- Mit segítsek neked? Megterítsek? – Billy szívesen szorgoskodott volna a konyhában. Tudta, hogy így fog kezdődni a nap. És most csak így lehet sokat felesége közelében.
Cynthia is sejtette, hogy ha megrohanják őket a gyerekek, nem tudnak majd kettesben beszélgetni. Várta őket a kötelesség: először a kölyköket kellett lerendezni: kielégíteni az éhségüket, és a kíváncsiságukat.
- Az jó ötlet. Én már reggeliztem Jessicánál, de ti gondolom, éhesek vagytok.
- Most, hogy az ördögfiókák is fenn vannak, vége a nyugalmunknak. – vigyorgott Billy.
- Semmi baj, majd kirakjuk őket, és lemegyünk a garázsba beszélgetni.
- Oké, úgyis van meglepim.
- Jó, vegyük úgy, hogy meg fogok lepődni. De a virágok tényleg nagyon tetszenek.
Úgy terítettek meg a reggelihez, hogy a rózsákkal teli váza ott díszelgett az asztal közepén.
A legkisebb gyerek, a hároméves Tommy nem volt hajlandó az etetőszékbe ülni, folyamatosan anyja ölébe kéredzkedett. Úgy ölelte Cynthiát, mintha sosem akarná elengedni.
Étkezés közben a nagyobb fiúk egymás szavába vágva mesélték, milyen jól érezték magukat a nagyinál. Tommy a maga kis csendességével figyelte, míg bátyjai kihangoskodják magukat. Ő türelmesen kivárta, amíg tőle is megkérdezik, hogy érezte magát.
Cynthia megpuszilta a kicsi feje búbját, és végre rá figyelt. A kisfiú még virágnyelven beszélt, gyakran csak Cynthia értette, mit szeretne mondani.
Most, hogy ott kucorgott Anya ölében, csak tőle fogadta el a finom falatokat, amiket Cynthia adogatott neki.
A fiúk persze megkérdezték, ő mit csinált Jessica néninél. Cynthia nem részletezte, csak hogy pletyiztek, ittak egy kis alkoholt, teasütit sütögettek együtt, csupa felnőttes dolgot. Jake, a nagyfiú elfintorodott, és megállapította, hogy ezért az unalmas programért kár volt elmenni otthonról.
Cynthia és Billy összenézett a fiúk feje felett, mert ők persze tudták, hogy egyáltalán nem unalmas, hanem keserves időtöltés volt.
Az étkezés végén Billy már tűkön ült. Alig várta, hogy kettesben legyenek, és Cynthia előadja az igazi verziót.
A fiúk annyit segítettek, hogy bepakolták a mosogatógépet, és letakarították az asztalt. Aztán mentek a dolgukra. Csak Tommy-t nem lehetett „lerázni”, ő velük akart menni a garázsba, hogy hallja a dalpróbát. Nagyon szeretett apja mellett botorkálni a hangszerelt garázsban. Nem is gyanakodott, miért nincs itt a zenekar többi tagja, Mike és Tom. Nem mindig teljes próbát szoktak tartani, előfordult, hogy Cynthia csak úgy üldögélt, és ilyenkor Billy csak neki játszott.
Tommy tapsikolt örömében, amikor megtudta, hogy lemehet velük. Előtte berohant a szobájába, és felkapta kedvenc mackóját, aki mindig mindenbe be volt avatva. Nem akarta, hogy a maci bármiből is kimaradjon.
Billy felkapta a kisfiút a mackóval és így sétáltak le a lépcsőn.
Lenn aztán Billy bekapcsolta az erősítőt, Tommy pedig elhelyezkedett Cynthia kedvenc fotelében és játszani kezdett a mackóval. Csendben suttogott neki, és néha rápillantgatott a szüleire.
Cynthi és Billy úgy érezte, hogy az apróság figyelme miatt nem beszélhetnek úgy, ahogy szeretnének, mert nem tudhatják, a kicsi mit ért belőle. Billy viszont nem állhatta meg, hogy a számára legfontosabb kérdést fel ne tegye.
- És azért gondolkodni és dönteni is volt időd Jessicánál?
- Persze. – bólogatott Cynthia. – Ezért voltam egy nappal tovább. És mielőtt megkérdeznéd: egyedül döntöttem, nem szólt bele egyik testvérem sem, hogy mit csináljak.
- Értem.
Cynthia ráült az egyik hangfalra, Billy a másikra.
- Te mit szeretnél? – szegezte neki Billy-nek a kérdést Cynthia.
- Én? Befolyásolni fog az én kívánságom?
