A következő pár órában mindent megpróbált, hogy elterelje a figyelmét: beleolvasott néhány tankönyvbe, de nem tudott odafigyelni. Márpedig úgy tanulni nem érdemes, hogy fogalma sincs, mit olvas, történelmet vagy földrajzot. A könyv akár japánul is íródhatott volna, akkor sem értette volna jobban.
Beleolvasott a forgatókönyvbe, de azzal sem boldogult. Egyszerűen nem tudott felkészülni. Tele volt a sorozat is szerelmespárokkal, épp nem arra volt szüksége, hogy csókjeleneteket olvasson. Valami más kéne.
Nem találta a helyét aznap, de másnap sem. Próbált mindenkit minél messzebbre elkerülni, nehogy beszélgetni kelljen. Pedig érezte, hogy aggódnak érte. De képtelen volt nyugodtan leülni a családja körébe.
Éjszakánként sírdogált, napközben a szemét borogatta, lézengett a lakásban. Gyakran volt egyedül a házban, mert sosem tudta, hol vannak a többiek. Ők élték az életüket, és most Cynthia igazán egyedül érezte magát.
Végül egy hét némaság után feladta. Már annyira kirekesztve érezte magát, hogy egyik reggel bekopogtatott Liz szobájába.
Liz erősen meglepődött, amikor Cyn arcát meglátta az ajtajában.
- Bejöhetek? – kérdezte csendben a másik iker.
- Hogyne jöhetnél! Dobd ide magad!
Liz már felöltözve ült az ágyán, jegyzetfüzettel a kezében. Éppen írogatott valamit. De most szó nélkül félredobta az egészet, és testvérére figyelt.
- Fejezd be nyugodtan, amit írsz. Elfelejted később.
- Nem olyan fontos…
Először Cyn kérdezgette húgát, mi minden történt vele mostanában, amióta ő elutazott apjukkal.
Aztán elkerülhetetlenné vált, hogy Liz viszonozza a kérdést. Cyn szeme könnybe lábadt, aztán vontatottan ugyan, de elmesélte, hogyan randizgattak. A megismerkedést már hallották telefonon. Amikor a végére ért, Liz szó nélkül átölelte. Nem mondott giccses vigasztaló szavakat, mert Cyn nem szerette az ilyesmit. A testvéri szeretet sokkal fontosabb és kézzelfoghatóbb volt.Liz még soha nem volt szerelmes, Jessica sem, ezért is figyeltek annyira testvérükre, hogy hogyan is „történik” az ilyesmi.
És ekkor újabb halk kopogás következett, és a belépési engedély elhangzása előtt megjelent a harmadik szőke fej az ajtóban.
Jessica örömmel látta, hogy ismét hárman vannak a szobában. Ujjongva ledobta magát az ágyra közéjük, és a szokásos tapintatlan önmagát adva minden bevezető nélkül megkérdezte Cynthiát, hogy neki is elmondaná-e a sztorit.
Másodszorra már könnyebben ment. De Jessica más típusú hallgatóság volt. Vele nem lehetett és nem is volt érdemes „lelkizni”, mert könnyen megrántotta a vállát mindenre, és azt sugározta, hogy őt bezzeg nem viselte volna ennyire meg a szakítás. Cyn tényleg megkönnyebbült. Testvéreinek mindent elmesélhetett, nem ítélték el, csak meghallgatták. Ők pedig külön örültek, hogy beavatta őket a titkaiba.Reggelizni már ölelkezve, karonfogva, hangoskodva robogtak le a lépcsőn az étkezőbe. Sarah terített, és örömmel üdvözölte remetelányát, aki immár kezdett visszatérni az életbe.
Nick megjelent szombaton ebédre. Sarah-nak hozott újságokat, mert megjelent a tavasszal forgatott filmje a mozikban. Később Nick és Sarah cukrászdába készültek menni, hogy tudjanak beszélgetni. A lányok viszont rájukakaszkodtak, hogy vigyék őket is a városba. Nick belement, Sarah viszont ragaszkodott hozzá, hogy csak befuvarozza őket, aztán haza majd taxival jöjjenek vagy másképp.Az ikrek iránybavették a jobb butikokat, hogy felfrissítsék a ruhatárat.
