Két héttel később
Miki elmélyülten tanulmányozta a diszkó bejáratát. Azt hitte, ha elég erősen nézi, Éva egyszer csak belép rajta.
Nagy gondban volt. A nyaralás óta egyre kevesebbet találkoztak. Amitől Miki egyre zabosabb lett. Csütörtökön, amikor szokás szerint felhívta Évát, megbeszélték, hogy pénteken egyáltalán nem tudnak találkozni. Mikinek tovább kell benn maradnia a munkahelyén, mert valaki lebetegedett, Éva pedig folyamatosan a fotózással van elfoglalva. Mihelyt visszajöttek a Balatontól, a lány azonnal belevetette magát a munkába, és úgy nézett ki, mintha már semmi más nem is érdekelné. Az egész augusztust végig akarta dolgozni, és úgy tervezte, hogy majd csak újabb két hét múlva, augusztus utolsó hetében „költözik” haza, mielőtt kezdődne a suli. Szilvivel hosszú, nehéz tanév előtt álltak.
És a lány még mindig nem döntött, érettségi után akar-e főiskolára menni, és ha igen, mit szeretne tanulni. És hol.
„Munkahelyén” Ildikó próbálta abba az irányba terelni, hogy érdemes lenne modelliskolát végeznie, és hivatásként a modellkedést választani. Nagy reményeket fűztek férjével a lányhoz.
Kaptak egy igen kedvező ajánlatot. Még nyári szünet végéig le akartak vele forgatni egy samponreklámot. A termék forgalmazója egyenesen Évát szerette volna reklámarcnak. Egy komplett kampányról volt szó: televíziós reklám, és újságban is fotók jelennének meg. Ildikó egy sokszámjegyből álló fizetést alkudott ki a lány számára, amelytől Évának még akkor is elakadt a lélegzete, amikor a nettó összeget hallotta, miután leszámították a jutalékot.
Éva egyik hétköznap hazament, és boldogan lobogtatta az új szerződését a szüleinek, ami erre az alkalomra szólt. Megbeszélte velük a részleteket, és visszavitte az aláírt dokumentumot Ildikónak. Szülei természetesen lelkére kötötték, hogy nagyon vigyázzon magára, Éva pedig megígérte, hogy többször telefonálni fog.
Csakhogy a forgatás miatt fel kellett utaznia a fővárosba. És ez újabb konfliktust jelentett Mikivel. Ezen a szombaton zajlott a nagy esemény. Megpróbálták egy napba belesűríteni, hogy este már vissza is utazhasson, de végszükség esetére szállást is biztosítottak neki. Sikerült megoldaniuk, hogy a fotós Zsolt fuvarozza autóval – szintén időmegtakarítás céljából, minden hátsó szándék nélkül. A fotós fiúra is szükség volt, mert egyúttal az újsághoz a képeket is elkészíthették, nem kellett a lányt újra berángatni a stúdióba külön ezért.
Miki azonban ezt nem volt hajlandó a munka fontosságát megérteni, tolerálni pedig végképp nem. Már akkor teljesen kiakadt, amikor Éva először mesélt neki erről a „lehetőségről”. Amikor viszont pénteken megtudta, hogy barátnője másnap az utat egy pasi autójában tölti, féltékenységi jelenetet rendezett.
Éva nem győzött csodálkozni: az a srác, aki a nyaralás ideje alatt és azelőtt is kedves volt és elhitette vele, hogy szerelmes belé, most szinte magából kifordulva üvöltött vele. Nem fogadta el Éva döntését, hogy ezt a munkát szeretné megcsinálni, mert fontos neki anyagi és más szempontból is. És azt is elengedte a füle mellett, amit a lány kijelentett neki: hogy a fotósba történetesen nem szerelmes, és neki egyébként is van barátnője – bár ő nem jöhet velük.
Miki nagyon makacsnak tűnt és elszántan hajtogatta, hogy ennek így nem lesz jó vége rájuk nézve. Éva próbálta megnyugtatni, de nem nagy eredményt ért el. Ahhoz viszont ő ragaszkodott, hogy elutazik.
