Még egy szál cigi, és Cynthia máris sokkal jobban érezte magát. Jó ötlet volt felhívni a húgát.
Elővette a mikro mellől a férjével közös naplójukat, elhelyezkedett az étkezőasztalnál és írni kezdett:
"Nem biztos, hogy olvasható lesz ez a rész " – kezdte –. Remegek a dühtől. Haragszom, sőt fokozom: nagyon haragszom. Olyan dühös vagyok, hogy tombolni tudnék! A vörös köd ellepte az agyamat ma reggel, amikor jött az a telefon."
Pontosan leírta a beszélgetést. Közben gyakran felzokogott. Odaköltöztette maga mellé a papírzsebkendős dobozt.
"Olyan tenyérbe mászó stílusban adta elő magát az a liba, hogy ha akkor előttem áll, tuti, hogy felpofozom! Muszáj volt kioktatnom, hogy tudja, hol a helye.
Mondd meg nekem: mi az isten bajod van mostanában??? Ennyi év után egy kis változatosságra vágysz? Rendben, de legalább intézd úgy, hogy ne tudjak róla! Vagy hagyj el, akkor legalább tudom, hogy már nem vagyok képes semmit adni neked. De azt már nagyon unom, hogy folyton belémrúgsz! Ha nem velem van bajod, ne itthon vezesd le a dühöd. Ha meg én vagyok a problémáid okozója, azt mondd el!
Már nem tudod a színpadon vagy a próbákon levezetni a feszültséget? Van épp elég őrjöngős dalotok, talán énekelhetnéd azokat!
Ne az én idegszálaimat pengesd, tépkedd inkább a gitárod húrjait!!!
Te mindig kiadod magadból a dühöt, tombolsz és őrjöngsz – mostanában egyre gyakrabban! Most nekem is muszáj megtennem, különben felrobbanok!
Leszarom, hogy kivel töltötted az éjszakát, de legalább diszkréten csináltad volna! Hogy ne derült volna ki! Akkor nem szólhatnék egy rohadt szót sem! Azt ígérted, teszel róla, hogy a kilengésekről sosem fogok tudni!
De hogy felhív ez a… fölényeskedő nő azzal, hogy nem fog Téged elengedni! Hát felment a pumpa bennem rendesen. Legszívesebben elküldtem volna a jó édes anyjába, csak a jólneveltségem és az intelligenciám tartott vissza. Nem akartam lesüllyedni az ő szintjére. Azt mondtam neki, hogy teljesen biztos vagyok benne, hogy mindig hozzám fogsz visszajönni… Remélem, Te is olyan biztos vagy benne, mint én…
Akárhány bombát dobsz a házasságunkra, mindet hatástalanítom. Talán rosszul tetted, hogy bombaszakértővel kezdtél. :)"
Billy halkan lépett be a konyhába.
Cynthia az étkezőpultnál ült a bárszéken, és még mindig írt. Elismételte a telefonbeszélgetést, kiadta magából az összes dühét. A dalt külön lapra kezdte el, még egy kis „csinosítás”, és az is elkészül. Elégedett volt magával: kiírta a bánatát. A büntetések is elkészültek.
- Szia, kicsim! –köszönt Billy halkan és viszonylag óvatosan.
Cynthia megfordult és elmosolyodott. Billy arcáról úgy olvasott, mint egy nyitott könyvből: némi bűntudat, óriási mértékű óvatosság, cseppnyi bizonytalanság. Nem tudja, vajon Cynthia mit tudhat, vagy egyáltalán tud-e valamit. Egy pillanat alatt felmérte, hogy Billy csetepatéra számít és őrjöngő nőre. Ő viszont ugyanúgy közeledett férjéhez, ahogy az elmúlt 12 év alatt mindig, amikor az hazaért. Odament hozzá, átölelte a derekát és szájoncsókolta.
Billy megkönnyebbült: ezek szerint semmi gáz.
- Szia. Vártalak. – csicseregte Cynthia. – Megkaptad az üzenetet?
Billy zavarba jött. Nem értette. Upsz, ez tuti csapda! Összeráncolta a homlokát.
- Sms-t küldtél?
- Nem. Üzentem.
Cynthia elhúzódott Billy-től és mélyen belenézett férje szemébe. És magában megállapította, hogy ezt az arckifejezést még nem látta rajta. Tehát van még némi remény. Ő viszonozta a pillantását és pár másodpercig csak néztek mereven egymás szemébe. Az a pillanat volt, amikor Billy nem tudta, hogy Cynthia tud-e bármit, Cynthia pedig nem tudta, Billy tudja-e, hogy ő tud-e bármit.