Ezen a hétvégén Stephen is hazalátogatott. Hétköznap egyszer érdeklődött Cynthiától, hogy gyógyul-e már. Nem örült volna, ha azt hallja, hogy begubózott. Szombaton estefelé nem talált senkit otthon. Először a lányok érkeztek meg, gyorsan le is foglalták apjukat. Sarah csak jóval később tért haza, egyedül.
Amikor mindenki elvonult, Stephen és Sarah a nappaliban csukott ajtók mögött beszélgettek. Sarah el volt keseredve, mert nem jó kritikákat kapott a filmről. Azt írták, már nem a régi. Öregnek és csúnyának és fölöslegesnek érezte magát. Azon tűnődött, hogy befejezze-e a filmezést. Legszívesebben elköltözött volna jó messzire, hogy mindentől távol legyen.Rossz pillanatot kapott el a panaszkodásra. Stephen kifakadt, hogy annak semmi értelme nem lenne. Itt kellene hagyniuk mindenkit: a barátaikat, a munkájukat.Sarah szerint neki mostantól már nem sok tennivalója akad Hollywood-ban. A többieknek sem szükséges, hogy itt éljenek Los Angelesben. A lányoknak iskolát bárhol találnak, Rob itt marad az egyetem miatt. Stephen pedig vissza tud járni, ha hívják.
Ahogyan később Cynthia is. Az utánpótlás tehát már megvan.
Stephen-nek elsőre nem tetszett az ötlet, erre Sarah fejéhez vágta, hogy biztosan a női „barátait” sajnálja itt hagyni. A férfi erre visszavágott, hogy vajon Nick-et is magukkal viszik-e, mert akkor a feleségének is meglenne a társasága. Mindenesetre egy komolyabb veszekedés után rájöttek, hogy nem dönthetnek ketten a kérdésről. A család hattagú. A „gyerekek” pedig mit sem tudtak arról, hogy a szüleik milyen komoly döntés előtt állnak, és hogyan akarják felforgatni az életüket.
Természetesen az ötlet nem aratott osztatlan sikert. Mint ahogyan Stephen pontosan erre számított. Vasárnap ebéd után gyűltek össze, hogy megvitassák a kérdést. Jessica volt a legdühösebb, gyorsan és kellően hangosan kifejtette véleményét, ami apjáéval nagyjából megegyezett. Anyja „szeszélye” és depressziója miatt kellene mindent itt hagyniuk, amijük eddig volt és egy ismeretlen helyen letáborozni.
- Jess, senki nem mondta, hogy lakatlan szigetre költözünk! – vágott közbe Sarah.
- És mellesleg sértegetned sem szabad anyádat! – dörrent rá apja is.
- Ott is lesznek barátok, iskolatársak. Én egy kisvárosra gondoltam. És a többiek véleményére is kíváncsi lennék. – jegyezte meg dühösen Sarah.
Liz elővette szokásos "háziszellem" jellegét. Felöltötte a nekemmindenmindegydöntsetekti arcot és azt mondta, még gondolkodnia kell rajta. De nem lehet rossz egy kissé eldugottabb helyen lakni, nem ennyire a sztárvilág közepén, ahol mindenki Cynthiának nézi, ha kiteszi a lábát az utcára.
Ő magában egyetértett anyjával, és a csendes elvonulást választotta. Sarah menni akart. Jessica és Rob maradni.
