Úgy szeretnék mosolyt csalni az arcodra!
Ha ott lennék, megsimítanám vésett gondgödreidet,
meleg suttogással oltanám síró tüzeidet,
omló barna hajzuhatag alól keresném elő kíváncsi..
rekedt idegenre záródó fülesedet,
mondanék szépet, okosat, főleg sutát,
meg, hogy csak nekem higgy KEDVES,
hagyd az önzőt, meg a butát,
s ha rám figyelsz, ha szeretsz,
csak azt, ki megérdemli,
akkor törölhetném ki szívedből,
a tajtékos, gyilkos morgó dübörgést,
a sötét, dermedt, hullámzó üvöltést,
hogy emberi érzelemmé simuljon minden
elsiratott álmod, emlékké váljék a tegnap
dicsővé, napfényessé a holnap.
A pillanat? Már mindegy!
Rám figyelj, és szeress!
Mert én is azt teszem!
