2003.
Délelőtt tíz óra. Cseng a telefon. Női hang.
- Cynthia Wellington-t keresem.
- Én vagyok.
- Szia. Nem ismerjük egymást. Azért telefonálok, hogy megmondjam: a férjed nálam töltötte az éjszakát.
Cynthiának torkába ugrott a szíve, de hangja nyugodt maradt.
- És???
A női hang hátborzongatóan magabiztosan csicseregte:
- Most itt fekszik az én ágyamban és közlöm veled, hogy nem fogom őt elengedni.
Cynthia magához térve gonosz hangon felkacagott. Elővette a létező legfölényesebb hangnemet, amit csak talált a repertoárjában. Egyébként is a lélekjelenlétéről volt híres. És az alakításairól. Most is tud rögtönözni egy magabiztos szerepet.
- Ó, dehogynem fogod elengedni! Sőt! Magától fog hozzám hazajönni! Nem ígért neked semmit, igaz? Rajtam kívül senkinek semmit nem ígér. És nem is kaptál tőle mást, mint maximum a testéből egy kis darabot. Egy töredéket. Az csak egy gyarló test, ami most melletted fekszik. A többi sosem lesz a tiéd. És másé sem. A lelke igazából már rég az enyém… Vagy az ördögé… Vagy talán én vagyok az ördög…
Cynthia ismét démoni kacajt eresztett el. Aljasul megbántva érezte magát, de nem adta meg a másik félnek azt az örömet, hogy kimutassa fájdalmát és sértettségét.
- Azt gondolod, elvetted tőlem? Tévedsz. Minket egy sokmillió damilszálból összefont vastag kötél tart össze. Egy-két szálat elvágtál ugyan most belőle, de magát a köteléket nem lehet. De te ezt biztosan nem érted.
Hangja most átment kioktatóba. A vonal túlsó végén a másik nő szóhoz sem jutott a döbbenettől.
- A másik tévedésed az, hogy azt feltételezted, hogy ha felhívsz, azzal nagyon megbántasz. Ez sem így van. Mert Te leszel az, aki nagyon szarul fogja magát érezni, amikor a férjem felébred, és otthagy. Te maradsz egyedül és elhagyatva, miközben ő hazajön hozzám…
Cynthia megérezte saját szavai súlyát. Sikerült kihúznia a kést a saját szívéből és teljes erejéből belevágnia az ismeretlen nőébe. A frissen keletkezett sebben pedig még ezután készült megforgatni. Ettől az övé szinte már nem is fájt annyira. Folytatta:
- Igazából Te érezheted magad becsapva most, nem én. Én ismerem azt a pasit, akihez 12 évvel ezelőtt hozzámentem. Te itt semmiképp nem nyerhetsz. Van egyébként férjed?
- Nincs. – hangzott a halk válasz.
- Hát akkor majd ha lesz, megérted, miről beszélek. És akkor fogod visszakapni is ezt a helyzetet. Remélem, jó lecke ez most neked, és megtanulod, hogy ne szakíts virágot olyan kertben, amit nem Te gondozol! Azt hiszem, le is zárhatjuk a témát. Mondd meg a férjemnek, hogy nem muszáj hazarohannia, de tudjon róla, hogy várom. És most elköszönök. Úgy gondolom, nincs már miről beszélnünk. Minden jót Neked!
Cynthia szinte kimerülten tette le a kagylót és azonnal rágyújtott egy cigarettára.
Összegömbölyödött a fotelban, és lassan, fáradtan fújta ki a füstöt. Érezte, ahogy a füst átjárja a belsejét. Ezzel együtt a düh, a csalódottság érzése áradt szét benne, de nem hagyta, hogy eluralkodjon felette. Sírni még nem tudott.
Nem esett kétségbe. Végül is nem hazudott a nőnek: ismerte a férjét. Meg volt róla győződve, hogy ők ketten nagyon szeretik egymást. Ez valószínűleg egyszeri botlás lehetett. Vagy csak az első, ami kiderült.
De emlékezett az egymásnak tett ígéretükre is: bármi történhet, csak ne derüljön ki. Ne okozzanak feleslegesen fájdalmat egymásnak. Külön-külön is megvolt a maguk karrierje, de sosem szakadtak el hosszú időre egymástól. Az érzelmeik és a család, a három fiuk összetartotta őket. Pedig mindkettőjük felett ott lógott minden percben a kísértés lehetősége: Cynthia filmforgatás közben valamelyik színészkollégájával bonyolódhatott volna például kapcsolatba. Billy pedig gyakran járt a bandájával koncertezni, a rajongók legtöbbször szinte le akarták rángatni maguk közé a színpadról.
A fiúk most is éppen egy kisebb fellépésen vettek részt, Billy hívta is magával, de Cynthia inkább egyedül akart egy kicsit maradni. Ritka alkalmak egyike volt, amikor csakis magával foglalkozhatott. És nyugodt szívvel lehetett önző.
Billy eddig egyáltalán nem, és mostanában sem éreztette Cynthiával, hogy lenne más is. Ellenkezőleg! Szinte ugyanúgy szerették egymást, mint addig.
