Ünnepi verscsokor
1.
Angyalok égi hada zengve zeng,
Daluk mézes-édes hangja kereng.
Velük szárnyalok most én is,
Eljött hát a felkészülés időszaka mégis,
Négy hétig várjuk Urunk Fiának születését,
Tekintetünk tükrözi szívünk mély reményét.
2.
Mikor leesik az első hó.
Ilyenkor gondoljuk: a tél jó.
Keveseknek jut eszébe csak –
Unokáinknak meg talán majd soha -,
Levelek útján boldogságos, égi
Áldást, mély reményt, szeretetet kérni.
Serényen imádkozzunk hát ezek után
s tán meghozza nekünk a kedves Mikulás.
3.
Szeretet járja át a szobát.
Ezernyi szeretet illatát, hangját;
Nevetésnek víg erdejét;
Titkoknak mélységes mélyét,
Egymás lelkes tekintetét
Serényen ezt hoztad közénk.
Titokzatos, reménységes éjszakán,
Eljön a karácsony mihozzánk.
4.
Kis Jézusnak ünnepén,
Angyaloknak idején,
Ragyogó díszek napjának reggelén,
Áldást kérő himnuszokat zengvén,
Cipót, kalácsot, kuglófot sütvén,
Szép ünnepi dalokat énekelvén
Ontja ránk a szép Karácsony
Nyugodtan az édes álmot.
5.
Béke boldog kacsintása,
Oltalmazó tanítása
Lelkünkben dalt zengve,
Dalszárnyon hozzánk repülve,
Ostobaságát embernek mind elűzvén,
Gondot eltörölvén jöjjön közénk.
Királyoknak gazdagságát,
Angyaloknak boldogságát,
Régi jónak milliárdját,
Álomnak édes pillantását
Csempéssze közénk szép Karácsony!
Ostyán, habkarikán, kalácson,
Nyalánkságon éljenek az emberek!
Tegyen köztünk Isten ilyen szép ünnepeket!
6.
Szórakozás, kaland, ébrenlét:
Ilyenek előzik meg életünk újévét.
Langyos szobában szórakozunk,
Vendég jön-megy, zenét váltogatunk,
Eszünk-iszunk, jól mulatunk:
Szegény, öreg évet így búcsúztatunk.
Tavaly van még, mondogatjuk,
Erre valaki: már az újévet írjuk!
Reménnyel figyelünk az újév felé,
mégis félve megyünk elé.
7.
Újra új jön egyre hamarabb,
Jelenlegi sokáig nem marad,
Éjszaka jön az újabb,
Váltja a régit újra.
