25.
Éva szerda reggel finom szendvicseket készített.
Két nap alatt kialakítottak egy életritmust. Miki szeretett tovább aludni, addig Éva elkészítette a reggelit, és kitalálta, mi legyen az ebéd. Most is már előre megfőzte a spagettit, és elcsomagolta. Előkészítette a szószt, de azt majd napozás után befejezi.
Sikerült Mikit felébreszteni, bár morcogott egy kicsit. De amikor meglátta a szendvicseket és a kávét, rájuk vetette magát.
- Látom már, hogy egy kis kajával meg lehet győzni téged, hogy nem kell olyan sokat aludni. - mosolygott rajta Éva.
- Meg lehet mással is. És te a meggyőzésben egyre ügyesebb vagy!
Éva elpirult. Érezte is, hogy égni kezd az arca. Miki kinevette.
- Csak erről az elpirulásról soha ne szokj le! Viszont, alkohol hatására egy kicsit bátrabb leszel, már megfigyeltem! Kis huncutka
- Ne piszkálj már! Undok!
Miki gyorsan lerakta a tálcát az ágyról és megcsókolta Évát. Visszahúzta az ágyba. A lánynak esélye nem volt elmenekülni. Igaz, nem is akart…
Később lezuhanyoztak, és indultak volna a strandra, de ahogy elkezdték egymást tusfürdővel lemosni, elölről kezdték a szerelmi játékot, és visszajutottak az ágyhoz.
Miki gyönyörködött Éva vízpermettől csillogó bőrében. Végigsimogatta azokat a fehér területeket, ahol a lány testét nem érte a nap. Már kezdtek barnulni. A fiúnak szerencséje volt, őt hamarabb megfogta a nap, az egész mellkasa és háta barna volt már.
Éva minden nap egyre szerelmesebb lett belé. Azt már tudta, hogy míg él, emlékezni fog erre a nyaralásra…
Most már ideje volt, hogy Miki is hazatelefonáljon. Megnyugtatta a szüleit, hogy mindketten jól vannak, és puszilnak mindenkit.
Végül kijutottak a napra, és a partra, de Mikinek ma mászkálhatnékja volt, nem volt kedve sokáig tétlenül feküdni. Felkönyökölt és barátnőjére nézett.
- Szerintem menjünk vissza, és autózzunk egyet. Menjünk át valahova a másik partra.
- Olyan messzire akarsz menni?
- Csak körül akarok nézni. Unalmas mindig ugyanazt csinálni, és egy helyben lenni.
Éva sóhajtott, összepakolt, és visszasétáltak a házikóhoz.
Úgy gondolta, gyorsan összeüti az ebédet, és azután indulnak. De hát az ember lánya tervez… pasi végez. Most azonnal indulni akart. Csak egy gyors átöltözés fért bele.
- Rendben, de a bolognait nem úszod meg, megkapod vacsorára.
Előtte felhívták a szülőket, hogy most autózni mennek. Valahogy biztosabbnak gondolták, ha tudnak róla.
Először ebédelni mentek egy pizzériába. Onnan indultak tovább.
Alig mentek pár kilométert, amikor Éva felkiáltott:
- Körhinta! Láncos körhinta! Menjünk oda!
Miki nevetett, és lekanyarodott.
Óriási nagy búcsút találtak, céllövöldével, körhintákkal, dodgemmel, vattacukorral és különböző árusokkal.
- Szeretnél valamit? Emléket, vagy ilyesmit? Vagy lőjek neked?
- Nem tudom. Ha látok olyat, ami tetszik, szólok. Először együnk vattacukrot. Már olyan régen ettem.
Miki is emlékezett valahonnan régről az émelyítő ízre, úgyhogy nem akart bevállalni egyet. Csak Éváéból csippentgetett néha.
Körbejárták az egész kirakodást. Felültek mindenre, amit csak láttak. Különösen a dodzsemet, és a láncos hintát élvezték.
Miki gyönyörködve nézte, hogy Éva arcáról nem fogyott el a mosoly. Kézenfogva járkáltak, és gyakran megálltak csókolózni. A vattacukorevés után Éva átölelte Miki nyakát és megkérdezte:
- Van kedved egy kicsit összeragadni velem?
Miki alig bírta abbahagyni a nevetést.
- Ez most úgy hangzott, mintha a kutyalány kérdezte volna a kutyafiútól!
- Látod, azért értesz félre mindent, mert másra gondolsz!
- Miért, te hol gondoltad azt az összeragadást?
Éva megcsókolta, hogy lemossa azt a sanda mosolyt az arcáról.
- Egyelőre így. A többit otthon.
Éva készített egy csomó fényképet Mikiről, bár nem szerette, ha fényképezik. Megkértek egy fiatal házaspárt, hogy készítsenek pár képet kettejükről, mert még nem volt közös képük.
Mikinek nagyon tetszett, hogy az a szégyenlős kislány, akit a diszkóban megismert, kinyílt, mint a rózsa. Már ital nélkül is egyre felszabadultabban viselkedett vele. Kacérkodni kezdett, és élvezte, ha Miki reagált rá. Mindkettőjük számára sokat jelentett ez a pár nap kettesben.
