Ahogyan kilépek a hegy hátán gőzölgő

sötét fenyveserdő fái közül,

enyhén lejtő zöld mezőhöz érek.

Ragyogó sugaraival elkápráztat

a kék égről záporozó napfény

és a zöldelő fű közül kikiváncsiskodó

milliónyi színes vadvirág látványa.



Szemben a távolban egy másik hatalmas hegy

Kényszerít belátnom, milyen parányi is az ember,

ha kettesben maradnak: ő és a természet.

Tapodtat sem megyek lejebb,

hadd nézhessem a tájat minél magasabbról.

Honnan került ide ez a magányos szikla?

Idehullhatott, mert ki is cipelne ide

ekkora súlyos darabot?

Köpenyemet terítem rá,

Mert forró a kő s én fáradt vagyok.



Zsákomból gondosan csomagolt

borosüveget és üveg talpaspoharat veszek elő.

A lehűtött bor párája a hirtelen melegben

apró vízgyöngyökké formálódva

gördül le a palack oldalán,

s lecsordul az ölembe.

Hadd csorduljon! Majd megszárad!

A muskotály illatát elkapja a szellő,

megtöltött poharam jó magasra emelem és nagyot kiáltok:

Hallod, Erdély?

Isten

éltessen

sokáig!



2011 Göteborg

Cím: Erdélyben
Kategória: Vers
Alkategória:
Szerző: Maróti László
Beküldve: April 15th 2011
Elolvasva: 1075 Alkalommal
Pont:
Beállítások:  
  

[ Vissza a publikációk listájához | vissza a Vers főoldalára | Megjegyzés küldése ]