Bebüszkült az emberiség,
S öndicsfényű tornyot épít,
Nem nagyot, csupán egy kis ég-
-igérőt. De miért épp itt?
Miért síkon s nem egy hegyen?"
"Cígöljünk a csúcsra téglát,
S egyenruhánk izzadt legyen?!
Ily ostobát, mint te, rég lát-
-tunk már! Mondjad, honnan jöttél?!"
"Végeztem az egyetemet,
Így telt öt ősz, öt nyár, öt tél,
Öt tavasz, és bőgve temet-
-hetem bölcsész diplomámat:
Egész földnek egy a nyelve!
Nyelvtanárként esz a bánat,
Tornyozzak itt cementelve?!
Add Uram, hogy felejtse el
Közös nyelvét minden humán,
Másként szóljon japán s cseh jel,
S keressek én minden dumán
Szaktolmácsként lot of money-t!
Hadd legyek én - s ne vedd zokon
Kérésem! - ki népet tanít
Anyanyelviskolás fokon!"