Te csak egy álom vagy,?
De oly nagy!
Édes, mézes szavakkal ringatsz,
S karjaidban hatalmaddal bíztatsz.
De te mért csak egy álom vagy?
Minden reggel, örömöd, ott hagy,
Mert elszállsz egy lepkével,
Te így vagy velem, s az egésszel.
Olyan, lágyan jó veled,
Ha hozzám érsz és élvezed,
De, jaj! Homályos lesz minden,
Nem lehetünk örökre itten.
S úgyhogy, most inkább rólad álmodok,
Nem tudom, hogy-e az élők közt maradok,
Elmegyek egy kis időre,
Belebújok abba a másik bőrömbe.
Szívesebben lennék az örökre,
Veled, boldogan összekötve,
Szerethetnélek szabadon,
S te velem lennél minden napon.