Budapest, királynőnk vagy nekünk,
szívünkben ős erőnk, új hitünk.
Szépséged már maga a csoda,
nálad van szebb jövőnk záloga.
Kék Duna szalagja kettészel,
Pest-Buda, ősidők..., emlékszel?
Feszülnek csodaszép hídjaid.
Budán a Gellért-hegy rád tekint,
Hullámzó tükrödben Országház,
ezer év emléke száll hozzád.
Mint idő olyan e nagy folyam,
lassú víz partot mos, nem rohan.
Rakparton sétálni szeretek,
jöhetnek nagy esők, fellegek.
Kósza szél szétszórja, s kék az ég,
Budapest, e napfény a tiéd!
A Halász-bástyáról zene száll,
fenn köröz az égen egy madár.
Lentről én kíváncsin meglesem,
egy sólyom, hírnök az..., kerecsen,
Jön még ránk jobb világ, üzeni,
Istenünk, s a mennynek tüzei
Gyönyörű kegyelmet hintnek ránk,
Budapest, add hírül az imánk!
Debrecen, 2010. 12. 23.
