Müszak után -előtt
Tegnap is elmentem dolgozni majd munka után haza jöttem, igy volt ez tegnapelőtt is , és az előtt is. Már nagyon régen így van , nem is emlékszem pontosan mióta, úgy vélem mindig is így volt.
A kezdetektől együtt lakom itt néhány emberrel, eleinte csak egy nővel, majd egy gyerekkel , kicsit később még egy gyerek került ide. Ők jobbára itt vannak akkor is amikor én nem, és akkor is amikor én is itthon vagyok. Erre persze csak következtettem, hiszen amikor nem vagyok itt nem látom őket.
Úgy emlékszem eleinte beszélgettünk a nővel , sőt úgy emlékszem szerettük egymást és vidámak is voltunk. Ez egy képről jutott eszembe amit a múlt héten találtam a dívány alatt amikor a zoknimat kerestem.
A gyerekekkel nem beszélgettem, eleinte azért mert nem válaszoltak, később ugyancsak nem válaszoltak, egy idő múlva felhagytam a beszélgetés kísérletével is. Úgy emlékszem szerettem őket.
A lakás ahol lakunk más lakásokkal együtt egy nagy házban van, azokat az embereket akik ugyanebben a házban laknak nem ismerem, és nem is akarom megismerni.
A lakásunk se nem kicsi, se nem nagy, éppen megfelelő a mérete, jól elférünk benne, amikor mind itt vagyunk, úgy , hogy nem is kell szólnunk egymáshoz szinte soha, nem kerülünk egymás útjába, bár csak egy fürdőszoba van, de miután én éjszaka dolgozom a nő pedig aki itt él, meg azt hiszem nappal, nem zavarjuk egymást.
Néha valamelyik gyerekkel találkozom hajnalban amikor hazajövök a folyosón, de mindketten olyan álmosak vagyunk hogy csak egymásra nézünk, bólintunk azután elmegyünk aludni.
Az egyik gyerekünk lány, a másik fiu. Rövidesen elköltöznek majd, és akkor már nem találkozom velük hajnalban a folyosón. Hiányozni fog azt hiszem, mert bár nem beszélgetünk , de mégis emberi kapcsolat, amire a találkozás emlékeztetet.
Nem akarom , hogy hiányozzam nekik, ezért nem is mélyítem el a kapcsolatot velük, bár mintha nem is igényelnék ahogyan láttam.
Vettem egy aranyhalat. Tavaly vettem, azt mondják az aranyhalak legalább két évig élnek. Teljesen ostoba , mindig körbe úszik, de megnyugtat, amikor leülök az akvárium elé és nézem. Hasonlít valakire, de még nem tudom kire.
A halat akkor vettem amikor már négy éve nem beszélgettünk a nővel aki itt lakik, és aki a feleségem. Belejöttem a hallgatásba, ehhez jó társ a hal.
Azóta nem beszélgetünk amióta a gyerekek felnőttek, bár előtte sem sokat. Eltér a véleményünk az élet dolgairól azt hiszem. Bár nem beszéltünk erről sokat korábban sem, csak úgy gondolom, mert ha nem így lenne akkor nyilván beszélgetnénk.
Voltaképpen megfelel mindannyiunknak az élet igy. Úgy vélem az aranyhal a feleségemre hasonlít, most vettem ezt észre, ahogy átnéztem az akváriumon, és a feleségemre néztem aki a TV előtt ül. Bár ő nem úszik körbe, de a hasonlóság mégiscsak nagy.
Rövidesen a hallal is megszakítom a kapcsolatot, nem bízom már benn úgy mint régen, de azért adok neki még egy esélyt.
Az a baj a feleségemmel hogy ő az aszparáguszt szereti míg én ki nem állhatom a spárgát sem. Ez minden baj gyökere. Erre az akvárium előtt ülve jöttem rá.
Mindennap elmegyek dolgozni és mindennap haza jövök ide ahol vár a feleségem a gyermekeim és az aranyhalam.
A feleségem tegnap vett egy pintyet. Hasonlít valakire, de nem tudom kire.
A gyerekeket a fiut meg a lányt nem láttam, ha jól emlékszem már három hónapja? Hol lehetnek?
És még egy kérdés, vajon miért nem érdekel már évek óta, hogy ki volt valójában Bjursta Grundtal ? Van akit érdekel ?