Végül arra jutottak, hogy Éva majd szombaton este eljön diszkóba, miután visszaérkezett Szilviékhez. Erre mi történik? A lány nem jelenik meg a diszkóban, és még csak nem is telefonál. Sem Szilvinek, sem neki. Szilvi az estét otthon készült tölteni Szabolccsal, úgysem volt kedvük most mászkálni, amikor a szülők megint nincsenek otthon. Mikinek megígérte, hogy ha barátnője mégis megérkezik, vagy telefonál, elküldi a diszkóba.
Miki dühösen és egyedül ment szórakozni.
„A fenébe, hát hol van ez a csaj? Már elmúlt éjfél! Mit képzel magáról? Gondolja, hogy reggelig várok rá, vagy mi? Legalább szólna, hogy nem akar eljönni!” Iszonyúan dühös volt. Zsoltit és Lacit látta közeledni.
– Na mi van, Miki? Hol van Éva? – kezdte Zsolti a cukkolást.
– Ha tudnám, akkor most én is ott lennék! Még csak fel se hívott, hogy nem jön!
– Menj el Szilviékhez!
– Ott nincs. Szilvit már hívtam.
Miki ingerülten kérte egymás után a Tequilákat, Zsolti és Laci is csatlakozott hozzá egy-két pohár erejéig.
– Én ennél a piálásnál jobbat tudok! – avatkozott bele Zsolti – Szerintem inkább nézz körül, hátha van valaki új, akit „beavathatsz”. Amióta Évával lógsz, nem jutott időd az újakra! Rá se nézel már más nőkre! Teljesen be vagy csavarodva! – adta alá a lovat rendesen. Úgy gondolta – és meg is mondta a véleményét barátjának –, hogy erre a lányra nem érdemes több időt fecsérelni.
– Most olyan lányra van szükséged, akitől ha megkérdezed a nevét, azt válaszolja: Meg hát! – Mikinek nagyon tetszett az ötlet.
– Lehet, hogy igazad van. – Ránézett az órájára. – Nem valószínű, hogy ma még eljön. De azért még egyszer felhívom Szilvit. Na, szevasztok, én lelépek.
– Sok szerencsét! – vigyorgott Zsolti.
– Kösz! Nektek is!
Kiment az ajtón és előszedte a mobilját. Szilvi sajnálkozva közölte, hogy Éváról nincs semmi új híre. Mikinek felforrt az agyában a víz.
Visszament a pulthoz, kért még egy Tequilát, aztán körbenézett, mi a mai felhozatal nők szempontjából. Nemsokára megtalálta a ma éjszakára ideális partnert: haja hosszúsága fordított arányban volt a szoknyája rövidségével, elfogadhatóan volt kisminkelve, és ami a lényeg: egyedül volt. Nemsokára elvitte táncolni, nem kellett neki könyörögni.
Zsolti is partnert keresett ma éjszakára. Heni ugyanis bemondta az unalmast. Zsolti sajnálta, hogy a lány nem képes követni a tempóját. Végül is jó dolgokat csináltak együtt és tény, hogy az a lány többet érdemelne egy kalandnál. Nem is igazán veszekedtek, legfeljebb azon, hogy Zsolti lépten-nyomon új kapcsolatokat alakított ki más lányokkal is.
Lebukott, hogy a munkahelyén is felszedte azt a másik lányt.
Ezért mondta ki Heni a búcsút. És most, két héttel a szakítás után hiányzott a fiúnak. „Fel kellene hívni”. Amikor azonban vetett egy pillantást az órájára, lebeszélte magát. „Már alszik. Nem ébresztem fel. De az is lehet, hogy nincs is otthon. Akkor meg az anyja csesz le, hogy minek hívom fel éjszaka! Majd holnap. Addig viszont nem akarok unatkozni!” Visszaballagott a pulthoz és „terepszemlét” tartott.
Meglátta Mikit egy szőke hajú, folyton vigyorgó lánnyal. Nagy, fehér lófogai voltak. Zsoltinak nem tetszett, de úgy látszott, Mikinek annál inkább. Szorosan összeölelkezve táncoltak.
– Szia! Egyedül vagy, vagy vársz valakit?
Először nem figyelt fel a hangra. Nem jutott el a tudatáig, hogy neki szólnak.
– Ennyire ronda vagyok, hogy rám se nézel?
Most már megfordult és szemügyre vette az illető hölgyet, aki megszólította. Csinos volt. Jól állt a haja, szexi volt a ruhája, és nem volt ujjnyi vakolat az arcán.
