Billy és barátai
1970-es évek
Saint Cloud, Minnesota állam
Maggie és férje, valamint kislányuk, Barbara Jean, aki ekkor már kétéves volt, nagy örömmel és lelkesedéssel várta a család legújabb hímnemű egyedét.Szüleik anyagi problémái ezennel mindennapossá váltak. Nagyon szerény körülmények között, egy apró házikóban éltek hárman, aminek legalább felét saját kezűleg újították fel. Még csak két szobájuk volt, egy pici konyha, fürdőszoba, és egy ronda kis szobát átalakítva sikerült egy étkezőt létrehozniuk. Amikor kislányuk született, muszáj volt megvenniük ezt a kétszobás házat, mert addig egy szobában éldegéltek. Így most, hogy még egy gyermek érkezését várták, újabb gondoknak néztek elébe. Amíg a kislány kicsi, addig elhelyezhetik nála a baba ágyát, de külön nemük miatt ez később problémás lesz. Igazán elkeserítőnek nézett ki a helyzet. Először arra gondoltak, megszabadulnak az újabb jövevénytől, mert egy gyereket még talán el tudnak tartani, de kettőt már nem. De győzött a lelkiismeretük.
Billy James McKenzie 1970. februárjában megszületett.
Édesanyjuk, Maggie a közeli étteremben hamarosan talált munkát, ahol azonban legtöbbször 12 órát dolgozott egyfolytában, édesapjuk pedig két munkahelyen is próbált egyszerre helytállni. Így meglehetősen kevés idejük és erejük maradt a gyerekek fegyelmezésére, de legalább iskolázni tudták őket. Barbara jó tanuló volt, kihasználta észbeli képességeit, öccsének viszont inkább a csínytevéseken járt az esze, mint a tanuláson. Gyakran Barbarának is meg-gyűlt vele a baja. Amikor nővére felügyeletére volt bízva, Billy az ő idegeit is pillanatok alatt tönkrevágta. Billy Jam-nek nevezték otthon, egyrészt a nevét rövidítendő, másrészt a "jam" nem kizárólag „lekvárt” jelent, hanem slamasztikát is, ami folyamatosan jelen volt egész gyerekkorában. Közvetlen, szókimondó, önző, önfejű kis vadóc fejlődött belőle. Már 10 évesen fokozatosan egyre több borsot tört mindenki orra alá a környezetében. Édesanyja és nővére aggódtak, ugyanakkor sejtették is, hogy később rossz társaságba keveredik.
A jó nevelés hatására viszont – bármennyire is pengeélen táncolt fegyelem terén –, otthon mindig tisztelettel bánt a családtagokkal. Nagyon szerette szüleit és nővérét, mégis örökké bajba sodorta magát. Nem igazán tehetett róla, egyszerűen vonzotta a bajt.
Billy és Mike
1984. szeptember első napjaiban
Elkezdődött a középiskola Billy számára is. Év elején töltötte be a tizennégyet.Egyedül lézengett a szünetben az iskolaudvaron. Még nem talált társaságot magának. Zsebredugott kézzel, hanyag testtartással mászkált, és nézegette a lányokat.
Haját éppen növesztette, belelógott a szemébe, és még eredeti sötétbarna színében pompázott, bár már ekkor unta. Szeme a zöld különböző árnyalatait öltötte magára, attól függően, hogy tulajdonosa épp milyen hangulatban volt. Alkatilag pedig „növésben” volt, még nem érte el a 170 centit, de már a közelében járt.Teljesen lekötötte a figyelmét, hogy az apró köveket egymás közelébe rugdossa, amikor pár srác állta körül és egyikük megkérdezte:
- Hello. Van tüzed?
- Hello. – válaszolt hasonló stílusban. – Nincs. Cigim se. Nem szívok semmit, csak ezt a hülye sulit.
A fiúk vigyorogtak. Öten voltak: három negyedikes, egy harmadikos, és aki kérdezett, az másodikos. A rangidősek most tesztelték a legfiatalabbat, hogy mennyire mer „belekötni” másokba. Tipikus rosszfiú kinézetét keltették: tetoválásokkal és ékszerekkel voltak feldíszítve, a cigi a kezükhöz tapadt, hajukról már nem lehetett megmondani, milyen színű is volt valaha. Szakadt farmer, fekete bakancs, fekete póló volt az általános ruházatuk. Billy mégsem ijedt meg tőlük.
