Őrangyalom
Árnyékom voltál
fényes napokon;
Visszhangzó léptem
csendes utakon.
Álmomban, ha szóltam,
Te válaszoltál;
Tükörbe, ha néztem,
Te néztél reám.
Könnyem, ha fakadt,
Te arcodon gördült;
Víg kacagásom,
Te ajkadon csendült.
Félelmem, ha elért,
Te lelked remegett;
Álmom, ha teljesült,
Te szíved repesett.
Ki őrzi most léptem,
míg sötétben járok?
Ki vigyázza utam,
míg hazatalálok?
Ki nyújtja a kezét,
hogyha elbotlom?
Ki szól rám, javít ki,
hogyha hibázom?
Ki hallgatja, őrzi
minden titkomat?
Ki ismeri majd fel
kedvenc dalomat?
Ki segít, hogy értsem
a világ nyelvét?
Kivel találom meg
a lelki békém?
