E világon, ha ütsz tanyát,
Egyszer szüljön meg az anyád,
(Hetet mondasz, de nem segít,
Egyik sem lesz emberibb,)
Egyszer jászol alá szülne,
Egyszer széna közt a csűrbe,
Egyszer anyád halna bele,
Egyszer feleselnél vele,
Egyszer mások nyakába varrna,
Egyszer a más sem téged akarna,
(Hetedikként tűzre vetnek,
Isteneid kinevetnek)
Hát sírhat mind, hogy hova mégy,
Az egyszeri te magad légy!
Ellenség, ha elődbe áll,
Csak egy legyen, kit előtalál,
(Hetet mondasz, de nem segít,
Gyulladtak a szemeid,)
Egy, se lenne ölni képes,
Egy, a könyökéig véres,
Egy, ki szenvedne a máglyán,
Egy, keresztel a hátán,
Egy, inkább kerékbe törne,
Egy, kit önkeze gyötörne,
(Hetedikként tűzre vetnek,
Barátaid kinevetnek)
Lám, cselezhetsz, a szíved nem elég,
Az egyszeri te magad légy!
Szerető után, ha járnál,
Egy legyen, ki lány után jár
(Hetet mondasz, de nem segít,
Világ, világ után keresik,)
Egy, ki jobban szeretné magát,
Egy, ki nem tartaná meg szavát,
Egy, ki szüzességet fogad,
Egy, ki ringyók után szalad,
Egy, ki zavartan állna elé,
Egy, ki nem illene mellé,
(Hetedikként tűzre vetnek,
Szerelmeid kinevetnek)
Csak dongja körül, a nyári légy,
Az egyszeri te magad légy!
Ha költenél és van rá költség,
Azt a verset egyedül költsék,
(Hetet mondasz, de nem segít,
Nem ápol, csak beterít,)
Egy, ki még csak írni tanul,
Egy, ki sosem volt még alul,
Egy, ki nem adna pénzt könyvre,
Egy, ki sosem menne ölre,
Egy, kinél nincsen ünnep,
Egy, kinél csak torokat ülnek,
(Hetedikként tűzre vetnek,
Az álomlátók kinevetnek)
Ha sokat számolsz, lehet vagy négy,
Az egyszeri te magad légy!
S, ha mindez volt, ahogy írva,
Egy emberként szállj a sírba,
(Hetet mondasz, de nem segít,
Hét koporsód temetik,)
Egy, ki nem mászott még hegyet,
Egy, ki nem evett eleget,
Egy, ki bort cserélt a tejre,
Egy, ki más nőjét szerette,
Egy, ki bennmaradt a rögbe,
Egy, ki leborult a földre,
(Hetedikként tűzre vetnek,
Hóhéraid kinevetnek)
Íme, a világ sírköve alatt mégy,
Az egyszeri te magad légy!