- Nem. Csak feltételeztem, hogy te is gondolkodtál a dolgainkon. Hülyén nézne az ki, ha elbeszélnénk egymás mellett. Ha te közben meggondoltad magad, akkor semmi értelme a beszélgetésnek.
- Én most is azt mondom, amit két napja: szeretném, ha megbocsátanál és együtt maradnánk.
- Nehéz lesz, mert nagyon haragudtam rád. Aznap és még másnap is. De azt gondoltam, ha mindent megteszel, hogy elfeledtesd, akkor egy idő után a düh elmúlik majd.
- Ezt értsem úgy, hogy ki tudlak engesztelni?
- Igen. Viszont szükségem van még egy kis távollétre. Bejelentkeztem az ügynökömnél, hogy szeretnék meghallgatásra menni, szerezzen nekem forgatókönyvet.
- És nem gondolod, hogy ez pontosan ellentmond annak, amit előtte mondtál? Hogy bizonyítsak, ha nem lehetek veled? Vagy együtt utazunk?
- Nem. Egyedül megyek. Dolgozni. De nem most azonnal. Lesz időd megmutatni, hogy engem szeretsz.
Billy megnyugodott. Végre egymásra mosolyogtak. Cynthia felemelkedett, odament férjéhez, és átölelte.
- Megírtad azt a dalt, amit kértem?
- Már akkor, amikor elmentél.
- Szeretném hallani.
- Nem! Először a te dühöngésedet kéne, és aztán vigasztalásképp az enyémet. Csak szépen, időrendi sorrendben!
- Jól van.
Billy is lemászott a hangfalról, átölelte Cynthiát, és megcsókolta.
Cynthia előre felkészült, nála volt már a papírra vetett dalszöveg.
- Igazából ez még csak vers. Szerintem olvasgasd el, és ráérsz később zenét komponálni hozzá.
Billy gyorsan elolvasta:
Cynthia dala
Liliomtipró
Gyerek voltam, amikor veled találkoztam.
Első szerelmem, szüzességem neked adtam.
Mindenem, amim csak volt, megosztottam.
Eddigi életem rád pazaroltam.
Érzéseinket éveken át emlékként őrizted.
Most rombolod az egészet, nem tovább építed.
A kis liliomot egyszer már letépted!
Sárba is taposni már egy újabb vétek.
Refrén:
Engedlek, menj csak, ha igazán menni akarsz,
Nálam mostantól már nem sok vizet zavarsz,
Mindegy már számomra, mekkora port kavarsz!
Bátran rúgj fel mindent egy laza mozdulattal!
Ne csak a terítőt rántsd, bonts teljes asztalt!
Mindent vihetsz, de a büszkeségem marad.
És tudd: a kis virágnak is jöhet új tavasz,
Új fény- és napsugár, s ismét bimbót fakaszt.
Jó lenne, ha döntenél: mész-e vagy maradsz…
Elszöktem otthonról, mert szép jövőt ígértél.
Közösen terveztünk, és akkor még nem féltél.
S most nézd: liliomból rózsát neveltél!
Tüskéket növesztett, míg eltelt pár év.
Refrén:
Engedlek, menj csak, ha igazán menni akarsz,
Nálam mostantól már nem sok vizet zavarsz,
Mindegy már számomra, mekkora port kavarsz!
Bátran rúgj fel mindent egy laza mozdulattal!
Ne csak a terítőt rántsd, bonts teljes asztalt!
Mindent vihetsz, de a büszkeségem marad.
És tudd: a kis virágnak is jöhet új tavasz,
Új fény- és napsugár, s ismét bimbót fakaszt.
Jó lenne, ha döntenél: mész-e vagy maradsz…
És ne engem kérdezz! Csinálj, amit akarsz!
Billy-nek többször át kellett futnia a szöveget, hogy értelmezze.
- Nem tudtam, hogy ennyire dühös voltál.
- Mondtam neked, hogy minden benne van, amit akkor éreztem.
- És most? Most is ugyanúgy haragszol?
- Már kevésbé. Nagyon csalódott voltam.
- Erre mondhatjuk: minden szava méreg. Majd a zenével megpróbálok tompítani rajta. De a szöveg jó, csak kár, hogy rólunk szól. Soha többé nem akarok neked ekkora fájdalmat okozni.
Szorosan összeölelkeztek. Cynthia szeméből kicsordult egy könnycsepp. Mindketten nagyon megkönnyebbültek, hogy vége.
