32.
Pár nap kedvéért nem költöztették át másik kórterembe és másik osztályra.
Éva másnap felsétált az ultrahang vizsgálatot elvégeztetni, de továbbküldték a nőgyógyászatra. Ekkor ijedt meg igazán. Nem tudta, hogy mit keresnek. Azt gondolta, lett az autóbalesetnek valamilyen következménye. Fel sem merült benne, hogy másfajta „balesetet” is elszenvedhetett az utóbbi időben.
Megbocsátott Mikinek, mert szerelmes belé. Miki pedig igyekezett minél több időt tölteni vele, most, hogy magához tért. Éva kíváncsi volt, mi lesz majd akkor, ha ő visszatér a munkájához és Miki is a saját életéhez. Miki újra dolgozott már, de Éva egy darabig még nem tud.
Ildikó másnap felhívta, megkérdezte, hogy van. Tájékoztatta Évát, hogy Zsolt dolgozik, bár nem autóval jár dolgozni. Már elvették a jogosítványát, és a kocsija is összetört. Jól megbüntették, mert ő okozta a balesetet, örülhet, hogy egy nagyobb pénzbírsággal megúszta, és nem csukják le. A szabálytalan előzőt ugyanígy büntették.
Ildikó még aznap délután bejött a kórházba, mert volt valami, amit nem telefonon akart megkérdezni a lánytól.
A lány aggódott, hogy vajon most visszaveszik-e őt a munkába nyár végéig, erre a két hétre, ha addig meggyógyul. Ildikó megnyugtatta, hogy mielőbb szeretnék megint a körükben látni. És óvatosan puhatolózni kezdett, tisztában van-e azzal a ténnyel a lány, hogy valami óriási lehetőség előtt áll. Mert őt felhívta a rendező, akivel most forgatott és megkérdezte Ildikót és a férjét, hogy mi lenne, ha szerződtetni akarná a kislányt több munkára is. De az ügynökséget semmiképp nem szeretné megkerülni, mert tudja, hogy a lánynak ez volt az első lehetősége.
Ildikó azt akarta tudni, vajon a rendezőt magánszempontból érdekli a lány, vagy tényleg munkát ajánl neki. Nem szerették volna, ha az ő lelkükön száradna, ha a lány bajba kerülne. Bár, ha jobban végiggondolta, ha magának akarná a lányt, nem működne együtt velük, hanem elcsalta volna tőlük. Kérdés, hogy a lány mit akar. A sulit választja vagy a munkát? És akkor a szülőket még meg sem kérdezték… Pedig Éva még kiskorú.
Ildikó sem tudott segíteni a lánynak a döntésben, ő is ugyanazokat az előnyöket és hátrányokat tudta felsorolni, mint a rendező. Azt biztosan látta, hogy Éva tehetséges, a modelliskolát elvégezhetné az érettségi helyett, közben dolgozhatna, és estin tanulna tovább. Sajnos ebben a világban a szerencse nem jön túl gyakran, de ha előttük áll, meg kell ragadni, mert könnyen elillan. És a lányoknak nincs túl sok idejük, hogy éljék világukat.
Felajánlotta Évának, hogy ha kiengedik a kórházból, leülnek a szülőkkel és a rendezővel beszélgetni. Éva egyelőre ne mondjon otthon semmit, csak hívja be a szüleit az ügynökség irodájába. Ildikó és a férje majd elbeszélgetnek velük. És akkor remélhetőleg kiderül, mik a férfi szándékai. Ez a sok ember mind Éva védelmében lesz jelen, nem valószínű, hogy képes lesz őket átvágni.
Amikor Ildikó elment, Éva még mindig rágódott és mérlegelt. Szilvi benézett hozzá Szabolccsal és Mikivel. Egy perc múlva megjelent Laci Katival és Zsoltival.
Éva meg akarta kérdezni barátnője véleményét, de most nagyon sokan nyüzsögtek körülötte, nem volt alkalmuk kettesben beszélgetni.
Szilvi ült az ágya egyik oldalán, Miki a másikon és várták, hogy meséljen a forgatásról. Laci és Kati is szívesen hallgatta Éva kalandos és mozgalmas napját.
Éva mesélés közben jártatta a tekintetét és igyekezett megfejteni, mire gondolhat Miki, miközben hallgatja a történetet.
