Rövidre szabott szabadságuk hamar lejárt, ismét vissza kellett térni a forgatás helyszínére. Alig pár napja dolgoztak ismét, amikor valahonnan kiszagolta egy riporter, hogy Cynthia ott téblábol apjával a forgatáson. Amikor David-del kézenfogva éppen visszaindultak a szállodába, lefotózták őket együtt.
Cynthia azt gondolta, végül is nem nagy tragédia, legfeljebb majd legközelebb a magánéletéről faggatják.
David-nek azonban elborult az agya. Felháborodott, nem volt még felkészülve a nyilvánosságra. Sejtette, hogy valamelyik pletykalap címoldalára készült a kép. És azt is érezte, hogy baj lesz belőle. Megkérte a lányt, ha kérdezik, még ne mondjon semmit kettőjükről. Át kell gondolnia a dolgot. Cynthia megbeszélte apjával este, mert meglepődött, hogy David megfutamodik egy fénykép miatt. Stephen sem tudta mire vélni a dolgot, de azt mondta lányának, hogy gondolja ő is át, mibe rángatja a fiút.
Másnap David elkésett a forgatásról, és máris be kellett állnia a jelenetbe, Cynthiának csak messziről integetett. Stephen furcsállotta, hogy nem volt ideje odamenni hozzájuk.
A következő pár napban Cynthia úgy érezte, David szándékosan kerüli. A szünetekben azt mondta, fontos dolgokat intéz, nem ér rá együtt ebédelni velük. Még Stephen-t is lerázta. Ő gyanakvóbb és tapasztaltabb volt lányánál, bár nem akart beleszólni a dolgukba, de szerette volna tudni, mi történt. Főleg mert David feszülten viselkedett, Cynthia pedig egyszerűen nem értette, mit kell egy nyavalyás fényképen így kiakadni.
Majdnem egy hét telt el így: Cynthia megjelent a forgatáson, apjával ebédelt, néha váltott pár szót David-del, de kettesben nem voltak. A fiú nem adott magyarázatot a viselkedésére, Cynthia hiába kíváncsiskodott. Csak annyit mondott, szüksége van néhány nap gondolkodási időre.
Stephen nem akarta, hogy Cynthia rosszul érezze magát, ezért azt javasolta, a hét végéig maradjon a szállodában, ne kínozza magát. A tanulás eltereli a figyelmét, koncentráljon inkább arra. A szíve facsarodott, amikor látta, hogy Cynthia bús képpel téblábol a díszletek között, és azt nézi, David merre jár, vagy mikor veszi észre, hogy ő is a világon van. Így aztán a lány – megfogadva apja tanácsát – visszavonult a szállodába, és naphosszat a szobájában kuksolt, a könyvei fölé hajolva. Éjszaka néha eszébe jutott, hogy haza kéne utaznia, itthagyni Davidet a fenébe. Végül is neki semmi keresnivalója itt. Ez nem az ő filmje. Gondolta, másnap apjával ebédel, és megbeszéli vele, hogy juttassa haza. Még nem volt tizenhat éves, szükség volt kísérőre.
És másnap, amikor készült a helyszínre, egyszer csak megcsörrent a telefon. Azt hitte, otthonról hívja őket valaki.
David volt. Cynthia már kezdett lemondani róla. A fiú nem kezdett hosszú magyarázatba, azt mondta, ha Cynthia hajlandó vele találkozni, akkor minden elmond személyesen.
A lány nehezen akart beleegyezni, de igazság szerint nagyon hiányzott neki. Nem tudta, apja mit fog szólni, hogy megint találkoznak, de most még úgyis dolgozott.
- Rendben van. Értem jössz?
- Már itt is vagyok…
- Hol?
- A szálloda recepciójánál. Le tudsz jönni?
Cynthia végignézett magán. Egy melegítőben volt. Nem igazán randiszerkó.
- Várj öt percet!
