakott út. Főleg nők lépkedtek hatalmas kalapokban, tarka ruhákban. Aztán rájött, mi a furcsa bennük: finom, karcsú lábaikat egymás elé rakosgatták, mint a modellek a kifutón.
Fázni kezdett.
Rémülten vette észre, hogy teljesen meztelen.
A kezében lévő muszlinkendőt kapta ágyéka elé. Végtelen szégyenérzet fogta el, ami kezdett megszűnni, mikor látta, senki nem törődik vele. A járókelők közömbösen mentek el mellette. Néhányan ránéztek, de semmi különösebb reakciójuk nem volt.
Mégis, kellemetlen, fojtogató érzés kerülgette csupaszsága miatt.
Hatalmas üvegcsarnokba ért, belül több emelet magasan a galériákon üzletek. Végigrohant a földszinten, de ott csak éttermek, büfék, pizzériák voltak.
Az emeletre igyekezett, szemben a mozgólépcsővel. Most is csodálkozott, milyen könnyedén mozog.
Kezdett ideges lenni, pánikhangulat lett rajta úrrá.
Végre talált egy üvegajtót, ami mögött állványokon tarka, könnyű ruhák voltak.
Belépett. Örült, kissé megnyugodott, hogy a finom kelmék eltakarják. Még jól is esett simogatásuk hűvös bőrén. A boltban távol néhány hölgy válogatott. Női butikba tévedt.
Nem sok idő telt el. Vele szemben, a ruhafogas túloldalán egy nő jelent meg, majd azt kikerülve elélépett.
Tetőtől talpig végigmérte. Mosolygott. Biztosan érezte, ez az üzlet vezetője vagy a tulaj lehet.
- Segítsen rajtam asszonyom! Egy ruhát kérek, egy óra múlva visszahozom - hadarta halvány hangon a férfi.
A nő, olyan negyven körüli, kedvesen, mosolyogva szólt hozzá.
- Látom, nagy bajba keveredett. Valamit teszünk mindenképp – és kuncogva elsietett.
Pár pillanat elteltével visszajött. Egy szál fehér törölközőben!
Csábosan mosolygott, leemelve magáról a textíliát, kacagva megpördült tengelye körül, fejét kissé félrehajtva igézőn nézett a dermedt férfira.
A fiút a Dave reklám egyik alakjára emlékeztette a sorból, akik a finom bőrüket mutogatták.
- De asszonyom, én most onnan jöttem… én többre nem… én nem tudok már… hiszen…- dadogott kétségbeesetten.
- Dehogynem! Én is nagyon ügyes vagyok…- mondta, és hozzásimult, gyengéden a közeli próbafülkébe tuszkolta a húzódozót.
A férfiba enyhe bizsergés költözött. Férfiassága is emelkedett. A szokatlanul nagy és világos fülkében az asszony elébe térdepelt.
Ő lenézett, meglátta a feléje mosolygó asszony húsos szájában a tagját.
A nőnek hatalmas vámpírfogai voltak!
Eszelősen felüvöltött, próbált hátralépni. Nem ment.
Elsötétült minden körülötte.
Szürkeséget észlelt, majd egy kezet, amely kaparászott a mellén.
Mintha álmából ébredt volna, de azonnal elfogta a pánik ismét, amikor a félsötétben egy fej tornyosult fölé.
Jónéhány másodperc kellett, míg rájött, felesége éjszakai pakolásos arcát látja, hajában vastag csavarókkal…
A hajcsavarók muszlinkendővel voltak bebugyolálva, amellyel szemérmét álmában eltakarta…
- Rosszat álmodtál szívecském. Kiáltoztál. Hozzád bújjak? - gurgulázta szerelmesen.
- Ne kicsim – sóhajtott a férfi – inkább visszaalszom egy kevéskét – és ismét megborzongott.