- Nem is próbáltad még? – kérdezte ismét a srác.
- Még nem. És mielőtt megkérdeznétek: piám sincs. Nem engem kerestek, fiúk. A banda megint vigyorral díjazta Billy humorát. Jól megnézték maguknak, aztán a leginkább tetovált fazon megveregette a vállát.
- Jó csávónak tűnsz. Nem akarsz velünk lógni? Az első cigire és piára meghívunk.
- Nem, kösz.
- Tényleg nem csatlakozol? Nincs kedved tartozni valahova?
Billy is elvigyorodott most már.
- Van családom, ahova tartozhatok, de kösz a meghívást.
- Gondold meg, jó bulikat csinálunk. Csajok is vannak.
Erre Billy is „kimutatta a foga fehérjét”. Velük vigyorgott.
- Na, ez a része már kezd érdekelni.
Általános röhögés.
- Aha, tudtuk mi, hogy valamivel azért lehet a te kedvedben is járni. – szólt ismét a fiatal srác.
Össznépi vigyorgás után megszólalt a leginkább „kidekorált” alak:
- Na, fiúk, akkor két taggal bővülünk. Mike, te is fel vagy véve! Két friss husika van a bandában. Mi a neved, új fiú?
- Billy Jam-nek hív otthon a family.
- Balhésan hangzik.
A bandavezér bemutatta a többieket a két újnak, majd őket is egymásnak. Mike-nak valaha szőkésbarna haja volt, és kék szeme. Most világosabbra szívatta a haját, ettől platinaszínben pompázott. Így kezdődött Billy és Mike barátsága. Aznap, tanítás után ismét összeverődtek, és Billy ekkor valóban elszívhatta első cigijét. Hétvégére buliba is hívták, ahol pedig egy doboz sört nyomtak a kezébe. Mike pedig később egy füves cigit is sodort neki. Hétköznapokon megmaradtak a hagyományos ciginél, pontosabban Billy rászokott a sima cigire. Hétvégén pedig a mulatozás közben valahogy mindig előkerült egy-egy joint. És hogy teljes legyen az élvezetek sora, Billy rövidesen megszerezte első szexuális tapasztalatát is egy hasonló volumenű bulin. A lány a sokadik sör után tetszett meg neki, és pár óra múlva már véget is ért a kaland. De most már sokkal bátrabban közeledett a másik nemhez. Később egyre gyakrabban csúszott be neki egy-egy kaland. Ha pedig mégsem, akkor csendes szobai magányában még mindig igénybe vehette jobb kezét, bár egyre kevésbé volt szüksége ilyen megoldásokra.
Jól érezte magát a bandában, bár szerencsére az igazán nagy balhékban nem vett részt. Mint ahogy Mike sem. A galeriből ő lett a legjobb barátja, és ők ketten valahogy mindig kilógtak a sorból. Billy lett a legfiatalabb.
A cigizés sokáig nem maradhatott titokban otthon Maggie előtt. Mindössze fél évig sikerült lopva dohányozni. Billy édesanyjának egy idő után feltűnt, hogy Billy-nek mintha túl gyorsan fogyna a zsebpénze. Pedig a fiú már azzal is próbálkozott, hogy a nővérét kérte meg, hogy néha vegyen neki egy-egy dobozzal. De Barb már tizenhét éves volt, bulikba járt szombat esténként, tehát neki is szüksége volt a pénzre. Nem mindig tudta állni öccse új szenvedélyeit. Mike sem állt semmivel jobban anyagilag, mint Billy. Hasonló családból származott. Amikor Billy is elment Mike-kal bulizni, rendszeresen sör- és cigiszagúan jött haza. Közvetlenül a füves cigire itta rá a sört, hogy csak ez utóbbit érezzék rajta otthon. Néha már lelkiismeret-furdalása volt az anyukájával szemben, amikor eszébe villant, hogy szülei milyen nehezen keresik a pénzt. Próbálta egy kicsit visszafogni magát a költekezésben, de gyakran elszaladt vele a ló. Barb próbálta jó útra téríteni, – miközben persze hitelezett neki. Anyukájuk előtt azonban falazott „kisöccsének”. Amikor Maggie egyszer csak rákérdezett Barb-nál, hogy Billy dohányzik-e, ő hevesen magyarázni kezdte, hogy a bulikon olyan sokan cigiznek, hogy Billy ruhájába is csak beleszívódik a füst. És alig iszik valamit.
