Messziről jöttek

helyet keresni a nap alatt.

Itt találtak maguknak földet,

itt fognak élni - remélem sokáig.

Az ég színe,

a folyó vize,

a levegő íze –

mindez csak itt igaz,

itt érzed, itt van.

Az embert a messzeség hívja,

sokszor útra kél –

de ami mindig visszahívja:

A hely mely szívében él.

Itt nyelveden beszélnek,

s a világ legszebb lányai élnek.

Egyszer mikor mi már nem leszünk,

akkor is itt lesz:

Ez a föld,

a kék ég,

a folyók és

gyermekeink akik tovább élnek,

s szívükben hordják mint egykor mi is –

a magyar szót és a magyar földet.







Nagybecskerek 1996.

Cím: Magyarok
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Kovács János (greena
Beküldve: March 14th 2008
Elolvasva: 1221 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]