Nemsokára befejezték az evést, és a lányok érezték, hogy most el kéne köszönniük, mert még nagy feladat előtt álltak. Cynthia nem tudta, valaha újra látja-e még Billy-t. Nagyon megtetszett neki, de nem akarta, hogy ő ezt észrevegye. Sejtette, hogy a fiú sem véletlenül nézte meg a filmjeit. Ez a dolog nagyon elgondolkodtatta. Viszont egy óriási csalódás már érte, és semmi kedve nem volt hirtelen belecsöppenni egy másik szomorú történetbe.
Szinte bánatosan nézett Billy-re, és meglepődött, mert mintha a saját érzéseit látta volna visszatükröződni a fiú tekintetében. Ő éppen azon gondolkodott, hogy még mindig nem derítette ki, hogy tulajdonképpen a lánynak megvan-e még a barátja.
Ekkor Jessica indítványozta az indulást.
Megígérték Billy-nek, hogy ha estére nem engedik el őket, akkor délután visszajönnek, hogy legalább elmeséljék a szülők határozatát.
Billy-nek új ötlete támadt. Megkérte őket, várjanak még egy pár percet, és akkor el is tudja őket kísérni valameddig. Merthogy ő most lelép a munkából. Visszaszaladt az anyukájához, adott egy puszit a mosolygós arcára, közben a lányok beköszöntek Mike-nak a konyhába, és intettek Tom-nak is. A két fiú kissé irigykedve figyelte, ahogy kilépnek az étteremből.
Billy úgy igyekezett alakítani, hogy Cynthia mellett sétálhasson, a másik két ikerlány mögöttük ment. És mintha ők sem tiltakoztak volna a felállás ellen. Hirtelen Billy nem tudta már, mit is kérdezzen, hogy beszéltesse Cynthiát. Minden vele töltött pillanatot be akart vésni a fejébe. De ekkorra Cynthia már feloldódott és faggatni kezdte, hogy meséljen az életéről. Részletesebben akart tudni arról, hogyan kezdődött a zene iránti rajongása. Billy-nek nem akarózott elmesélnie. Azt mondta, „véletlenül” íródott meg az első dal, nem készült rá. Úgy adta elő, mintha az anyukája szülinapi dala lett volna az első.
Aztán visszatértek a költözés kérdéséhez.
- Te hogy viselted a hurcolkodást?
És ekkor Cynthia is „színt vallott”.
- Én örültem, hogy elköltöztünk. Az én szívemet darabokra törték. Most rakosgatom a cserepeit. – közölte halkan és leverten. Billy elhatározta, hogy „utánaolvas” később, de most elsőkézből is szerezhet információkat, hogyan ért véget. És hogy ez ugyanaz a srác-e, akiről az újságok írtak. Legalább kiderül, mennyire hitelesek az eddigi értesülései.
Gyorsan, azon melegében le is csapott.
- Az a lényeg, hogy megtaláld a darabjait, egy se hiányozzon. Utána már könnyű összerakni. Az enyém is volt már atomjaira hullva. De most megint egészben van.
Megpróbálta vigasztalni a lányt. Most látszott, hogy igazából megviselte a dolog, és szomorúan emlékszik rá. Talán nemrég történt.
Cynthia kíváncsi volt a részletekre. Billy máris kiadta magát, a saját csapdájába esett.
- Hogy sikerült kiheverni?
Billy nem akarta részletezni pont neki.
- Ha nem találkoztok, valószínűleg könnyebb lesz. Én is ezt a megoldást választottam. Otthagytam a sulit, hogy ne találkozzunk minden nap.
- Miatta nem fejezted be a sulit? Mert annyira megviselt a szakítás?
Billy nem tudta hirtelen, hogy magyarázza el a dolgot anélkül, hogy ne mesélje el Cynthiának, mi volt a baj Julie-val.
- Nem. A sulit azért hagytam abba, hogy zenélhessek és dolgozhassak helyette. Időpocsékolásnak tartottam akkor. És most is azt gondolom, hogy jól döntöttem. Amit meg akarok tanulni, ahhoz nem kell suliba járni. Tudom, hogy ezzel nem mutatok jó példát nektek, de nem is akarok.
- És anyukád mit szólt ehhez?
