Cynthia a találkozásig még hátralévő éjszaka első felét végigsírta. A második felében készült a „szerepére”, amit kigondolt magának.
Amikor reggel találkozott apjával, szinte semmi nem látszott rajta az éjszakai gyötrődésből. Stephen kitárta a karját, hogy átkarolja, de Cynthiának ekkor legörbült kissé a szája.
- Meg ne ölelj, mert akkor elsírom magam.
- Rendben.
A lány gyorsan megivott egy nyugtató gyógyteát, és elindultak.
Úgy történt minden, ahogy előre gondolták: David mit sem sejtett abból, hogy ők „mindent tudnak”. Szándékosan pár perc késéssel érkeztek, hogy Stephen egyenesen a jelenettel kezdjen, ne legyen idő beszélgetni. Cynthia hátul maradt a díszletek mögött, hogy ne látszódjon túlzottan.
Valamivel később - amíg Cynthiában kialakult egy komoly gyomorfekély esélye - a színészek és a rendező a jelenetváltással volt elfoglalva, Cynthia pedig várta, hogy David eléálljon. Stephen meghúzódott a háttérben, és távolról figyelte őket. Remélte, elég hosszú lesz a szünet ahhoz, amit Cynthia szeretne.
A lánynak majd’ kiugrott a szíve, és legszívesebben sarkon fordult volna és kiszaladt volna a világból, amikor meglátta, hogy a fiú közeledik felé. De aztán hősiesen a helyén maradt, és eszébe jutott, hogy ő vérbeli színésznő és nem futamodhat meg egy fájdalmas nagyjelenet elől. És a bosszúállás lehetősége elől!
Csak egy baj volt: neki most semmilyen kész forgatókönyv nem állt rendelkezésére. És a szövegkönyvnek csak a rá eső fele volt meg… Nem tudta, David mit fog mondani.
David könnyedén köszöntötte, ahogy eddig is így tett a „közönség” – a stáb – előtt. Majd megkérdezte, együtt ebédelnek-e.
- David... Én soha az életben többet nem akarok veled ebédelni - jegyezte meg halkan Cynthia. David még nem érthette. Már a szája szélén ült a nyilvánvaló kérdés: miért, de kimondani nem volt ideje.
- És nagyon remélem, hogy most beszéltünk utoljára! Nem bocsátom meg neked, hogy átvertél! Semmi keresnivalód körülöttem, amikor otthon vár a terhes feleséged, vagy barátnőd! Sajnálom, hogy nekem kell megmagyaráznom, hogy hol a helyed! Húzzál szépen haza hozzá, és felejtsd el a kis kalandokat! Engem először!
Cynthia gyorsan mondta - szinte egy levegőre -, mert félt, hogy sírni kezd, és azt nem akarta ennyi "bámészkodó" előtt. Vagy netán elfogy a mérge, és képes megbocsátani. A szíve csúnyán cserbenhagyta: vadul kalapált, és belül sóvárgott a fiú után. Nagyon igyekezett, hogy eloszlassa az összes felmerült ábrándozását, az édes csókok emlékét, amik most is olyan makacsul lebegtek a szeme előtt. A gombóc pedig csak egyre gyűlt a torkában... Gyötrelmesen fájdalmas másodpercek voltak.
David nagyon megdöbbent, messziről nem látszott, hogy Cynthia dühös.
- De mi nem...
- Mi nem??? Nem vagytok egy pár??? Tehát ezt csak én fantáziálom, és ahhoz a lányhoz valamilyen rokoni vér fűz?
David nagy kínban volt, mert tisztán érezte, hogy vesztett. De még mindig próbálta valahogy menteni a helyzetet. Lesütötte a szemét.
Cynthia karba fonta a kezét. Maga sem tudta, miért. Talán mégis magyarázatot várt, és még egy kis haladékot az elváláshoz. De aztán kihúzta magát és büszkén várta, hogy belemarhasson a fiú lelkébe, hogy ő is szenvedjen.
- De én téged szeretlek. - próbálkozott tovább David.
- Ezzel nincs semmi gond, hogy most engem szeretsz, már ha igaz. A baj ott van, hogy hónapokkal ezelőtt szerettél valaki mást, és az a lány most kisbabát vár. Nem fogod fel??
- De szakítottunk… mert neki is megmondtam, hogy őt már nem szeretem.
- Gratulálok! Egy kismamának ilyet mondani! Milyen egy tapintatlan, felelőtlen ember vagy te! Csak így egyszerűen pofátlanul kilépsz az életéből?! Nem csak egy lányért, hanem egy gyerek életéért sem vagy hajlandó nyugton maradni a gatyádban? Undorító vagy!
Cynthia nem tudta tovább türtőztetni magát. Óriási erővel ütötte arcul a fiút.
Stephen messziről magában tapsolt lányának, aki nagyot alakított.
Sajnos a stáb több tagja hallotta a vitát, most szembesültek vele, hogy itt kialakult egy románc, ami ebben a pillanatban a pofonnal végetért. Maga a rendező igen jól szórakozott. Ugyan sajnálta, hogy rosszul végződött a történet, de a lány talpraesettsége tetszett neki. Elraktározta fejében a jelenetet, és gondolta, hogy félreteszi a lehetőséget egy későbbi időpontra.