- Annál többet is hajlandó vagyok érted… Cynthia gyorsan átöltözött, belenézett a tükörbe, és már rohant is lefelé. Közben összeszedte a gondolatait és nyugalmat erőltetett magára. Nem akarta, hogy David rájöjjön, milyen szörnyen érezte magát az elmúlt napokban. Nagyon kíváncsi volt, mivel magyarázza meg, hogy olyan rondán faképnél hagyta. Arcán hűvös mosollyal szállt ki a liftből, és majdnem összeütköztek. David odáig volt, hogy megint találkoznak.
- Én itt voltam eddig is, te léptél le! – kezdte a szemrehányást Cynthia.
Leültek a társalgó részben, és Cynthia várakozón nézett a fiúra. Ő tudta, hogy most magyarázattal tartozik, és otthon már százszor átgondolta, mit fog mondani. Tudta, hogy Cyn meg fog bocsátani neki, amiért eltűnt.
Elmesélte, hogy neki felborult egy kicsit az élete, és végiggondolta, hogy ha együtt járnak, minden pillanatban attól retteghet, hogy mikor fotózzák őket. És ő nagyon irtózik ettől, és nincs hozzászokva. Nagyon jól érzi magát úgy, hogy békén hagyják, és igazából a stáblistán csak a legvégén bukkan fel a neve. De Cynthia miatt félre tudná tenni az aggodalmait, és utálatát a sajtó iránt… Minden rábeszélőképességét és „színészi tehetségét” bedobta, és bejött az ötlet. Cynthia lassan beadta a derekát.
Cynthia hamar letett arról, hogy hazamenjen. Egy este, amíg Stephen zuhanyozott, Cynthia felhívta testvéreit otthon, és bizalmasan elmesélte nekik, hogy fiúzik. De ők már tudtak róla, mert látták az újság címlapját.
A következő pár napban megint randizgattak.
Stephen furcsállotta, és nem is találta kielégítőnek a magyarázatát a felszívódásra, de nem akart beleavatkozni. Tudta, hogy két hónap múlva eldől, merre visz az útjuk: egy irányba, vagy külön-külön. Cynthia ugyanis visszamegy az iskolába, nekik pedig még maradniuk kell pár hetet.
De Cynthiának sem volt sok ideje ott lebzselni a helyszínen, mert a tévésorozat miatt megint hívogatták interjúzni. Neki pedig tanulnia kellett, hogy az elmaradásokat bepótolja, sőt előre is tudjon valamit. De ideje nagy részét apja filmjénél töltötte, és David-del randizott. Szerencsére az interjúkon nem faggatták a „kapcsolatukról”.
Már csak egy hónap volt a nyárból, amikor megint két nap szünetet kaptak. David ekkor azzal a hírrel állt elő, hogy „családi ügy” miatt el kell utaznia. Cynthia vérző szívvel vette tudomásul, hogy nem fognak találkozni. Már látta is maga előtt, hogy ott fog kuksolni a szállodai szobában a tankönyvei társaságában. Szerencsére Stephen nem hagyta, hogy magába zuhanjon. Egy-két óra tanulás után elvitte ebédelni, várost nézni, kiállításra. Járták az üzleteket, vásároltak, kirándultak, nézelődtek. Egyszer ismerős környékre tévedtek, Cynthia felismerte az utcát, ahol David-del is jártak már. Mondta is apjának, hogy itt van az az étterem, ahol vele ebédeltek.
Stephen látta, hogy itt jól el lehet bújni a kíváncsiskodók elől. Javasolta, hogy akkor vele is benézhetnének ide.
Beléptek az étterembe, és kerestek egy szabad asztalt. A lány hamar átnézte az étlapot, de apja még nem döntött. Cynthia addig kicsit jobban megnézte magának a helyet. És egyszer csak megakadt a szeme valakin. De nem akarta elhinni, hogy azt látja, akinek nem kéne itt lennie. Ugyanis állítólag elutazott.