„Na nézd csak! A sült galamb megint a számba repül!” Egy pillanat alatt elfeledkezett Heniről. Hamarosan beálltak táncolni.
A „bandából” egyedül Lacinak nem kellett társat keresnie: ő még mindig Katival járt. Nem is szándékozott ezen változtatni. Még jól érezte magát vele, és nem volt szüksége újabb hódításra. Sőt – ha haverjainak nem is merte bevallani – rengeteget gondolkozott már azon, hogy ez talán végre „A” szerelem. Találkoztak hétköznap esténként is, és Laci gyakran felhívta. Nem beszéltek ugyan soha az érzelmeikről, nem is nagyon mászkáltak kézen fogva, a nyílt utcán nem csókolóztak túl sűrűn, mégis jól megvoltak. Valahogy nekik természetesnek tűnt ez az együttjárás. Nem tetszett Lacinak Miki és Zsolti hozzáállása a szerelemhez. Ő nem hajtotta annyira a nőket, mint a másik két fiú.
Tánc közben Katival beszélgettek arról, vajon mit fog szólni Éva ahhoz, amit Miki ma éjszaka művel – ha kiderül. Kati megígérte, hogy egy szót sem szól a lánynak; úgy fog viselkedni, mint az a három majom: nem lát, nem hall, nem beszél. Valójában azonban Laci legszívesebben állon vágta volna Mikit, amikor látták, hogy sétálni indult a „Lófogúval”. Viszont semmi értelmét nem látta, hogy egy lány miatt összeverekedjen a haverjával. Sajnálta Évát. És remélte, hogy soha nem tudja meg, hogy Miki megcsalta, vagy ha netán meg is tudja, nem sokáig bánkódik rajta. Csak Zsoltiéknak feltétlenül szólni kell, hogy ők is tartsák a szájukat.
Amikor Irén lelépett a mosdóba, Miki mesélte a srácoknak, milyen jó ötlet volt az „avatás”, úgy érzi: feltöltődött, újra a régi formájában van. Nem csoda, hogy jól érezte magát: az ital már erőteljesen a fejébe szállt és átvette a tudata felett a hatalmat. Be is mutatta a fiúknak új barátnőjét. Senki nem volt tőle elragadtatva. Éva mellett labdába sem rúghatott, ezt mindannyian tudták.
Nemsokára Miki hazavitte magához Irént. Óvatosan osontak be Miki szobájába, nehogy felébresszék a családot. A szülei és húga kedvelték Évát. Elég hülyén jönne ki, ha most egy másik lánnyal futnának össze a lakásban. De ha véletlenül ez be is következne, nem lenne nagy tragédia. Miki dühös, csalódott, „üres” volt és ilyenkor minden mindegy. Ráadásul többet ivott a szokottnál és kicsit labilissá vált az ítélőképessége. Nem érdekelte, kivel, hányszor, hol vezeti le az idegességét, csak végre lecsillapodjon. Irénnel hamarosan az ágyban kötöttek ki. Miki viszont melléfogott, és életében először kínos szituációba került: nem lelte örömét a szexben, és hamarosan a csalódástól elaludt. A lány – mivel nem tudott hazamenni – szintén elaludt. Azzal vigasztalta magát, hogy ha Miki kijózanodik, talán másképp viselkedik majd. Nem gondolta, hogy ez is baj lesz.
Miki ébredt előbb. Mély kábulatból, erős fejfájással. Egy pillanatig szinte gondolkodnia kellett, hol van. Az órára esett az első pillantása. Hét óra volt. Ahogy fokozatosan tisztult az agya, a füle is reagálni kezdett a hangokra: fura neszt hallott közvetlenül maga mellett. Megfordult… és egy ismeretlen lányt látott. Horkolt. A szemfestéke körben a szeme körül elkenődve, nem volt valami szívderítő látvány.
Ráadásul fogalma nem volt róla, hogy került ide. Valószínűleg ő hozta haza, és abból, hogy mindketten meztelenek voltak, kitalálta, hogy valószínűleg nem csak csókolóztak. Egy pillanat alatt magához tért. Először is gyorsan el kell tüntetni a lakásból! A fene egye meg, hát hogy lehetett ilyen hülye? Minek hozta haza ezt a bányarémet? Ennyire berúgott volna, hogy már nem látta, hogy milyen nővel áll össze?