- Először leszidott, de aztán megértett. Bár azóta is mondja, hogy ábrándokat kergetek. De nem vagyok hajlandó senki kedvéért lemondani az álmaimról. Gondoljon rólam bárki azt, amit akar. És a családom nem kéri, hogy mondjak le bármiről is. Ők mindenben támogatnak. Ezért a lányért sok mindent megtettem, sok dologról lemondtam, de rájöttem, mekkora hülyeséget csináltam. Azért ért véget vele a dolog, mert nem őt választottam… Érted, miről zagyválok? – Már egy ideje csak Cynthiának „címezte”, amit mondott. A két lánytestvér csak csendben figyelt, és nem szóltak közbe.
- Az okot már értem. De hogy sikerült túltenned magad rajta? Visszafordultál az álmaidhoz, és azzal minden rendben lett?
- Igen. A dalokkal kiírtam magamból a fájdalmat. És ott volt mellettem a család, a barátaim. Ez mind egyszerre segített. Nem mondom, hogy nem vergődtem. De túléltem. Már régen találkoztam vele.
Billy elhallgatott. Cynthia pedig bólogatott.
- Most Te mesélj! Én már elmondtam az én verziómat. Most beszéld ki magadból Te a saját fájdalmadat!
Cynthia viszont megrázta lehajtott fejét. Ő nem akart egy – még – ismeretlen srácnak kitárulkozni. Lehet, hogy másnap az újságban olvasná vissza a kimondott szavakat.
- Lehetek egy kicsit bizalmatlan? – sandított rá Billy-re. – Nem szeretném elmesélni. Gondolom, én is túlteszem magam rajta. Csak valóban nemrég történt. Pár hete. Beszéljünk valami másról.
Billy érezte, hogy most már messzire ment. Olyasmibe kérdezett, ami nem publikus. És a lány még nem akarja nyilvánosságra hozni. Óvatos puhatolózás volt egymás felé az egész beszélgetés. Egyikük sem tudta, mennyit árulhat el magáról következmények nélkül. Billy átérezte Cynthia helyzetét: milyen nehéz lehet örökké felügyelet alatt tartania, mit mond és kinek. Ő viszont majdnem mindent elárult Julie-val kapcsolatban. Egyszerűen nem találtak semleges témát, mert mindkettőjünknek volt „takargatnivalója”.
Folyamatosan az a gondolat zakatolt a fejükben: mi van, ha nem látom többé? Mert érezték, hogy fennáll ez a veszély is. Bár Cynthia arra gondolt: ha Billy megszólította, megtalálja őt máskor is. Kérdés, hogy akarja-e, hogy megint találkozzanak.
Billy-ben felemás érzések kavarogtak. Most aztán örült is, meg nem is annak, hogy Cynthia nem jár senkivel. Egyrészről független. Másrészről bánatos és csalódott. Akárcsak ő volt akkor, amikor Julie kilépett az életéből.
Sajnos túl hamar hazaértek a lányok. Kénytelenek voltak búcsút venni Billy-től. Jessica és Elizabeth is sajnálták, hogy véget ért a délután. De ők nem csak Billy miatt, hanem Tom és Mike miatt.
Jessica bevágtatott a konyhába. A szülők éppen a délutáni kávézáshoz készülődtek. Sarah a konyhaszekrényben kotorászott a csészéknél, Stephen pedig a hűtőben a tejszín után.
- Anya, vacsorázhatnánk ma korán?
- Miért?
Cynthia ekkor érte utol húgát, és gyorsan csendre is intette. Jess mindig a tapintatáról volt híres, és arról, hogy mindig az elején kezd mindent, semminek nem vág a közepébe. Most például simán így folytatta volna: „Mert estére programunk van három sráccal, akiket ma ismertünk meg, és nem akarunk elkésni.” Ekkor a szüleik egyszerre kaptak volna infarktust.
Elizabeth a másik véglet: Ádámtól-Évától, ahogy illik. „Képzeljétek, találtunk egy csomó jó kis butikot, de nem akartunk nagyon vásárolgatni. Van egy szép park is innen nem messze. Ahogy mászkáltunk, megéheztünk, és bementünk egy étterembe, és ahogy leültünk, Cynthiát felismerték és a srác, amikor hozta az étlapot, ami tele volt finomságokkal, szóval a srác felismerte Cynthiát…”
Na, ezért volt előnyös, hogy Cynthia dobta be magát. Ő volt az „arany középút”.