- Anya, ne aggódj érte folyton. Mindig épségben hazaér, sosem részeg igazán. Az, hogy megiszik egy-két sört, még nem tragédia. Végül is nem töményet iszik!
Maggie viszont inkább a pénz miatt aggódott. Barb felajánlotta, hogy nyári szünetben ő biztosan elmegy valahová dolgozni, mert neki már véget ér a suli. Így legalább már az ő zsebpénze és Billy-é biztosítva lesz. Szüleiknek már ez is nagy segítséget jelentett. Barb otthon már sok mindent átvállalt, amíg szüleik dolgoztak. A háztartást javarészt ő vitte. Bár Billy környezetének rendben tartására két nő is kevés volt néha. A szobájában örök káosz uralkodott, egy kupac lehajított ruháról sosem lehetett megállapítani, hogy volt-e már rajta, vagy csak előszedte a szekrényből, és arra várt, hogy valaki visszarakja helyette. Amikor Mike átjött hozzájuk, és nem volt kedvük elmenni bulizni, akkor számított Billy szobája háborús övezetnek. Szerencsére legalább arra vigyáztak, hogy ne amortizálják le a berendezést. Otthon valamivel szolidabban buliztak, mint máshol. Ilyenkor jött jól, hogy Barb takarította el a romokat Billy szobájában. Mesteri ügyességgel tüntette el a teli hamutartókat, az üres pizzás- és sörösdobozokat. Egyszer azonban Maggie „elővette” Billy-t és rákérdezett a dohányzásra. Billy jobbnak látta, ha elmondja az igazat.
- Igen, anyóca, a bulikon elszívok egy-két szálat. De nem egyikről gyújtok a másikra.
- Tudom, kisfiam, de nem tesz jót a Te egészségednek, meg a családi kasszának sem.
Billy megértette. Tehát a teljes család összedugta a fejét és arra jutottak, hogy lassan mindkét „gyereknek” kell valami munkát találni, mert nem jutnak másképp előbbre. Először Barb vállalt el még tanév vége előtt, hétvégékre a közelben lakó családoknál vasalást, főzést, bevásárlást. Nem keresett vele ugyan túl sokat, de már azt is értékelték otthon, hogy részt vesz a „közteherviselésben”. Billy pedig hétvégeken elment édesapjukkal költözéseket bonyolítani. Így még az edzőtermet is sikerült megspórolni. Szombat-vasárnap folyamatosan bútorokat cipeltek. Hétköznap pedig maradt a suli. Pár hét elteltével beállt Mike is hozzájuk. Ő sem kereste halálra magát, de a bulikat és egyéb költséges időtöltéseket tudták fedezni. Így Billy most már otthon is nyugodtabb lelkiismerettel rágyújthatott. Ebben az időszakban látta és értette meg igazán, hogy szüleik mennyi küszködés és nélkülözés árán nevelték fel őket, hogyan „sakkoztak” hónapról hónapra a befizetnivaló számlákkal, hogy minden nap tudjanak enni adni nekik. Még nem tudta, hogyan, de elhatározta, hogy ha felnő, rengeteg pénzt fog keresni, és akkor meghálálja nekik, hogy megpróbáltak embert faragni belőle. Az egész tanév így telt: hétköznap suli, hétvégén meló. Szerencsére, amikor megérkezett a nyár, a hétköznapok is felszabadultak az iskolai terhek alól, lehetett ekkor is dolgozni. Mike kedvet kapott ahhoz, hogy megtanulja a szakácsmesterséget. Maggie be is vitte tanulónak abba az étterembe, ahol ő felszolgált. A nyáron hirtelen megnövekedett forgalom miatt szükség volt további munkaerőre is, tehát hamarosan Billy is ott találta magát a kötény mögött. Bár ő az anyukájának vált segítőjévé, így Maggie-nek már nem kellett az asztalok között szaladgálnia, azt megtette egyelőre a fia. Ő a pult mögé került, hogy a leadott rendeléseket teljesítse, a süteményespult maradt az ő feladata. A fiúk ekkor még nem látták a célt tisztán maguk előtt, amiért hajtanak, úgy érezték viszont, hogy megéri. A hét napból ötöt az étteremben töltöttek, kettőt Billy apukájának segítettek. Átestek a ló túloldalára: kezdték túlhajtani magukat. Legalábbis nyáron. Így egyre kevesebb idejük maradt a bandázásra és csavargásra. Aztán megint kezdődött a suli szeptemberben, a harmadik tanév. Ekkor feladták az éttermi munkát és csak hétvégén dolgoztak.