Billy úgy érezte, Cynthia mintha mindent tudna. Kiolvasta a szeméből. És nem tűnik dühösnek, sőt. Ugyanolyan édes, mint amilyen lenni szokott. Billy ettől teljesen összezavarodott. Most már minden kimondott szó mögé kelepcét képzelt, és a lelkiismeret-furdalása miatt képzelődött. Cynthia ekkor felsóhajtott, elengedte férjét és karba tett kézzel hátralépett.
- Na jó. Akkor én kezdem. Csak egyet kérdezek. És véletlenül sem az érdekel, hogy máskor is előfordult-e már. Azt akarom tudni, ennek a tegnapinak lesz-e folytatása. Vagy van-e előzménye. Tudnom kell, mire számítsak, B.J.
Valóban nincs értelme hazudni. Tényleg tudja. Vége a bizonytalanságnak. Billy nagy levegőt vett, közelebb lépett és megsimogatta felesége arcát.
- Nem lesz semmi belőle. Téged szeretlek. Tudod, hogy ez nagyon régóta így van, és nem is fog változni. Ne haragudj rám. Nem akarlak elveszíteni. Egyszeri alkalom volt, se előzmény, se folytatás. Hülye voltam, hogy ezt megtettem Veled. Jobban érezném magam, ha kiabálnál velem, és hozzámvagdosnád a tányérokat, vagy ilyesmi. Így sokkal szarabb.
Cynthia elmosolyodott.
- Tudom. Azért csinálom így. Sokkal stílusosabb. Nem egy hisztis, dühöngő őrültet vettél feleségül. Nem is illik hozzám az a szerep. De az érzést még felhasználhatom valamelyik következő filmemben. De ez nem a vihar előtti csend. Nem fog kitörni itthon semmilyen szunnyadó vulkán.
Cynthia végigfuttatta tenyerét Billy mellkasán felfelé és végül átkarolta a nyakát és magához húzta. Szorosan ölelték egymást. Érezték egymás szívverését.
Soha nem volt kérdéses, mennyire szeretik egymást. Mindig éreztették a másikkal, leírták, énekelték, versbe foglalták, nem csak mondták. Vigyáztak az érzéseikre, mint a hímes tojásra, nehogy összetörjön kettejük álma, amit évek óta együtt álmodtak. Most ugyan egy kis rés keletkezett a tojás burkán, de még menthető. Talán.
- Na jó, eddig tartott a simogatás, most jöhet a büntetés. Cynthia kacér mosolyt küldött Billy felé. A fiú felnyögött.
- Hogy is gondolhattam, hogy ilyen könnyen megúszom? Mégis kikötözöl, de inkább a lábasokat vágod hozzám?
Együtt nevettek. Cynthia elkomolyodva mondta:
- Megérdemelnéd, ez tény. És hogy tudd: ha még egyszer előfordul, vagy legalábbis megtudom, akkor valóban pofonnal indítok. Most sem az a baj, hogy megtörtént, hanem hogy felhívott a csaj!
Billy-nek kikerekedett a szeme.
- Mit csinált??
- Így derült ki. Nem mondta el, hogy telefonált? Akkor ezért nem kaptál üzenetet. A beszélgetést részletesen leírtam a közös füzetkénkben. És benne van az is, milyen büntetést fogsz kapni.
Cynthia kézen fogta Billy-t és elhelyezkedtek az asztalnál. A fiú felült a bárszékre, Cynthia pedig a szék szélének és Billy mellkasának dőlt, a fiú nyitott lábai között. A lány kezébe vette a füzetet és megmutatta az írását. Felolvasta a beszélgetést, felidézve akkori érzéseit és hirtelen dühét.
Nem írta le viszont a húgával folytatott telefonálást. Még nem akarta tudatni vele, mit tervezett ma estére.
Billy méregbe gurult. Ő sem értette elsőre, honnan vette a bátorságot az a csajszi, hogy felhívja Cynthiát. Egyértelmű volt, hogy azért tette, mert nagyon meg akarta őt bántani. De nem sikerült.
Billy csodálta a lelki nyugalmáért és nagyon büszke volt rá, amiért nem összeomlott, hanem kiosztotta a nőt. A kilőtt nyílvesszőt egyszerűen visszadobta.
Most érezte át igazán, milyen mélyen megbántotta a feleségét. Ahogy Cynthia a „történet” végére ért, megfordult és könnyes tekintetét felemelte Billy-re. Ő egyesével lecsókolta arcáról a pergő könnyeket.
