A magányos utazó
Délután négy-öt óra lehetett a kocsmában. Laci a kezével egyik vedelését a másik követte. Sanyi behúzodszkodva nem ivott semmit, csak dohányzott, füstölt. -Hej, Sanyi, szólt rá a csapos Feri, nem kérsz egy felest? -Csak dohányzol? -Nem kérek most semmit – szólt Sanyi rekedt, remegőhangon. -Az öregnek már beteg a mája a konyaktól, hogy is inna többet, megelészik a dohánnyal – szólt Laci cinikusan. -Hé ,te ne gúnyold szerencsétlen Sanyit – szólt Jani mérgesen és emelkedett hangon. Nem gúnyolom csak az igazat mondom. -Igazat?-Ezt a szót ne is vedd a szádra, az igazságot inkább hagyd másra! – Ha, Ha…!nevetett fel Sanyi kitörően. -Héj, ez a nevetés olyan, mint a Sátáné…!- Sátáné, szólt tűnődve Sanyi, mit tudsz te a Sátánról – kérdezte maró gúnynyal Sanyi. -Nem tudom hogy…-Én tudok sokat róla, mert sokat szenvedtem tőle – szólt komolyan Sanyi. -Ez bizony így van. -Én alá is írom – szólt Feri. -Igen, eljárt felette az idő kegyetlenül- szólt közbe Jani. -Meglátszik az emberen a bánat, a keserv.- Hát meg – szólalt még mindig cinikusan Laci. –Van is neki miért – tette hozzá Jani, annyi bánat érte, a keserv kiül az arcra. Isten a tudója mennyit szenvedett szegény Sanyi.- tette hozzá Feri, igen, mint mindannyian szólt Laci- Nem, nem, nem mindannyian, Sanyi igenis jobban, -szólt Feri. Laci még egy korsó sört kér – idegeiben egyre jobban ellazulva és a szesztől egyre kiszámíthatatlanná válva – mikor egy különös ruházatú idegen lép be.- Jó napot -,Jó napot –szól a kocsmáros Feri. -Mivel szolgálhatok? -Egy fröccsöt kérek, de a víz nagyobb mennyiségű legyen benne.- szólt az idegen. -Úgy lesz, válaszol méltóságteljesen Feri.- Hé, Sanyi, nem hallod mit kért az úr, régen te is szeretted a fröccsöt, már nem kérsz? –Hagyd már békén szerencsétlent – szólt rá Feri ingerülten. -Békén hagyom, ha nem akkor nem iszik, most már árt neki, értem én. A kocsmán síri csend lett urrá. És te veled mi van, te szereted ugye a bor és a víz kotyvalékát igaz – kezdett kibújni a bőréből Laci- beszéled a nyelvünket, nem? -Hagyd békén az urat -szól Feri. -Beszélem, igen – szólt az idegen, félig odafordítva arcát. -Nem kiváncsi rád, hehe, szólt Sanyi. -Nem kiváncsi rám? -Majd meglátjuk. Ezzel odament az idegenhez, de az kezével leállította és megfékezte. -Ha, ha-nevetett fel Sanyi serényen. Ekkor Laci bicskát vett elő a zsebéből, de az idegen kirúgta a kezéből. -Ha, ha, nevetett fel Sanyi ujjongva és lelkesen. -Ne röhögj,te s azzal Sanyinak akart esni,de az idegen megfékezte segy nagy szaltófordulattal a földhöz teperte.Laci félig-meddigeszméletét vesztette.Jani és Feri tétován álltak, magukkal mit sem tudva kezdeni. De szívük mélyén örültek hogy Laci megkapta a magáét. Sanyi pedig jókedvűen felállt s kért a csapostól örömében egy csipetnyi barackpálinkát.- Köszönöm, kedves idegen. -Nincs mit. – És ön kicsoda, hogy hívják? – Zoli vagyok válaszolt az idegen. Majd bemutatkozott Janinak és Ferinek is. -Tudja ez a Laci mindig ilyen nagypofájú, de jelentéktelen ember volt. Ne is foglalkozzon vele. Majd ezután Sanyi lehúzta a barackpálinkát. -És ön mi járatban van errefelé? -Átutazóban vagyok. -Átutazóban.. -mormogta magában Sanyi.- Errefelé az az igazság hogy nem sok utazó szokott lézengeni – szólt Feri, a csapos. Akkor maga afféle magányos utazó, ugye, igaz..?- Igen, így is lehet mondani.- Nem különösebben mulatságos errefelé – szólt Feri.- Igen, vettem észre – szólt Zoli. S ekkor magukat elragadtatva nevetésbe fogtak. Sanyi a pultról könyökölve földre lép s távozni igyekszik. Zolinak sincs maradása, fogja magát s kikiséri Sanyit miközben Laci teljesen magához tér.- Hej, és te csak úgy távozol, szó nélkül? -Hagyd őket békén – szólt közbe Feri – azt kaptad, amit megérdemeltél!- Ezt kapja az aki a másikat, a kisebbet és öregebbet bántja! -szólt Jani. -Igen, valahogy így van – szólt Sanyi – most már belátod és megérted miért tudok annyit a Sátánról, amit te nem.S ezzel távoztak.
