Éva Mikit kelletlen arccal hagyta ott az utazás előtti estén, mert nem igazán sikerült zöldágra vergődniük egymással. Visszament a barátnőjéhez. Korán kellett másnap kelnie, aztán két órás autókázás várt rá. Nem akart Mikitől indulni. Nagyon izgult a forgatás miatt, és nem szívesen gondolt a veszekedésükre.
Szilvivel nagyon sokáig beszélgettek, természetesen egyetértettek abban, hogy nem a fiúnak van igaza. Szilvinek sikerült megnyugtatnia Évát, és megbeszélték, hogy minél kevesebbet gondol most rá, annál jobb neki. Csakis a „munkára” szabad koncentrálnia. Nem szabad láttatnia, hogy valami problémája van, mert mihelyt Mikire gondol, máris kiesik a „szerepéből”. És így nem végeznek egy nap alatt, hanem elhúzódhat az egész, ráadásul nem biztos, hogy legközelebb is felkérik ilyen munkára, ha már az elsőnél megbukik. Szilvi feltöltötte lelkierővel barátnőjét, aztán megnyugodva kerültek végre ágyba.
Másnap reggel Szilvi és Éva felkeltek jó korán, még egyszer ellenőrizték, minden össze van-e csomagolva. Nem kellett sok cuccot vinnie magával, csak pár ruhát, de inkább az „ottalvásra” is felkészült, ezért pizsamát és törölközőt is bepakolt.
Szilvi gyorsan összedobott még egy szendvicset barátnőjének, bár ő képtelen volt legyűrni, így elcsomagolta az útra. Szilvi is gyorsan felöltözött, hogy kikísérje Évát a kapuhoz, ahová Zsolt érkezik érte kocsival. A fiú megállt mellettük, kiszállt, a táskát berakta a csomagtartóba, közben a két lány egymás nyakába borulva elbúcsúzott, mintha egy évre utazott volna el, nem csupán egy-két napra.
Amikor megérkeztek, Éva körül olyan nyüzsgés kezdődött, hogy nem volt ideje Mikire gondolni. Megkapta a forgatókönyvet, leült a stábbal kávézni és beszélgetni. Bemutatták őt „felfedezőjének”, a reklám megrendelőjének, aki kiválasztotta őt a sok arc közül erre a munkára. Ekkor elmesélték neki, mire számítson, mit kell tennie, és mi fog vele történni. Az egyszerűbb dolgokkal kezdik: mivel a haja tiszta, de nincs beszárítva és formára fésülve, először alaposan összekócolják, fekete-fehér felvételeket készítenek. Úgy tűnik majd, mintha nehezen kezelhető lenne a haja. A hajmosás utáni felvételek pedig színes képek lesznek, frizurát készítenek neki, átállítják a világítást, és befújják a haját hajfénnyel, hogy ragyogjon. Kap majd egy rövidke szöveget is, de megegyeztek abban, hogy azt külön is felvehetik, hogy ne kelljen egyszerre sok mindenre koncentrálnia, és a szöveget később ráolvasztják a felvételre. Miután mindent átbeszéltek, mindenki elfoglalta helyét. Évát beültették egy gyors sminkre is. Nemsokára ott állt a felvevőgép előtt borzas hajjal és hallgatta a rendező utasítását:
– Most vágj nagyon elégedetlen arcot. – Éva elmosolyodott.
– Nem igazán erre gondoltam. Próbáld meg még egyszer. Gondolj például arra, hogy elcseszed itt az egész napodat, aztán nem kapod meg érte a fizetést.
Éva rögtön megtalálta a keresett arckifejezést. Zsolt is kattintott róla jó néhány felvételt, és csak aztán tértek át a „mozgóképre”. A kettő között pedig tartottak egy kis szünetet.
A rendező elégedett volt a lánnyal, mert könnyű volt vele bánni. Hamar közös nevezőre jutottak. Gyorsan tudtak haladni. Látta az összhangot a fotós és a modell között is. Ezért volt előnyös, hogy a modellügynökség a saját fotósát küldte, aki már pár alkalommal dolgozott a lánnyal. A megrendelő, aki kellemes úrnak tűnt első látásra, viszonylag sokat akadékoskodott, de érthető volt, hogy tökéleteset akart alkotni. Szerencsére Éva nem vette túl komolyan a kötözködését, és tudott koncentrálni.
