Te hívságos szép remény.
Hittel teli kész esély.
Zárt ajtómimat betörted,
néma ajkimat kinyitottad.
Óhajtom, úgy mint régen.
Bátorságom lett, mi lészen.
Ám botor hiányosságom,
zavart el Téged túlzásom.
Hiszem, mint rejtett fióka,
acsarkodva, fészkéből kidobva,
újat kap, újra meg újra,
hoppon talán nem marad,
Hallelúja!
Óriási kereszt, nagy a súlya.
Hordom vállamon, recseg múltja.
Kicsiny domb, őseink lelke,
veszt feszt, lelkem ereje.
Múltba nyúlnék mindhiába.
Jövőre nyílnék, kackiásba.
Hoppá eszmék keszkenője,
vesznék inkább kelendőbe!
Ám, ha végre nyugodnék,
soha semmit nem tudnék.
Mind hiába a huhoghatnék.
Ablakim, szemem, üresen néz.