Addig semmi különös nem történt, amíg a munkáról beszélt, viszont mire a vacsorához ért, Miki már fortyogott belül. Aha, gondolta, ezért nem ért haza időben, mert még vacsorázott is egy csapat pasival. Ahelyett, hogy rögtön visszajött volna, amilyen gyorsan csak lehet.
Keményen összezárt szájjal hallgatott. Éva egyenesen ránézett.
– A vacsorán illett résztvennem, ha már meghívtak.
– Azt még megértem, hogy jól érezted magad munka közben. De utána miért nem volt az első dolgod, hogy elindulj, vagy legalább telefonálj?
– Úgy emlékszem, összevesztél velem, mielőtt elutaztam. Miért rontottam volna el a kedvem azzal, hogy a te nyüszögésedet hallgatom? – vágott vissza Éva.
A többiek körülöttük megnémultak. Szilvi nem akart beleszólni. A szoba megtelt elektromossággal.
– A vacsora alatt kaptam még állásajánlatot a rendezőtől.
És elmesélte a vacsora alatti beszélgetését a férfival. Közben nézte a Miki arcán átfutó hangulatváltozást és érezte, hogy megint hajba fognak kapni. De a fiú megvárta a sztori végét, amikoris Éva óvatosan megfogalmazva előadta az „ajánlatot”. Próbálta úgy magyarázni, hogy biztosan munkának hangozzon.
De hiába finomkodott: Miki felrobbant. Olyan düh uralkodott el rajta, hogy szokás szerint nem mérlegelt. Nem nézte, mit veszíthet, egyszerűen Éva arcába vágta, hogy a lány biztosan szívesen elfogadna attól a pasitól másfajta ajánlatot is.
Ekkor Katinál végképp elszakadt a cérna. Eddig hallgatta, hogy Miki szapulja Évát ok nélkül, és őt okolja mindenért, közben pedig ő sem szent és neki is van vaj a füle mögött, amit takargathat.
– Hogy te mekkora bunkó vagy! – kiáltott fel. – Mégis hogy képzeled, hogy őt bántod?? Inkább meséld el szépen, te mivel és kivel szórakozgattál, amíg a barátnőd dolgozott!
Laci be akarta fogni Kati száját, de ő kitépte magát a karjaiból és Miki elé állva hevesen hadonászott. Majd ő megmondja ennek a címeres baromnak, hogy nem tehet meg akármit a barátnőjével!
– Na gyerünk! Valljál szépen színt, és ne Évát piszkáld! Mondd csak el, hogy amíg ő forgatott, és autóbalesetet szenvedett, te egy másik nővel voltál!
Évának kiszaladt a szín az arcából. Kíváncsi, de elborzadt arccal nézett Mikire.
Mikinek nem volt alkalma nekirontani Katinak, mert Laci közéjükugrott és végre elhallgattatta barátnőjét.
– Ne bántsd, Miki! Igaza volt.
– Te viszont már elég nagy bajt okoztál! – fordult Katihoz Laci. – Fogd be a szád! Légy szíves, gyere ki velem! Ez már nem tartozik ránk.
Laci kivitte Katit, Szabolcs és Zsolti is jobbnak látta, ha velük tart, különben is neki akart esni Katinak, amiért beleavatkozott a dolgokba.
Szilvi maradni akart, hogy megvárja, Miki milyen magyarázattal áll elő, és ott akart lenni barátnője mellett, lelki támasznak. De Éva megkérte, hogy hagyja őket kettesben Mikivel.
Éva és Miki magukra maradtak. Miki zsebredugta a kezét és makacsul hallgatott. Éva dühösen méregette a fiút, végül megtörte a csendet.
– Jól teszed, hogy hallgatsz! Kati mindent elmondott helyetted, a részletek pedig nem érdekelnek. Azt akartad, hogy ne derüljön ki, igaz?
– Neked is jobb lett volna.
– Nekem az lett volna a legjobb, ha meg sem történik.
– Ha nem utaztál volna el, tényleg nem történt volna meg. De ha már elmentél, akkor nem állsz neki bájologni a csapattal, hogy a modellkarrieredet építgesd, hanem már délután hazaindulsz, akkor nem történt volna meg a baleset sem. És akkor én sem vigasztalódtam volna más nő karjaiban!
– Remek. Könnyebb rámkenni, igaz? – ráncolta a homlokát Éva, részben a dühtől, részben a gyötrő fejgörcstől. Éppen ez a veszekedés nem hiányzott most. – Engem hibáztatsz azért, amit te tettél! Én dolgozni mentem, ezt már nem magyarázom tovább. Te pedig ne részletezd, mivel töltötted az időt!
