Ki tehet róla?
Bőszen hajt a tanár, mert űzi a zord követelmény;
Nincs is gond, csak hát egy tanuló se megy át!
Szószátyár kolléga
Két órája beszél már, vége se hossza a szónak;
És amit elmondott, két sort töltene ki!
Erkölcsi világrend
Minden percben van, ki a jó mellett szabadon dönt;
Itt a világban rend, s erkölcs általa van!
Aranypolgár
Én is aranypolgár lennék örömest, ha tehetném;
Polgár tán lehetek, ám aranyam sose lesz!
Melodráma
Fennkölt versben az égbe ragadta a hölgyet a költő,
S fél év múlva a nő lódoktor neje lett!
Élő költő
Nincs pénz, s nincs kiadó, mert nagy baj, hogyha ma élek;
Egyszer haljak meg, s lesz majd díszkiadás!
Bizonyos mai költők
Belterjes körben egymással torzsalkodtok a díjon,
Kár, hogy a sok kötetet senki se olvassa!
Hol a határ?
Mindenhonnan a pénz dala hallatszik, nyöszörög ránk;
Váltsuk a múltunkat aprópénzre talán?
Művészeti iskolák bezárása
Sok művészeti iskola nem kell, fő a csavargás;
Húsz év múlva talán lesz majd börtön elég!
Olcsó munkaerő
Vonzza az olcsó munkaerő, magyarázza a multi;
Tapsol a komprádor, hallgat a szív, meg az ész.
Egy rossz politikusnak
Választás jogosít fel, hogy kirabold a hazádat?
Hol fogsz elbújni, hogyha a kapca szorul?
Az Eu és Magyarország
Itt van már kacsalábon forgó szép Európa;
Éhen pusztulni jobb itt, mint odakint.
Zsémbes asszony
Dúl-fúl, mondja magáét, nem jó itt neki semmi;
Férje, a szent ember, csitrikkel csavarog.
Még újabb Magyarország
Országunk fenekén kölcsöntől rongyos a nadrág;
Már odalett a jelen; tét a kamat, s a jövő.
Kölcsönért kuncsorognak eleink
Bölcs vezetőink ájtatos arccal mennek a bankba;
Bátrabbak legyetek, úgyis a nép fizeti!
Nyugat
Arrafelé kolbászból, sajtból áll a kerítés;
Ám, aki itt lusta, mégis mind hazajön.
Búsmagyar
Nemzeti nagylétünknek volt néhány temetője;
Ámde a bölcsőjét régészek se lelik.
Célba ért
Rázta farát Jánosnak a lány, mint kanca a turfon;
Most János lót-fut, s ágyban tesped a nő.
Megszorítás
Mondják: megkurtítanak egypár nagy jövedelmet;
Én, balek, elhihetem, mert itt senki se lop.
Tizenharmadik havi
Hej, te szegény! Ifjan szálltál le a sírba örökre;
Fájó emléked űrt hagy a szívünkben.
