Pasaréti zöldségesnél
Maróti László
Volt egyszer egy zöldséges a Pasaréti-téren,
Két garázs, egy ház felette, jól elfért ott minden.
Fönt a házban hírességek laktak, tudtuk régen,
De hogy kik, azt én nem tudtam, de nem is kérdeztem.
Nagy hangja volt Gizikének, a sor mindent hallott,
Ha meglátta hogy ott állok, nyomban felkiáltott:
Klavírművészkém, jöjjön csak, engedjék előre,
Hadd menjen, mert gyakorolni kell a koncertjére.
Na jöjjön már, ne kéresse magát, látja, várnak,
Ha sok időt tölt a téren, otthon éhen halnak.
Örülök, hogy hozzám jár, de mit főz ma ebédre?
Tényleg, egyszer elmegyek a Bartók-koncertjére.
Aztán egy szép nyári reggel Gizikéhez tartva
Látom - fönt a híreséknél - minden ablak nyitva.
Ahogy szokott, felkiáltott amikor meglátott,
Klavírművész, rég nem láttam, hány koncertet adott?
Ebben a szent pillanatban fönt az ablakokban
Megjelent a két híresség. Erre nem gondoltam.
Felismertem azon nyomban, híres primadonna
S férje, ismert komponista, néz rám csodálkozva.
Zavaromban bólintással köszöntöttem őket,
Úgy mentem be Gizikéhez, mintha üldöznének.
Nem vagyok én klavírművész, csak bárzongorista,
Két ekkora híres művész csodálkozhat rajta,
Alattuk a zöldségesnél ki is a marha...?
Göteborg, 2010.
