Itt van hát,
Valentin napja,
megmozdulhat a Föld,
apraja - nagyja.
Ma megajándékozhatod,
azt, akit szeretsz,
kivel tán örökre
együtt lehetsz!
Így is tesz minden
normálisabb ember,
ki egy hétköznapon
szeretetben kel fel.
Szeretetben, családban
éli az életét,
nem hívja ki a sorsot,
a végzetét.
…De vannak harcos
fiai a Földnek,
kik semminek
nem könyörülnek!
Sem maguknak,
sem másnak
mert neki mennek
a g o n o s z s á g n a k !
"…Míg ilyen gonoszság
létezik a Földön,
- amíg, ÍGY ártanak másnak,
énrám csak állandó
- örökös - harc várhat!"
…Hogy mit vállalunk magunkra,
sosem találnád ki,
de nem csak te,
legyen az, bárki!
Nézzünk most csak ennyit:
egy Valentin napon,
beszélne a szív,
…de gyér a lista nagyon…
Még szeretni sem szabad
ugyanúgy, mint másnak,
nekünk tetteinkért,
ilyen jogok járnak…
Pedig az én gyengéim,
kettő lábon járnak
és ők azok, kik ilyentájt
valamit, igazán várnak…
Nálam közülük is,
kevésen áll meg a figyelem,
mert az a kevés, annál inkább
kell nekem!
S nem hagy teret, a többinek,
ha jő az érzés:
"Úgy érzem:
…Csak teveled!"
De mire marad esély,
ilyen élet mellett,
egy odasúgásra?
"Hé, nekem TE kellesz!
S tudom, s tudom,
ÖRÖKRE TE kellenél!
…De most, rohannom kell…,
- vár az ellenfél!"
…
…Éppen most esett meg,
- hogy lelkem odaadtam…,
de suttogó szavamra, -
tiltó választ kaptam…
…
Jézus Krisztus mondta:
"Kit elvesztesz a Földön - értem,
örökre megkapod majd,
az égben."
Ezek szerint, akkor én,
az ég bajnoka vagyok,
itten csak szenvedek,
ott meg majd, csak kapok!
Így hát én e napon,
azon merenghetek,
mit is szeret-het-ek én ma,
tán a női nemet?
---
Szeretem a Földet,
mert minden nŐ azon lépdel,
szeretem az eget is,
hiszem: ők küldték Őket nékem.
Szeretem a várost,
mert együtt vagyunk benne,
(Ádám, - Éva nélkül, -
mily magányos lenne...)
Szeretem a levegőt,
mert közösen szívjuk,
szeretem a mámort,
ha egyszerre hívjuk.
Szeretem a reményt,
mert mindent helyre tehet,
a múltat nem adja vissza,
de jövő még lehet!!
---
A közelmúltban kérést
juttattam az égbe,
nem sokat kértem még,
…- most, valami kéne…:
"A harcra születtem,
harcoltam eleget,
nem féltettem,
kockára tettem az életemet,
de nem haltam meg,
élek, s én is ember vagyok,
egy napon "valamit…
…ha én is kaphatok…"
…Csak egyet kértem…
(s e versszaknak vége!
nem kell magyarázni,
nem érthető félre!)
S MOST ÉLTET A REMÉNY,
- mit vágyok, -
talán, megkaphatom, -
amiért dobog a szívem, nagyon!
S eljön egy kor, miben
én is, normál leszek!
S MINDEN NAPON ÉN IS,
MÁSKÉNT SZERETHETEK!!
(…s…
…szavakat cserélek e versben, -
ha majd lehet, - s merek!)
