Csak a szemére emlékszem... gyönyönyörű égő szemei voltak... a lelkembe égtek.



A nagy tömegben a kezünk véletlenül összeért a busz kapaszkodórúdján. Mintha áramütés ért volna, úgy megrezzentem. Lassan oldalra fordítottam a fejem és megláttam őt. Bőre valósággal égette kisujjam külső ívét. A nyári melegben, virágos ruhácskájában ott volt tőlem karnyujtásnyira. Ajkai fényesen vöröslöttek, ahogy nyelvecskéjével a forró levegőt megérintve,

megnedvesítette szája szélét.



Nem húzta el kezét tőlem, pedig éreznie kellett lüktető szívem dobogását. Éreznie kellett forrósodó bőröm remegését... Mégsem nézett rám, én pedig csak őt figyeltem, mint egy kisgyermek egy olyan játékszert, mely nem lehet az övé. Megmerevedtem, képtelen voltam moccanni, agyam zakatolt... de nem mertem megszólalni.



A busz hirtelen nagyot döccent, teste egyetlen pillanatra hozzám simult. Megéreztem finom domborulatait és bőrének illatát. Lassan rám nézett és aprócska mosolyt küldött felém. Tudtam, hogy végem van...



Aztán lány hirtelen ellépett tőlem... úgy láttam mintha búcsút intett volna, és gyors mozdulattlal kilépett a záródó ajtón.



Későn indultam meg... a busz őrült vágtába kezdett és én tehetetlen foglya voltam. Az ablakhoz tülekedtem, de már csak a távolodó sziulettjét láttam az ismeretlen, kedves lénynek... láttam, hogy a busz után néz... aztán lassan hátatfordítva elvegyül a város tömegében.



Azóta is őt keresem... mert gyönyönyörű égő szemei voltak... a lelkembe égtek.

Cím: Csak egy pillantás
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Ambrus Attila József
Beküldve: December 25th 2007
Elolvasva: 1289 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]