- És akkor most szeretném hallani, amit te írtál. – siettette Cynthia. Billy felállt, és odalépett a gitárjához. Előcsalt belőle néhány hangot, és igazított a húrokon. Mosolyogva felnézett, és pajkos tekintetéből Cynthia látta, hogy csak az időt húzza. Türelmetlen tekintetet vetett rá. Billy belefogott:
"Te vagy a legjobb dolog"
Te vagy a legjobb dolog, ami csak történt velem
Te vagy az egyetlen, aki megmarad mellettem.
Amióta velem vagy, nem várom a holnapot
Mert veled ünnepelhetek minden egyes napot
Te vagy a legfontosabb ember az életemben
Akitől jó és rossz egyformán érkezik nekem
De nem bánom, mert sosem kellene más
Számomra te vagy a tökéletes társ.
Te vagy a legjobb dolog, akit küldhetett az Ég
És kívánom, sokáig ne is vegyen vissza még.
Elég rövidre sikerült ugyan, de Billy szívét-lelkét beleadta, és meg is lett a hatása. Az utolsó sort még egyszer ismételte. Cynthia torkában egy darabig csak gyűlt a gombóc, végül folyékonnyá alakult és végigfolyt az arcán. Úgy érezte, most kapta a legnagyobb ajándékot a világon.
Úgy ölelkeztek és csókolóztak, mintha a nászútjukon lettek volna.
- Szeretek békülni veled… – vigyorgott Billy.
- Összeveszni is!
- Csak azért, mert tudom, milyen édes a békülés.
Tommy is boldogan ölelgette mackóját, most, hogy látta, a szülei is ezt teszik egymással.
Cynthia este felhívta testvéreit, és megnyugtatta őket, hogy minden rendben. Mialatt vacsorát készített, Billy is telefonált, ugyanebben a témában Mike-nak és Tom-nak.
Miután letették a telefont, jókat kuncogtak azon, hogy mindenki lököttnek gondolta őket, mert még mindig együtt maradnak.
Amikor minden gyerek ágyba került, megint volt egy kis idejük egymásra.
A nagy kibékülés alkalmából ezúttal Billy csábítgatta egy közös fürdőzésre feleségét. Kölcsönösen szivaccsal lemosták egymást, és közben nem beszélgettek. Szimbolikusan azt jelentette ez köztük, hogy lemossák a rossz emlékeket és tisztán folytatják.
Most viszont végre nem kellett elfojtani vágyaikat. Amikor felforrósodott a levegő, Billy kiemelte a kádból Cynthiát, és átsétált vele a hálószobába, ahol olyan lassan és finoman szeretkeztek, mint sok évvel ezelőtt.
Cynthia érezte, hogy Billy mindent megtesz, hogy rendbejöjjön az életük.
Végre megint béke és nyugalom költözött a házba. Mindenki a saját dolgaival foglalta el magát. Billy is megnyugodott, újra dalt írogatott. Mivel a veszekedés-kibékülés lett a téma, úgy gondolta, nagyjából erről szól majd az album. Cynthia amúgy sem engedte volna, hogy megfeledkezzen az ő daláról.
Persze, amikor Mike és Tom átjöttek, hogy hangszereljék a dalokat, eszükbe sem volt, hogy merészeljék megemlíteni azt a szerencsétlen éjszakát, aminek következménye lesz az új album.
Mindenki „csodájukra járt”, legalábbis az ikrek és a zenekar tagjai, akik tudták, hogy megint egy válságot éltek túl. Ki sem kellett mondani, mégis mintha megegyeztek volna, hogy Billy anyukája és a gyerekek sosem fogják megtudni.
Alig egy hét telt el, amikor Cynthia ügynöke jelentkezett egy ajánlattal. Pár nap múlva meghallgatás várta egy stúdióban, és szereplőválasztás.
Billy nem örült, hogy megint nélkülözniük kell egy kis időre. Cynthia megkönnyebbülten nyugtázta, hogy szükség van rá, és szívesen csomagolt.
Szállás rendben, időpontok rendben, bőrönd útra kész. Billy aznap kivitte a repülőtérre, és hosszasan búcsúzkodtak. A férfi még akkor is ott állt, amikor a gép a levegőbe emelkedett.
Cynthia bevackolta magát az első osztályon, és elszundikált. Végigfuttatta gondolatait az életükön. Mostanában mintha töprengősre váltott volna. Gyakran gondolt arra, honnan is indultak, és mennyi mindenen vannak túl…
Teljesen külön életutat kezdtek, más környezetből indultak, és más életstílust képviseltek, amíg nem találkoztak.
Azóta kiegyenlítődtek köztük a társadalmi különbségek, de ehhez mindketten hozzájárultak.
Folyt.
