Reggel hat előtt még minden csöndes volt. Ahogy minden alkalommal, ma is ő érkezett elsőnek. Kinyitotta a magas vasajtókat lezáró lakatokat, majd belépett a sötét műhelybe. A ragasztó csípős szaga összekeveredve a levegőben szálló porral köhögésre ingerelte. Gyorsan kitárta az ajtókat, hogy a hűvös tavaszi levegő átfújja a hatalmas termet. Csak azután kapcsolta fel a neonsor lámpáit. A csövek hangos búgással felizottak és bevilágították a szerelősorokat.
Utána az Öreg jött mindig. Hangos jó reggelt kívánt, hátrament a görgősor végére kinyitni a raktár felé vezető ajtót, majd elkezdte átkötni a soron maradt szekrényeket. Elcsoszogott a pihenő sarkához és vizet engedett az állástól besűrűsödött ragasztós edénybe. Szepi és Libu szinte egyszerre érkeztek. Libu agglegény volt. Lassú mozgású és hallgatag, amikor ideges volt csak akkor kezdett el fütyürészni, valami senki által nem ismert dallamokat.Szepivel földiek, de ellentétben Libuval ő hangoskodó és jókedvű volt. Állandóan a szakszervezetis Icukával feleselt, megkérdőjelezve az általa képviselt szervezet pártatlanságát és hatékonyságát. Libu csak csöndes hallgatója volt az olykor veszekedéssé fajuló párbeszédeknek, rengeteg zsebének egyikéből olykor száraz kenyérdarabot, vagy rágott szalonna véget halászott elő és megfontoltan rágni
kezdett. Egyszer elaludt a karos fúrógép előtt. A művezető ébresztette, miután nem győzték már várni a rábízott munkadarabokkal.A  Bolondlaci fekete diplomata táskáját lóbálva, meggörnyedve, hosszú léptekkel trappolt a pihenő felé. Fizetés napon mindig bejött az anyja felvenni a pénzt, mert Laci egy alkalommal az egész havi keresetét elverte, mire hazaért. Igaz anyjának is vitt egy papagájt ajándékba. Akkortól hangos veszekedéssé fajult az osztozkodás. Laci erősködött és ordítva próbálta az anyja által számára gondolt zsebpénz összegét magasabbra srófólni, általában mindhiába.
Aztán a rohanástól vöröslő arccal Annuska is beért, mint mindíg most is késve. Annuska egyedül nevelte lányként való megesésének gyümölcsét, egy kislányt. Annuska meghatározhatatlan korú és egy picit zavart gondolkodású volt. Nagy lendülettel söpörte a műhely padlóját, nem törődve a többiek rosszalló közbeszólásával, hogy lagalább locsolna fel egy picit. Amikor a művezető szólt neki, elvörösödött és száját lebiggyesztve ment a locsolókannáért.A  szívbeteg Erzsike már a kézigépek zsinórjait igazgatta a munkapadja feletti csatlakozótáblához. Betegsége ellenére rendszeres és leghűségesebb fogyasztója volt az Icuka által, - és a művezető hallgatólagos beleegyezésével –főzött kávénak. Az egylapos rezsó Icuka padja alatti polcon volt elhelyezve, közvetlenül a Tagdíjnyilvántartó füzet mellett.
Juci viharzott be, már reggel is annyira felfűtötten, hogy asszonyiasan telt teste csak úgy ontotta magából a cseppet sem titkolt vágyakozást a férfi ölelések iránt Juci egyébként Icuka rokona volt, munkapadjaik egymásnak szembeállítva. Icuka szégyelte fiatal rokonát elhíresült kalandjai miatt, de rokonként és szakszervezetis megbízottként igyekezett azok jelentőségét csökkenteni, vagy éppen cáfolni. Beszélik, hogy kora tavasszal a sziget padjain is látták hódólni csillapíthatatlan vágyainak a máskülönben igen csúnya beszédű asszonyt.