- Azért nem veszekedtem veled, mert azt gondoltam, talán szeretjük egymást annyira, hogy ezt a bombát túléljük. Együtt. De ehhez az kell, hogy Te bocsánatot kérj és jóvátedd, én pedig megbocsássak és túltegyem magam rajta. Te mit gondolsz? Nem akarsz inkább kilépni a házasság kalitkájából? Nem akarod valaki mással folytatni az életed?
Billy elmosolyodott.
- Nem. Én veled akarom leélni az életem. Csak Veled. Meg a gyerkőcökkel.
- Rendben – sóhajtott egy nagyot Cynthia. – Akkor folytassuk. Van egy pár dolog, amit szeretném, ha megtennél nekem. Ez ahhoz kell, hogy könnyebben túltegyem magam rajta. Semmi nem kötelező, de megkönnyítenéd vele a sebgyógyulást.
Billy bólintott. Cynthia újra kezébe vette a füzetet.
- Először is hagynod kell, hogy tetőtől talpig megfürdesselek, és lemossam rólad a másik nőnek még az emlékét is.
Billy az első döbbenet után hátrahajtott fejjel nevetett.
- Ez komoly? Inkább kényeztetés lesz nekem, mint megtorlás. Hacsak nem súrolókefével esel nekem.
- Nem lesz ez annyira kényeztető, majd meglátod. De ne nevess ki! Ez nekem fontos.
Billy elkomolyodott és megsimogatta Cynthia hátát.
- Rendben. Értem. Tudom. Mi a következő?
- Egy dalt írok a tegnap éjszakáról. Az összes dühömet és kétségemet belefogalmazom. Még nincs teljesen kész. El fogom neked énekelni. Csak hogy átérezd, amit én ma délelőtt. Neked pedig fel kell tenned a következő albumra. Rendben van?
Billy bólintott. Azt gondolta, ez lesz a legnehezebb.
Tévedett. Ez még csak a mézesmadzag volt, amit Cynthia elhúzott előtte.
- A következő kérés is dallal kapcsolatos. Írj nekem egy bocsánatkérő, szerelmes vallomásos dalt.
- Ez nem lesz nehéz. Határidő?
- Tegnapra kérem. De nem akárhogy! Szeretném, ha a következő albumra rákerülne, mint a másik.
Billy buzgón bólogatott. Cynthia letette a füzetet és férje felé fordult.
- Bőven lesz időd a dalt megírni, akár ma éjszaka is. Ugyanis ma nem alszom itthon. Úgy gondolom, te tegnap jól szórakoztál. Ma én fogok. Egyetlen éjszaka nekem is jár. Délután lezuhanyozok, felöltözöm, és elmegyek. Holnapig nem hallasz rólam. Nem veszem majd fel a telefont, nem foglalkozom a gondokkal, nem gondoskodom senkiről és semmiről. Elmegyek és lezárom magamban ezt a dolgot. Holnap pedig visszajövök hozzád és ott folytatjuk, ahol tegnap abbahagytuk. Nem emlegetjük fel soha többé. Nem teszünk szemrehányást egymásnak. Elfelejtjük.
Billy-nek ez nem nagyon tetszett, de belement. Nemigen volt választása. Örülhetett, hogy a házassága nem megy szét.
Szerencsére a gyerekek nem voltak itthon, Billy szüleinél múlatták az időt, pár napig még. Mire visszajönnek, már minden ugyanúgy lesz, mint azelőtt. Észre sem fogják venni, hogy valami történt. Igyekeztek a problémáikat mindig négyszemközt megoldani, a külvilág és a többiek kizárásával. Gyakran a zenekar másik két tagja sem tudott arról, hogy ők éppen össze vannak veszve.
Cynthia beküldte a fürdőszobába, azzal, hogy mindjárt megy utána. Ő pedig felhívta Jessicát.
- Szia. Na minden oké. Este találkozunk. – hadarta gyorsan.
- Mi az, hogy „minden oké”? Most akkor vaklárma volt?
- Nem. A lényeg, hogy a ma éjszakát nem töltöm vele. Dühös vagyok, bármennyire nem látszik.
- Hát én biztos, hogy nem hagynám annyiban. Fúúúúú, olyan patáliát csapnék…
- Nekem is megfordult a fejemben, de mire hazaért, már kidühöngtem magam a közös naplónkban. Megspóroltam egy étkészletet. Meg egy pár év börtönt.
A két lány nevetett.
- Hét körül megyek. Legyen pia meg cigi! Partizunk egy nagyot. Na, puszi!
- Neked is! Szia, Cyn!