Gyorsan magára kapott egy-két ruhadarabot, aztán megpróbálta felébreszteni. A lány azonban kicsit mocorgott, és aludt tovább. Még egyszer megrázogatta, és a nevén szólította. Kész csoda, hogy a nevére emlékezett.
Végre Irén felébredt, és rámosolygott Mikire. Jesszus, nem emlékezett a lófogakra sem...
– Jó reggelt!
– Neked is. Öltözz fel. Hazaviszlek. Egy kicsit hozd rendbe az arcod. Mindjárt visszajövök. – Hadarta, és gyorsan kiment a szobából, mielőtt a lány bármit mondhatott volna. Erre az ébresztésre nem számított. Jókora pofáraesés volt számára, hogy csak úgy kidobják. Gyorsan felöltözött.
Miki közben körbement a lakásban, ki van itthon, ki nincs. Még nem tudta, hogy viszi ki ezt a libát úgy, hogy a családja nem veszi észre, de majd kitalál valamit. A konyhában nem talált senkit. A szülei szobája is üres volt. Átment a húga szobájához és bekopogott. Zsuzsi kiszólt:
– Gyere be!
Miki belépett. Húga már fel volt öltözve, a szobája kitakarítva. Nagyot csodálkozott, hogy Miki jött be.
– Mi van, bátyó? Nem tudtál aludni? – Diszkó után soha nem kelt fel tíz-tizenegy előtt.
– Nem. Anyáék hol vannak?
– Elmentek piacra. Soká jönnek, azt mondták.
– Oké. Köszi. – és becsukta maga után az ajtót. Zsuzsi nem nagyon értette, ez most mi volt, de nem volt nagyon kíváncsi természetű, és Miki ennek most határozottan örült.
Visszament a szobájába. Örömmel látta, hogy Irén már felöltözött.
– Indulhatunk?
Némán bólintott.
– Elég, ha a buszmegállóig elviszel. Onnan már hazatalálok.
Miki remélte, hogy nem kezd el hisztizni, vagy ilyesmi. Azt látta rajta, hogy meg van bántódva, dehát ez van.
Gyorsan kimentek az ajtón és felültek a motorra.
Amikor húsz perc múlva Miki hazaért, húga a bejárati ajtóban várta.
– Ki volt az a lány? – Miki elfelejtette, hogy Zsuzsi ablaka a kapura néz. Valószínűleg hallotta a motorzúgást, és kinézett. Kíváncsibb, mint gondolta.
– Milyen lány? – adta az ártatlant. Remélte, hogy hamarosan leszáll róla.
– Itt aludt? – Miki hangosan felnevetett. Kikerülte tizenöt éves, okos húgát, és bement a házba. A kislány viszont utánament.
– Nem hagynál békén? – szólt vissza Miki.
– Nem. És Évával mi van? Már nem jártok együtt? Ez a tyúk nem volt valami szimpi.
– Te ezzel ne törődj. Az én dolgom. És Éváról pedig annyit, hogy arra nem méltatott, hogy felhívjon, hogy nem találkozunk!
– Szakítottatok?
– Még nem. De majd mindjárt felhívom!
– Attól még nem fair, hogy összeszedsz valaki mást helyette! Még jó, hogy anyáék nem tudják...
A kis tini sandán nézett fél fejjel magasabb bátyjára.
– ... de tőlem megtudhatnák, ha nagyon akarnám... és Éva is...
– Ne zsarolj, hugi! Mit akarsz?
– Már hónapok óta kérlek, hogy vigyél el engem is diszkóba!
Ez igaz volt: valamikor tavaly megkérte, hogy vigye magával szombat este, de szerencsére akkor még a szülők sem engedték. Most már lehet, hogy engednék. De Miki nem akarta magával cipelni. Még kislány, vigyázni kéne rá. És még ne pasizzon, és ne igyon!
– Nem tudsz valami más szórakozást kitalálni? Menj moziba a barátnőiddel, vagy mittudomén!
– De én diszkóba akarok menni! És te fogsz engem elvinni!
– Na azt már nem!
– Akkor megmondom Évának, hogy megcsaltad!
– Hugi, most mondtam, hogy semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! Ne avatkozz bele! És nem viszlek a diszkóba! Ha anyáék elengednek egyáltalán, akkor menj a barátnőiddel! És ne durcizz! Na, megyek telefonálni!