Késő délután értek vissza a "szállásra". Lerakták az autót, és átöltöztek.
Éva átnézte a pénzkészletét. Miki észrevette.
- Van még nálad pénz? Szólj, ha kifogytál.
- Van még. Azt számoltam, hogy eléggé kitoltam veled, amikor beleegyeztem, hogy az esti kiruccanásokat te fizesd. Így az egész havi fizud elköltöd ezen a héten. Úgyhogy ma este én fizetek. Annyira szeretnék még új dolgokat kipróbálni! Benézhetnénk játékterembe is, mit szólsz?
- Szóhoz sem jutok. Tényleg el akarod verni az összes pénzed?
- Nem. De most szórakozni jöttünk. Most én fizetek. Ma este azt iszol, amit akarsz, oké? Van még egyébként söröd a hűtőben is.
- Azt meg akarom tartani a bulira. Valahol eldugva van még Garrone, meg whiskey is. Laci mondta. De ne dézsmáljuk meg a készletet. Jól jön az szombaton este!
Visszamentek a koktélbárba.
- Azt hiszem, én ma Tequilát iszom. Az elég gyorsan hat.
A pultos srác Mikihez fordult:
- Ha öt perc múlva le akarsz esni a székről, akkor inkább igyál egy B52-t!
Éva hangosan kacagott.
- És akkor legyalul a vadászbombázó az asztal alá!
Miki kinyitotta az itallapot, hogy megnézze, mi az a B52. A rövid koktélok között megtalálta. Elég ütősnek tűnt.
- Meggyőztetek. De akkor megiszom, és már indulunk is haza! Ha egyáltalán hazaérünk, mielőtt hatni kezd…
A srác összerakta neki az italt.
- Tudod, hogy ezt meg kell gyújtani?
Miki és Éva egymásra nézett. Nem tudták. Kapott egy szívószálat, és egy "használati utasítást".
- Meggyújtom, de csak pár másodperced van meginni. Aztán kigyullad a szívószál…
Többen körülállták, és nézték, hogy hajtja le Miki gyorsan az italt. Még a szeme is könnybe lábadt egy pillanatra, annyira marta a torkát.
- Hú, ez egy tüzes víz volt!
Éva megtapsolta, és a nyakába ugrott.
- Látványos volt, az biztos! De kár, hogy most nem hoztam a fényképezőgépet! Na, kezd már hatni?
Miki sandán mosolygott.
- Szerintem te is küldj le egyet… És akkor tuti lesz az éjszakánk!
Éva hátrahajtott fejjel felkacagott.
- Biztos van valami finomabb és nőiesebb bombázó is, megkérdezem. Aztán hazamehetünk, mára lemondok a játékteremről. Majd holnap bepótoljuk.
Éva gyorsan megivott egy kókuszlikőrt, aztán hazasétáltak. Útközben gyakran megálltak csókolózni. Miki alig bírt magával, főleg a kezével. Évába azonban belebújt az incselkedés kisördöge, és örökké elszaladt előle, mint azon az első estén a parkban.
Az út utolsó pár méterét szinte futva tették meg.
A kapuban csókolózásba kezdtek, a bejárati ajtót Miki már lábbal csukta be maguk után, és már dobálták is le a ruhájukat. A hálószobáig vezető út végig volt szórva a levetett holmikkal.
Minden percet kihasználtak, mert tudták, hogy otthon nem lehetnek majd ennyit kettesben. Visszacsöppennek a dolgos hétköznapokba, és a robotba.
Éva odabújt Miki meztelen vállához, és befészkelte magát. Megtalálta a legkényelmesebb testhelyzetet, aztán megkérdezte:
- Tudod, hogy még csak két hónapja ismerjük egymást?
- És az baj?
- Nem, csak elgondolkodtam rajta...És azon, hogy milyen gyorsan eltelik ez a hét. És nemsokára véget ér a "nászutunk".
Miki mosolygott.
- És aztán hozzámköltözöl?
Éva ijedt arccal felkönyökölt.
- Ezt most hogy gondoltad?
Miki nevetett.
- Csak vicceltem. Kíváncsi voltam, mit reagálsz.
És tovább nevetett. Éva mérges lett, felpattant és hozzávágott egy párnát. Miki is felült, és visszadobta. Felváltva dobálták egymáshoz a párnákat, nevettek, Éva visongott és ugrált, erre Miki beletekerte a takaróba, mert másképp nem bírt vele. Itt ért véget a párnacsata.
Éva gúzsba lett kötve, Miki pedig fölé hajolt. Sokáig szó nélkül néztek egymás szemébe.
Kipirult az arcuk az ugrálástól, és alig kaptak levegőt. Miki simogatta Éva arcát, és nézte, mintha nem tudna betelni a látványával.
Valójában nem is tudott.
Megcsókolták egymást, és belevesztek a szerelem tengerébe.