Szünetben volt alkalmuk ebédelni, Zsolt közben írt egy sms-t a barátnőjének. Éva nem jelentkezett senkinél. Fogalma nem volt, mennyi munka van még hátra mára, nem akarta Szilvit hitegetni, ha aztán mégis itt ragadnának. Gyors étkezés után siettek vissza a munkához. Hajmosás, szárítgatás, smink, pörgölődés-forgolódás. Csak úgy repült az idő. Éva egészen késő délutánig nem is hallatott magáról a barátainál, amikoris felhívta Szilvit, hogy úgy néz ki, még ma végeznek, nem kell ott aludnia. Mikit viszont nem hívta, mert nem akarta saját hangulatát elrontani, ha esetleg Miki megint nekiesne. Majd ha visszaért és találkoznak, akkor elmeséli, milyen volt. Feltételezte, hogy a fiú egyébként sem érdeklődik majd a részletek iránt, és valószínű, hogy még mindig morcos és undok. Szinte észre sem vették, és az egész nap nagyon gyorsan elszaladt. Csak arra lett figyelmes, hogy a rendező kezet ráz vele, gratulál, és megköszöni az együttműködést. Aztán odajött a megrendelő, meginvitálta őket egy tartalmas vacsorára és egy kis ünnepi pezsgőzésre egy étterembe. Éva habozott, mert nem készült különleges ruhával, és úgy gondolta, talán haza kéne inkább indulni. De persze Zsolttól függött, mikor kerülnek vissza az autóba. Megbeszélték, hogy gyorsan összepakolnak, aztán meglátják, lesz-e még kedvük, erejük hozzá. Évának könnyű volt, mert csak egy táskányi cuccot kellett visszacsomagolnia, Zsoltnak ott volt az egész felszerelése. A fiú, miközben lehordták a dolgokat a kocsihoz, megsúgta Évának, hogy azért ezt a vacsorát nem illik visszautasítani. Hátha legközelebb is hívják őket, hogy velük akarnak dolgozni. Mellesleg még nincs olyan késő, hogy egy vacsora ne férne bele, és ez egyébként is kedves gesztus tőlük, hogy nem rakják ki őket azonnal, amikor a munka végetért. Éva minden aggodalma elszállt, és minden rossz gondolatot és lelkiismeret-furdalást félretett. Viszont a ruhaprobléma változatlanul fennállt. Az összepakolás után Zsolt bezárta az autót, és visszamentek, hogy megkeressék a többieket. Éva megemlítette, hogy csak farmerban és kis blúzban tud menni a vacsorára, ha ez a ruházat megfelel oda. Jót mosolyogtak rajta, aztán a rendező biztosította, hogy ez nem akadály és nem lehet kifogás arra, hogy elfogadja a meghívást.
Taxival mentek az étterembe, ahol már előre lefoglalt, egymáshoz tolt asztalok várták őket. Éva helyet foglalt, és rögtön körülvették a férfiak. Egyik oldalról a rendező, másik oldalról a megrendelő zsongta körül, szemben Zsolt, a másik fotós mellette, a rendező asszisztense, és a többi stábtag. Kicsit feszélyezve érezte magát, de amíg kitalálták, mit fogyasztanak, rábeszélték egy könnyű aperitifre, hogy lazítson. Könnyű gyümölcsbort választott, nehogy becsípjen. Közben figyelte, hogy Zsolt csak üdítőt fogyaszt egész este, tehát valószínűleg biztonságban lesz a hazaúton is.
A bor sem segített az ellazulásban, végig középpontban érezte magát, mintha még mindig figyelnék, és a mostani viselkedése is sokat számítana. A rendező próbálta beszéltetni, kérdezgette a családjáról, a suliról. Éva szívesen beszélt róluk. Aztán a férfi az iránt érdeklődött, hogyan találta meg a modellügynökséget, mennyire tartja fontosnak ezt a munkát az életében.