Egymással élénk beszélgetést folytatva jött aztán Feri és a mindíg tiszta, fekete haját hátrafésülve viselő Béla, a cigány. A személyzetis mellett dolgozó Margitka szerint Béla egy neves prímás kitagadott fia, aki nem akart zenét tanulni. Apjának, a jövőjéről firtató kérdéseire csak egy dologban volt biztos, hogy egyetemet akar végezni, nem pedig egy szállóba, vagy étterembe vágyik zenésznek, a gulyás mellé, mint árucikk.
Béla igyekvő ember volt. Belépése utáni harmadik nap már önállóan és hiba nélkül végezte a rábízott munkát. Tisztelettudóan és karjait testéhez szorítva figyelt mindenkire, aki hozzászólt. Egy baj volt csupán vele. Mániákusan gyűjtötte az idegen szavakat, kifejezéseket. A bajt csak tetézte, hogy a megjegyzett szót aztán úton-útfélen ismételgette nem kevés okot adva az őt hallgatóknak, hogy hangos röhögések közepette csapkodják vizes tötölközőjükkel szinte gyerekes hátát a zuhanyzóban. Amikor nagyon izgatott volt, az újonnan tanult szót napokig belefűzte beszédébe a leglehetetlenebb szóösszetételeket alkotva. Igy született a konstruktív szappan kifejezés is. A nagy műsor akkor volt, amikor Szepivel hozta össze a munkabeosztás. Az egyszerű és hangoskodó sváb gyerek egyfolytában zrikálta a finomlelkű Bélát, aki csak félszegen mosolygott minden őt érintő piszkálódásra.
Egyszer azonban történt valami. Juci valahogy, kerülgetni kezdte a szógyűjtőt, az undorát nehezen takargató Icuka rosszallása ellenére. Béla a maga szolíd jellemével csak a személyét érintő ugratások egyikének vélte sokáig a fiatalasszony érintéseit, a véletlennek tűnő odasímulásokat a kézi raktár rejtekében. Juci azonban egy alkalommal elkapta és szájon csókolta. Attól kezdve Bélának nem volt maradása. Próbálta ő kerülni a nőt, igyekezett kitérni annak közeledése elől, de Juci erőszakos volt. A többiek csak nevettek rajtuk. Erzsike a szívbeteg nő mindenféle rossz ringy-rongynak elmondta Jucit. A brigádot igencsak megosztotta az eset.
Aztán egy reggel se Juci, se Béla nem jött dolgozni. Misi bácsi a művezető, munka előtti megbeszélésre hívta össze az embereket Bejelentette, hogy Jucit vérbefagyva találták a Liget bokrokkal takart padjainak egyikén.
A finomlelkű Bélát még aznap éjjel lefogta a rendőrség. A holttest mellett ugyanis megtalálták vonalas füzetét, amibe a szavakat jegyezte fel. A kék iskolai borítóval becsomagolt füzeten, a piros cimkén rajta volt a neve, arra az esetre, ha elveszítené. A borító belső oldalán meg egy kérés a megtaláló részére, hogy küldje vissza.
Az utolsó bejegyzés a füzetben - dátum szerint a gyilkosság reggelén-, prognosztizált terv.
Jucit egy esős napon temették el. Elől Icuka ment a szikár özvegy férjbe karolva, vörösre kisírt szemét forgatva keresve a brigádtagokat.
Béla tizenöt évet kapott. A börtönben tanítói oklevelet szerzett. Szabadulása után egy kis tolnai faluban helyezkedett el. Első novellás kötetét az ünnepi könyvhét megnyitásán méltatta az Irószövetség elnöke.

Cím: A konstruktív szappan
Kategória: Novella
Alkategória:
Szerző: Tóth János (fényesi)
Beküldve: April 6th 2004
Elolvasva: 1542 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Novella főoldalára | Megjegyzés küldése ]