Stephen és Cynthia szívesen maradt volna, legfőképp a színészet kötötte ide őket. De ők nem akartak dönteni. Ahogyan Liz sem. Bár ő inkább hajlott afelé, hogy vágjanak bele. Nem is értette, miért. Ő sosem volt bevállalós. Jessica viszont igen. És ha Jess menne, akkor vihetne magával mindenkit. Késő este aztán megváltoztak az arányok. Természetesen a három iker ült össze, most Cynthiánál. Liz elővette azokat az érveket, amik nagyon hatásosak voltak, és már délután kitervelte, miket fog mondani. Jess elámult, hogy Liz megfőzte: nem olyan rossz ötlet elmenni innen, legalább élhetik a saját külön életüket, és nem Cynthia rajongóiba botlanak örökké. Új barátok, új iskola, nagy kalandok. Cynthia volt a kisebb falat: ő most éppen csalódott volt, jót tesz neki a környezetváltozás. Ő már eleve kalandos életet él, utazgat a forgatási helyszínekre, és ha pihenni szeretne, otthon is megteheti. Cynthia végre hallatta jóízű kacaját.
- Most már tudom, miért írsz olyan jól! Neked a szavak fegyverek! Olyan vagy, mint egy profi kardforgató! Mindenkit legyőzöl…
- Hát, most már csak apa van hátra…
Őt viszont meghagyták másnapra, hogy majd közös erővel.
A szülők óriási pálfordulást láttak Jessicától: előző nap még vagdalkozott, hogy mindenáron maradni akar, most pedig meg akarta győzni apját, hogy egyezzen bele, hogy elköltözzenek.
- Na és még én vagyok a szeszélyes! – dörmögött Sarah, előző vitájukat felidézve. – Te pont ugyanolyan vagy, mint én.
Stephen egyet tehetett: rábólintott a döntésre. Női teljhatalom volt a családban. Rob szava itt már mit sem ért, ő az egyetem közelébe fog költözni. Most még abból kerekedett óriási vita, hogy hová menjenek. Merthogy Amerika óriási, gyönyörű helyek vannak, ők pedig csak Kalifornia államot ismerik. Jó esetben. Jessica csak Los Angelest. A többiek legalább olvastak már valamit a többi államról.
Tényleg nem árt nekik egy kis felfedező út.Leterítettek egy hatalmas térképet a szőnyegre és tervezgetni kezdtek.
Cynthia ekkor szállt ki az egészből.
- Gyorsan döntsetek, mert nemsokára kezdődik a suli! És még át is kell iratkozni. Nekem pedig folytatódik a sorozat is.
- Figyelj, akkor úgy indulj el forgatni, hogy csomagold be a szobádat! Elköltöztetünk, mire hazajönnél. – vetette fel Jessica.
- Rendben, majd írjátok meg az új címet! Addig maradjon meglepetés...
Valamivel jobb kedvvel vonult vissza aznap este.És innen tényleg felgyorsultak az események. Sarah és Stephen gyors ötleteket gyűjtött. Jessica utazási irodából szerzett prospektusokat, amik tele voltak képekkel. Találkozott néhány iskolatársával is és faggatózott, hová mennek nyaralni, hol vannak szép helyek. Liz beült a városi könyvtárba és jó néhány könyvet átolvasott, elsősorban a vidéki életről és kisebb városokról gyűjtött be anyagot. Cynthia valóban nem tudott segíteni: augusztusban mennie kellett forgatni. Telefonon tartotta a kapcsolatot a családdal, és mindig mesélték, hogy halad a házkeresés.
A régi házat pedig ingatlanközvetítőn keresztül árulni kezdték. De mivel nem voltak anyagi gondjaik, egy másik házat azelőtt is tudtak venni, hogy a régi elkelt volna.
Cynthia egy újabb hétvégére hazautazott, össze kellett csomagolnia, és fényképeket nézhetett „új lakhelyéről”.
A költöztető cég érkezésekor megint nem volt otthon.Csak annyit tudott, hogy szeptembertől ők hárman új iskolába járnak majd.
Amilyen buzgón várta, hogy újra filmezhessen, most mégis azt kívánta, bárcsak a családjával lehetne. Minden izgalmas pillanatból kimaradt. Szerencsére nemsokára pár nap szünetet kapott, és végre Liz-zel és Jess-szel nyakába vehette a kisvárost.
Folyt.