Éva még maga sem tudta erre a kérdésre a választ, és nem igazán tudta, mit válaszoljon. Próbált kibújni a konkrét és végleges döntés alól, és azt mondta, most még be kell fejeznie a sulit, és aztán jöhet minden más. A férfi megértően bólogatott, de Éva lelkére kötötte, hogy az ember csak egyszer fiatal, és ha most adódnak lehetőségei, ne szalassza el őket. Érettségizni esti iskolában is lehet. Persze, csak ha a szülei beleegyeznek, hogy inkább kezdjen dolgozni. Éva elgondolkodott az elhangzottakon, majd rámosolygott a férfira.
– Esetleg konkrét ötlete is van, vagy csak puhatolózik?
– Beszélhetnénk erről később. Négyszemközt gondolom.
Éva elsápadt, és az jutott eszébe, vajon miféle elképzelései, tervei lehetnek ennek az embernek. Elsőre még bizalomgerjesztő volt, de most már nem árt óvatosnak lennie.
A rendező kitalálta a gondolatait, és megnyugtatta:
– Semmi mocskos dolog ne járjon a fejedben, teljesen fölösleges időpazarlás lenne. Itt a társaságban bárki megmondhatja, hogy példás férj és családapa vagyok.
Felnevetett, Éva pedig megkönnyebbülten vele nevetett.
Miután megszabadultak a hosszúra nyúlt vacsorától, Zsolt és Éva mindenkitől elköszöntek. Éppen az autóhoz tartottak, amikor a rendező utánuk ment, és megérintette Éva karját, mielőtt még beszállt volna az autóba. Előhúzott egy névjegyet, és a lány kezébe nyomta.
– Ha komolyan érdekel állandó munka, csak hívj fel. Bármikor. Beszéld meg a szüleiddel. Én komolyan gondolom, hogy szeretnék veled dolgozni. És tudnék is neked lehetőséget, amivel előre juthatnál. De persze semmire nem akarlak rábeszélni.
Elkérte a lány számát is, hogy a jövő nyári szünetre is lefoglalja az idejét.
Éva elgondolkodva fogta egy ideig a kezében a névjegykártyát, aztán belerakta az igazolványába. Zsolti nem kérdezett semmit, hanem míg a lány beszélgetett, ő felhívta a barátnőjét, hogy most indulnak, két órán belül otthon lesznek, még Évát leszállítja Szilviékhez.
Felajánlotta mobilját a lánynak, hogy felhívja Szilvit, de ő visszautasította, úgyis nemsokára hazaérnek.
Éva nagyon fáradtnak érezte magát, és most elfogta egy furcsa szorongás, mert tudta, hogy nemsokára találkozik Mikivel. Eddig sikerült megúsznia, hogy rá gondoljon. Most a nyugodt, csendes autóban újra ráterelődött a gondolata. Remélte, hogy a fiú már lenyugodott, és nem fogja piszkálni, és végre kibékülnek. Tűnődés közben elszundikált.
A beállt csendben sajnos Zsolt is elbágyadt. Először még észbekapott, hogy meg kéne állni két percre. De aztán azt gondolta, nemsokára megérkeznek. De hiába volt lehúzva az ablak, a nyár éjszakai levegő sem frissítette fel.
Csak egy másodpercre csukódott le a szeme…
Talán egy fél másodpercre…
De ez már elég volt. És sok.
Velük szemben éppen szabálytalan előzés folyt. Az autó, amelyik előzni próbált, már nem fért be a másik elé, viszont gyorsan közeledett. Talán az volt a szerencse, hogy akit előztek, az már lassított, és lemaradt. Zsoltnak is lassítania kellett volna, de mire észrevette a szemben érkező autók fényszóróit, már ő is átlépte a felezővonalat és nem maradt ideje korrigálni.
Éva nem ébredt fel, így nem láthatta, ahogy a fények összekavarodtak, a karosszériák összecsattantak, aztán néma csend.
A szirénázást sem hallotta.