Egyszerűen nincs rá oka, hogy kételkedjen Billy érzéseiben. A rengeteg hozzá írt vers és dal ékes bizonyítéka annak, hogy valóban erős szálak fűzik őket egymáshoz. Ezt nem lehet egy mozdulattal felrúgni, mint egy bolondgombát. És nem is érdemes.
Úgy gondolta, vár egy-két órát, addig haza kell érnie Billy-nek.
Ha délutánig nem érkezik meg, vagy nem telefonál, ráér akkor aggódni. A férjéért, önmagáért, a házasságukért.
Azt már eldöntötte, hogy „balhézni” nem fog. Nincs értelme energiát fordítani rá. Nem beszélve róla, hogy ha Billy-nek semmit nem jelentett az egész, akkor kár felkavarni az állóvizet. Meg kell várnia, Billy hogyan jön haza.
Viszont most hirtelen úgy érezte, beszélnie kell valakivel.
Egyik ikerhúga esete jutott eszébe: neki volt kalandja nős férfival pár évvel ezelőtt. Tárcsázta a számát.
- Szia, Jess. Ráérnél ma este a kedvemért? Vagy terveztél már valamit?
- Semmi extrát. Baj van?
- Még nem tudom. Este elmesélem. Telefonon most túl hosszú lenne. Igyuk le magunkat, ezt találtam ki. A cigi most egyelőre segített.
Jessica érezte, hogy valami nem stimmel. Cigi??? Este pedig alkohol??? Húga csak indokolt esetben iszik, és évek óta nem dohányzott…
Botrányszaga van a dolognak. Időzített bomba ketyeghet Cynthiában.
- Jó, figyelj, eljössz hozzánk? A pasimat kirakom itthonról, és csak mi leszünk ketten. Hívjuk Lizt is? – A harmadik ikerlányt sem szabad kihagyni semmiből.
- Jó ötlet. Legalább mindkettőtöknek egyszerre mondom el. Nem akarok szórakozóhelyre menni, mert lehet, hogy estig kiborulok. Addig még tartom magam.
- Egek! Ez nem semmi dolog lehet! Tudok most valamiben segíteni? Átmenjek hozzád? Billy otthon van?
- Ne gyere. Most egyedül vagyok, őt várom… Figyelj csak, Jess, emlékszel még, amikor arról beszéltünk, hogy egy háromszögből mindig a feleség kerül ki győztesen?
Jessicának leesett az álla a döbbenettől. Nagyon jól emlékezett, amikor ebbe a helyzetbe csöppent és Cynthia megpróbálta kirángatni belőle.
- Na, most úgy néz ki, hogy én vagyok a feleség… Vagy nyerek, vagy nem.
- Ennyire súlyos a helyzet?
- Szerintem igen. Ezért várom haza Billy-t, hogy elmondja, mi van, vagy mi volt ez. Majd estig még felhívlak. Most várok. De ne aggódj. Este mindenképp találkozunk. Muszáj leinnom magam, most az egyszer. Akkor is, ha sikerül megbeszélnünk.
- És biztos, hogy… hogy megtörtént?
- Egész biztos. Ma reggel Billy más nő mellett ébredt. Ennyit tudok. Volt olyan buta az a nő, hogy az előbb felhívott. Billy elvileg még nála van.
Cynthiának ekkor csuklott el először igazán a hangja. Megtörölte a szemét.
- A többit majd este. Most nem akarok bőgni. Üvöltözni sem. Még inni sem. Higgadtan és józanul akarok vele beszélni. A többi ráér később is. Légyszi, hívd fel Lizt, és vegyél jó néhány üveg Martinit és vodkát.
- Oké. Meglesz. Ájulásig ihatod magad.
Cynthia végre elmosolyodott.
- Pontosan ezt szeretném. És akkor nálatok alszom valahol félúton a mosdó és a konyha között a padlón. Majd reggel felmostok.
- Persze, jó tesó vagyok. Ismersz. Bármit megteszek érted, hogy jól kijöjj ebből. - Kösz, Jess. Annyira végül is nem aggódom. Pontosabban: aggódni nem nekem kell. Már dühös sem vagyok azóta, hogy kiosztottam azt a libát.
- Na, azt el tudom képzelni! Meséld majd el! Este akkor várlak!
- Oké. Előtte felhívlak. Puszi, Jess!
- Neked is, Te Hős Feleség! Kapsz majd egy jó kis díjat, ha ezt ép ésszel megúszod.
- Valami jól lerágott Nobel-csontot kérek. Már kitaláltam pár alapos büntetést is Billy-nek. A következő albumukon hallhatod a sztorit dalban összefoglalva. Tuti, hogy megírom! És elő is adom neki. De lehet, hogy ő is megírja majd a saját változatát. Ő sajnos az élvezetesebb részét, én pedig a dühös kifakadást. Az album címe pedig az lesz: Fejezetek egy haldokló házasságból. – Cynthia gonoszkodva kacarászott.
- Biztos nem ittál még egy kortyot sem? Nagyon lökött vagy!
Végre felszabadultan nevettek.
A két, külsőre egyforma lány egyforma megkönnyebbüléssel tette le a kagylót.
