“Hallgass a szívedre! Írd, amikor érzed… amit érzel!”
Szeretnék írni egy verset,
Mely más, mint a többi.
Amiről beszélnek életemben,
De másnak érthetetlen,
Melyben benne van minden titkom,
Most egyedül vagyok itthon!
Megsozktam már, hogy egyedül vagyok,
Emberek közt szót, úgyse kapok.
Csak verseimnek élek,
Titkon nagyokat remélek.
Amire gondolok gyorsan leírom,
Amíg még van hely a papíron!
Első gondolatom mi más lehetne,
Olyan jó lenne, ha valaki szeretne.
Ha valaki várna, mikor jövök haza,
Kinek felém igaz minden szava.
Egy olyan lány kell nekem,
Kivel megélem: mi a szerelem.
Második gondolatom az a lány,
Kit megismertem egy csütörtök délután.
Akit tiszta szívből szeretek,
Akit soha nem feledek.
Vásárhelyen ismertem meg Őt…
A világon a legszebb nőt.
Harmadik gondolatom valaki más,
Ki jobb emberré tett, ez nem is vitás.
Megnyitota szívem ajtajit
Kezembe adva, annak kulcsait.
Lerombolta körülöttem a magas falat
Övé ezért minden hódolat.
Utolsó gondolatom én magam vagyok,
Tegyetek velem bármit, mindent hagyok,
Ki gyakran vidám, de mindig boldog,
Mert elfogadja a sorsot.
Elfogadom, hogy egyedül kell élnem,
De már elegem van belőle, kérem!
2007. november 9-10, Kézdivásárhely