– Nem én léptem le kettőnk közül, hanem te!
– Te is, csak te valaki mással. Igazából nem kellett volna strapálnod ma azzal magad, hogy hízelegsz. Vagy nem jött össze a másik? Ja, így már érthető, hogy vissza akartad magad hozzám könyörögni. Szerencsére időben kiderült. Most megmutattad, hogy mi történik, ha egy napra itt hagylak. Én nem bízom mostantól benned, te pedig eddig sem hitted el, hogy dolgozni járok. Így semmi értelme az egésznek.
Évának kezdett elmenni a hangja, mert nehéz volt tudomásul vennie, hogy most szakítanak. És neki kell kimondania, amíg még bírja.
– Menj el, és hagyjál nekem békét!
Éva remélte, hogy Miki mégis bocsánatot kér, vagy ilyesmi, de nem ez történt. Egyszerűen dühösen sarkon fordult, és kisétált a kórteremből – és ezzel Éva életéből is.
Éva felzokogott, amikor becsukódott mögötte az ajtó.
Amíg ők benn beszéltek, kinn a folyosón is ádáz csata folyt. A társaság megoszlott: a fiúk természetesen Mikit védték, bár Laci igazat adott Katinak abban, hogy elmondta. Évának joga volt megtudni, de a módszerrel nem értett egyet. Azt mondta barátnőjének, hogy talán meg kellett volna várni, hogy Évát kiengedjék a kórházból, és Miki nyugodtan elmondhassa neki, és akkor mindenki másképp reagált volna. Nem nekik kellett volna beleavatkozni. Így Éva és Miki is túlreagálták és dühöngtek. Nem adják meg egymásnak a lehetőséget, hogy józanul átgondolják a dolgot és azt, hogy mit akarnak kezdeni ezek után egymással és a kialakult helyzettel.
Szabolcs kérte Szilvit, hogy nehogy Kati példáját kövesse. Semmi értelme, hogy ő is Miki torkának essen.
Laci és Kati abban reménykedtek, hogy ha mindketten lehiggadtak, talán később újra szóba állnak egymással és megbeszélik.
Viszont Miki arcáról semmi reménykeltőt nem lehetett leolvasni. Zord arccal jött ki a kórteremből.
Szilvi a következő pillanatban a fiúra rá sem nézve bement Évához, hogy megtudja, mi történt, és meghallgassa.
A csapat lassan feloszlott. Belátták, hogy sok mindent most nem tehetnek, Zsolti elment Mikivel, hogy együtt jó alaposan leigyák magukat: Miki dühében, Zsolti szolidaritásból.
Laci és Kati egy percre beköszönt Évának, és hazaindultak. Kati bocsánatot kért a lánytól, amiért nem volt képes befogni a száját, de Éva inkább szerencsének tartotta.
Szabolcs a folyosón várt Szilvire, ő nem akart részt venni a női traccspartiban. Segíteni úgysem tudott volna.
Éva abbahagyta a sírást és kölcsönkérte Szilvi mobilját. Aztán előszedte a névjegykártyát, amit a filmezés estéjén a rendezőtől kapott. Kis ideig elmélyült arccal forgatta a kezében, és elmondta barátnőjének, mit döntött, aztán tárcsázott.
Találkozót kért, hogy beszélgessen a férfival a jövőjéről. Elhívta az ügynökséghez, ahogy Ildikó tanácsolta neki. Szilvi végighallgatta.
– De mi lesz, ha a szüleid nem egyeznek bele, hogy dolgozz a suli helyett?
– Remélem, hogy nem így lesz, de akkor majd kibírom valahogy a suli végéig, és aztán állok neki dolgozni.
Szilvi szerette volna, ha Éva nem csalódik. Mindenesetre már előre sok szerencsét kívánt neki. És megkérte, gondolja át még egyszer, amikor már nem lesz ennyire dühös Mikire, mert most teljesen nyilvánvaló, hogy nagy lökést adott a döntés meghozatalához, de nem biztos, hogy ez lesz a helyes út.
De Éva most már biztos volt benne, hogy jól döntött. Még a szüleit kellett meggyőznie, hogy valóban ezt akarja. El akart menekülni, ki akart törni az eddigi biztonságos burokból, amiben élt és a saját lábára akart állni.
Nem tudta, hogy ez mennyire nehéz lesz, mert sok akadállyal találkozott az elkövetkező időszakban.
De keményen végigcsinálta.
