"minek az elme, ha a szív Azúr"

M. G.



néha hiányzik

hogy térben lássam a holdat

hogy a nap úgy világítsa meg

hogy tudjam, most kerek

hiába látszik sarlónak

csak a fény

ő játszik velem

hitetve komor mát

esőlepte lépteket

hiányzol

nagyon

akartalak és kértelek

annyira kicsik vagyunk

annyira emberek

csak egymásban nőhetünk

sötét és világos felünk

egészében Nagy

úgy hiányoznak a szavak

mondtad, és én megmondtalak

most a menny alatt botorkálok

csak súgd, hogy látsz

mert én mást Tőled nem látok

és minden nesztelen

belémnyillalsz szüntelen

én annyira vágyok

kezeddel simogatok

szemeddel látok

tudom, majd jönnek mások

de néha

csak egy mocorgós pillanatra

elképzelem

hogy karjaidba fonva

erős-szorosan

Melletted állok

Csillagom

együtt/állunk

ölelésben

állunk

Cím: Sárkányok
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Széll Zsófia
Beküldve: March 29th 2008
Elolvasva: 1223 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]