Billy, Mike és Tom
1986. év eleje
Egy verekedés során ismerte meg Billy Tom-ot. Billy 16, Mike 17 éves volt, Tom pedig Billy-vel volt egyidős. Egy nap Billy suli után kivételesen egyedül kószált. Mike aznap ellógott valami dolgozatot. Billy ugyan megírta, de nem sikerült valami jól. Ahogy elgondolkodva ballagott át kedvenc parkján, arra lett figyelmes, hogy több srác a haverjai közül egy vékony lányt vesz körül, röhögnek és piszkálják. Pár másik fiú pedig egy ismeretlen srácot fog le, nehogy megvédhesse a lányt. Billy jobbnak látta, ha közelebb megy megnézni, mi történik. Mire odaért, a srác már szinte a földön feküdt. Billy először csak rákiáltott a haverokra, hogy hagyják őket békén, de azok nem hallgattak rá. Aztán dulakodni kezdtek: Billy nekiment a saját cimboráinak. Utált hősködni, de nem szerette, ha látszólag ok nélkül „belekötnek” valakibe. Ő volt a bandában az egyik, aki nem vett részt minden „megmozdulásban”. A másik Mike volt. Szerettek volna minél tovább a törvény keretein belül maradni. Most tehát azon volt, hogy kimentse a két idegent haverjai karmai közül. Kiderült, hogy a fiú és a lány testvérek, most költöztek ide, senkit nem ismertek, viszont megsértették a banda egyik szabályát: elfelejtettek bemutatkozni nekik és alázatosan engedelmet kérni tőlük, hogy „beilleszkedhessenek” a kisváros életébe. Billy-ben felszökött az adrenalin, és teljes dühét kitöltötte a banda tagjain. Ekkorra már viszonylag jó fizikummal rendelkezett, és annyira elkapta az indulat, hogy az erőviszonyokat fel sem mérte. Ebben a pillanatban az sem érdekelte volna, ha alulmarad. Csak azt sajnálta, hogy Mike éppen nincs ott. Sokkal esélyesebb lett volna a győzelemre. De így is sikerült valamennyire „szétkergetni” a csapatot. Mindenkinek leüvöltötte a hajat a fejéről. Erre a társaság úgy reagált, hogy kirakták Billy-t a bandából. Ő viszont egy könnycseppet sem hullatott értük. Semmi kedve nem volt tizenhat évesen mondjuk autólopásért vagy gyújtogatásért sittre kerülni. Más életcélja volt. És bármennyi időt töltött is a „rossz társaságban”, belül mindig jólnevelt maradt. Amikor felszívódtak, Billy felsegítette a fiút a földről és bemutatkoztak egymásnak. A lány – aki már korábban kiszabadult – megköszönte a segítséget, és szintén bemutatkozott. Tom egy évfolyammal feljebb járt, mint Billy és Mike.
Másnap délelőtt Billy bemutatta őt Mike-nak, aki ezután szintén kilépett a balhés bandából. Ettől a naptól kezdve Mike, Billy és Tom jó barátok lettek. Hárman próbálták kitalálni, mihez kezdjenek az életükkel. Barátságuk tiszteletére, és hogy sose felejtsék el, milyen fontosak egymás életében, együtt elmentek egy tetoválószalonba, és egy feliratot kértek mindhárman, testüknek ugyanarra a felületére, a jobb bicepszükre. A felirat pedig ez volt: Örökké Barátok. Az életük még ebben az évben éles fordulatot vetett. Billy-vel kezdődött.
Folyt.
