Az országút: szürke betonszalag,



És jobbról balra csendben elszalad



A télre készülő kopár Magyarhon.



A szürke ég



Nem őszi kék,



Hanem halvány-komor;



A haragvó köd-láthatáron



Nincsen víg fodor.



Áll tétlenül



A mozdonyok



Roppant acélhada,



Ha munka nem ad kenyeret,



Ma tétlenek a kerekek,



Ez van -



Az ám - haza!



Sok csenevész fa mind ütemre jön,



S mint jó színész, tempósan elköszön;



Ez mind a télre készülő Magyarhon.



A szürke ég



Nem őszi kék,



Hanem halvány-komor;



A haragvó köd-láthatáron



Nincsen víg fodor.



Göcsörtös kőrisek mögött



Egy óriásplakát,



Azon harsányan ott röhög



Egy óriáskabát.



Mint öltöny-szabta értelem követe:



Szendereg;



S nem hallja, hogy a néma tájnak



A könnye pereg.



Körötte kialudt tüzek,



Lombjuk vesztett füzek,



S a felhő-nyalta láthatár mögött:



Tán sortüzek…



Felhők mögött már alkony hentereg,



A városokban fáradt emberek:



Haldokló tájon az élő Magyarhon…



A szürke ég



Nem őszi kék,



Hanem halvány-komor;



A haragvó köd-láthatáron



Nincsen víg fodor.



Furcsa:



Talán most fél a szél,



Vagy talán már nem él?



Magyarok:



Jön a tél!

Cím: Pontok és ellenpontok 2008 végén Magyarországon (Helyzetkép a busz ablakából)
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Pete László Miklós
Beküldve: December 18th 2008
Elolvasva: 1157 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]