- Apa…
Stephen is felpillantott, és ekkor látta meg Cynthia meredt szemét és sápadt arcát. Követte lánya tekintetét, és ő is meglátta Davidet egy másik asztalnál. Egy lánnyal üldögélt egy boxban, és jól látható volt, hogy vitatkoznak. A lány egy újságot lobogtatott a kezében, és közben hevesen magyarázott valamit, David pedig nyugtatgatta.
Pár asztal és némi távolság választotta el Stephent és Cynthiát tőlük, nem hallhatták, miről van szó. Viszont látták, hogy a lány nagyon dühös. Stephen úgy saccolta, egyidős lehet David-del. De ki lehet az?
- Ha nagyon naiv lennék, azt hihetném, hogy a huga, ugye, Apa? – Cynthia szeme könnyesen csillogott.
Stephen meg akarta várni a végét. Nem akart fájdalmat sem okozni azzal, hogy kimondja, valójában mit gondol. Az már biztosan hazugság volt, hogy nem lesz a városban, hiszen itt van. A „családi ügy” pedig lehet a feleségével való konfliktus. A kérdés magától megválaszolódott: pár perc múlva a lány fogta a táskáját, és felpattant – már amennyire az állapota engedte. Ugyanis amikor felállt, előtűnt a hasa, ami eddig nem látszott.
Körülbelül a hetedik hónapban volt.
Cynthia összerezzent, Stephen szeme is kikerekedett.
Még magukhoz sem tértek, a lány sietősen elhagyta az éttermet. David is felpattant és utána rohant. Az újságot ott hagyták az asztalon…
Stephen rápillantott Cynthiára, megszorította a kezét, és gyorsan felpattant. Felemelte az újságot, és rápillantott. A képen Cynthia és David, amint kéz a kézben ballagnak a kamerával szemben… Visszasétált és megmutatta lányának a képet.
Cynthia könnyei folyni kezdtek. Stephen nagyon sajnálta, hogy kislányának a szeme láttára törték össze a szívét. Iszonyú düh öntötte el, és csak nehezen állta meg, hogy ne káromkodjon csúnyán. De majd elkapja ezt a szemetet, ha pár nap múlva dolgozni jön!
- Szerinted a felesége? – kérdezte a lány két szipogás között.
- Attól tartok, igen. És gyerekük lesz… veled csak szórakozott. Megvan a magyarázat az eltűnésére. Még jó, hogy nem a lakására vitt téged. És milyen szerencse, hogy nem történt köztetek komolyabb dolog… Ugye, nem, kicsikém?
Cynthia könnyes szemmel rázta a fejét. Ő most éppen ezt sajnálta a legjobban. Annak ellenére, hogy nagyon buta dolog lett volna.
- Jobb lenne, ha most hazautaznál. Az egyik testőr majd hazavisz.
Cynthia megrázta a fejét, és tűnődő arcot vágott. Aztán halványan elmosolyodott.
- És kimaradnék abból a jelenetből, amikor péppé vered a képét?
Stephen felkacagott.
- Igazad van. Azt látnod kell!
- Nagyon szívesen megteszem magam is! Van egy ötletem.
Ha már itt voltak, eredeti tervek szerint kértek ebédet. Cynthia közben megbeszélte a taktikát Stephen-nel, aki csak egyetlen dologban nem volt biztos: ekkora csalódást és fájdalmat hogyan lesz képes leküzdeni a kislánya. És azt játszani, hogy nem történt semmi, és nyugodt szívvel David elé állni…
Cynthia egyetlen mondattal megmagyarázta: pontosan ez a színészet lényege. Vidámnak és kiegyensúlyozottnak mutatni magad akkor is, amikor a szíved vérzik. Vagy fordítva: sírni akkor, amikor szétvet a boldogság.
Folyt.
