Halál atyánk, halál anyánk
állandóan várnak reánk,
halálosan szeretnek ők,
pedig nem is földi szülők...
Én vagyok a halál fia,
jöhet fohász, jöhet ima,
halálom el kell szenvednem,
hozzá kell majd haza mennem!
Nem sietek oda persze,
nem vágyom arra a percre,
ám ki nem hagy már el ágyat,
az az ember haza vágyhat!
Kinek elromlott élete,
utolérte a végzete,
végleg elfogy a türelme,
halál annak segedelme!
Ha rád szakad adósságod,
megutáltad e világot,
szégyentől is megmenekít,
érted eljő, s mennybe repít...
Megszabadít fájdalomtól,
betegségtől, bánatodtól,
szétroncsolódott testedtől,
ingyen teszi, szeretetből!
Eljön értünk, mint jó anya
ha elbukott, lánya, fia,
visszaszólít ő magához,
hazavezet az atyához...!
Ezért soha ne félj tőle,
gondolj rá, mint szeretőre,
mindig vár rád, sosem hagy el,
őnála te otthon leszel!
Debrecen, 2010. 04. 14.