David leforrázva, ugyanakkor megkövülten állt a helyén. Cynthia eddig a pillanatig tartotta magát, de a pofon után már csak menekülni akart. Amikor körülnézett, hogy egérutat keressen, akkor látta csak meg, hogy mindenki meredten bámulja őket. A stábtagok is úgy álltak ott, mintha mindenki részesült volna a pofonból.
Cynthia gépiesen elnézést kért, igazából annyira kínosan érezte magát, hogy alig várta, hogy kívül legyen az ajtón. Stephen egy perc múlva utánarohant.
A lányt nem igazán érdekelte, mi történt David-del azután, hogy otthagyta megszégyenítve a kollégái és felettesei előtt. Az sokkal jobban foglalkoztatta, mi lesz most vele. Még ő érzett szégyent, mert belekeveredett egy ilyen ocsmány sztoriba, egy házasságszédelgő csapdájába esett és ez most kiderült! Biztos, hogy nyilvánosságra kerül, és kérdezni fogják róla. Előre félt a kínos szituációtól.
De még mindig nem ez volt a legrosszabb. Hanem az, hogy beleesett David-be. És most meg kellett kínoznia magát ahhoz, hogy elfelejtse.
Már az maga egy óriási szenvedés volt, hogy gond nélkül kijutott az épületből. Semmi könnycsepp, semmi hüppögés, csak a keze remegése árulta volna el, ha valaki ezt figyelte volna.
Cynthia kinn omlott össze a stúdió háta mögött, ahol úgy tűnt, egy lélek sincs. Nem akart újabb céltábla lenni. Zokogva borult térdre a füvön, és végre kiengedte fájdalmát.
Azt sem hallotta, amikor édesapja taxit hívott. Csak arra figyelt fel, hogy valaki felkarolja és betuszakolja az autóba. Könnyeitől homályosan látta maga előtt Stephen arcát.
Nem emlékezett rá, hogyan került vissza a szállodai szobába. Édesapja hozott neki valamit egy pohárban, és megitatta vele. Iszonyúan csípte a torkát, pár perc múlva pedig öntudatlanul eldőlt, mint egy zsák, és mély álomba zuhant.
Stephen közben felhívta a rendezőt, hogy ma már nem megy vissza, vigyáz a kislányára. Aztán hazatelefonált, hogy Cynthiát másnap hazaküldi, ha felébredt a mámoros álomból. Sarah-nak nem nagyon részletezte a történteket, az ikreket viszont megkérte, hogy hagyják békén a testvérüket. Liz már mutatta az újságban a képet, és apjuktól annyit megtudtak, hogy vége a kalandnak, és Cynthia kiborult.
A lány a nap hátralévő részét, vagyis szinte az egészet átaludta.
Apja csendesen üldögélt az ágy mellett és tanakodott.
Abban reménykedett, hogy mire vissza kell mennie a lánynak a suliba és a sorozatba, kicsit visszabillen lelkileg. Óriási csalódás érte, de muszáj kihevernie. Az első szerelem! És az első lelki pofon! Cynthiának van még mit tanulnia Hollywood álnok és felszínes oldaláról.
Stephen ott aludt el a fotelben, és reggel fáradtan nyújtózkodott. Még sosem látta ilyen állapotban a lányát, mint reggel, ébredés után. Az előző napi sokk most ütött ki az arcán.
A reggeli már az asztalon várt, hogy nekiüljenek, de a lány csak fintorgott, amikor meglátta a kínálatot.
- Te reggelizzél, Apa, én nem vagyok éhes.
Máris ment a fürdőszobába arcot mosni. Amikor előjött, szinte semmi változás nem látszott rajta.
Egykedvű volt, az a tudat sem nagyon dobta fel, hogy hazamehet. Összezavarodott. Tudta, hogy egyetlen szavába került volna, és David vele maradt volna. De rájött, hogy ilyen kapcsolatot nem akar. Más nő párját elvenni – még ha nem is szándékos volt – számára aljas tett.
Sem a büszkesége, sem az erkölcsei nem engedik meg neki.
Végül taxival ment haza. De nem hiányzott neki az otthoni pörgős zsibvásári hangulat. Jessica harsánysága, anyjuk vesébelátása és sajnálkozó tekintete. Talán Liz nyugodt hallgatása majd jót tesz neki és megvigasztalja. Rob pedig teljesen semleges, szinte elpárolgott otthonról.
Már ebédre megérkezett, és hiába volt apja intelme a család fel: mindenki körülvette és nyaggatni kezdték. Kíváncsiskodtak, sajnálkoztak felváltva, úgyhogy Cyn bejelentette, hogy nem akar velük ebédelni. Arra vágyott, hogy fenn lehessen a szobájában, és mindenki hagyja békén. Olvasni akarta a forgatókönyvet, lelkileg egy másik világba akart kerülni.
- Apád azt mondta, nem is reggeliztél! – szólt szemrehányóan Sarah.
- Reggel nem volt étvágyam, most pedig szeretnék inkább egyedül lenni!
- Akkor legalább vigyél fel valamit magaddal.
- Nem. Majd ha mindenki ebédelt és üres az étkező, akkor lejövök!
Fogta a kis bőröndjét és felkullogott a szobájába.
Folyt.