- Vacsora közben részletesen elmeséljük, de lehetne, hogy 6 körül asztalhoz üljünk? És majd szeretnénk utána még elmenni valahová hárman.
- Jól van, akkor, hatkor vacsora és meglátjuk, hogy mehettek-e vagy sem.
Ez már egy fél elengedésnek számított.
A lányok ujjongva bevonultak Jessica szobájába folytatni a terv részletes kidolgozását. Mindhármuknak kellett valami ruhát találni, ami nem túl figyelemfelkeltő, de nem is túl szakadt. Ami egy „rock-koncertre” tökéletes. Farmernadrág, top-ing-sportcipő verzió mellett döntöttek.
- Mi lenne, ha tök egyformába öltöznénk? – vihogott Jessica. – Legalább átejthetnénk a fiúkat, és Billy találgathatna, melyikünk Cynthia.
- Bármiben leszünk, nem fogja tudni elsőre. Nem ismer még minket.
Cynthia semmiképp nem akart most belemenni a viccbe. Jessica rögtön le is csapott rá, és cukkolni kezdte, hogy neki talán túl sokat jelentett a találkozás…
Amikor Billy hazaért, kezébe vette a gitárt, hogy gyakoroljon estére. Várta a fiúkat is, hogy még egy próbát tartsanak a ma esti „koncert” előtt. De annyira tele volt a találkozás friss élményével, hogy ahelyett, hogy a régi dalokat játszotta volna, egy új dal szövege körvonalazódott előtte. Gyorsan előkapta a füzetet, és lejegyezte. Tudta, hogy ma este még nem lenne szabad előadni, mert rögtön lebukik a lány előtt.
Állt a falon lévő poszterek előtt, miközben előadta az új dalt, és úgy érezte, mintha egyenesen Cynthiának énekelne. Nem tudta levenni a szemét a képekről, és egyszerre érzett hihetetlen megkönnyebbülést, hogy túl van az első találkozáson, ugyanakkor fel volt dobva, mert végre beszélhetett a lánnyal. Úgy érezte, most már tényleg szerelmes belé. Legalább biztos volt abban, hogy mit érez, és hogy nem csak képzelte ezt az érzést.
Teljes átéléssel énekelte a vadiúj szerzeményt, és közben hihetetlen boldognak és erősnek érezte magát. Most érkezett el az a perc, hogy a Mount Everestet is képes lett volna megmászni.
Olyan messzire nem ment, viszont még délután eljutott a tetoválószalonban, és az aznapi dátumot íratta fel a felkarjára.
Otthon ismét kezébe vette a gitárt. Eszébe jutottak a dalok, amiket megtanultak Cynthia filmjéből három évvel ezelőtt. Nem kellett sokat keresgélnie, hogy elő tudja szedni őket, párszor meghallgatta újra. Alig várta, hogy a fiúk is letegyék a melót, és átjöjjenek hozzá gyakorolni. Amikor megérkeztek, még mindig eufórikus állapotban voltak ők is, mert találkozhattak a lányokkal. Hármójukat, és az egész szobát valami egészen különleges aura vette most körül. Úgy érezték, mintha a mennyország kapuja nyílt volna ki számukra ma délután, és ők besétáltak rajta.
Billy megmutatta nekik a ma délutáni szerzeményt, a rajzolatot. Mike és Tom jót mosolygott, és elhatározták, követik barátjukat. Nekik is fontos az a nap, amikor találkoztak a lányokkal.
Billy elmondta az ötletét, hogy meglepetésszerűen előadják a filmzenéket és esetleg Billy felhívja a lányt a színpadra. Később megmutatja nekik a mai szerzeményt is. A fiúk meghallgatták az új nótát Billy előadásában, és tanakodtak, hogy előadják-e most rögtön ma este. Végül is a dal jó, és teljesen őszinte, megtanulják, aztán majd improvizálnak a helyszínen. Meglátják, Cynthia mit reagál egyáltalán a többire. Ha a lány érdeklődik, be lehet dobni neki.
Valahogy viszont le kellett csillapodniuk, mert túl voltak pörögve. Úgy viselkedtek, mint egy csapat hatéves. Idétlenebbnél idétlenebb viccekkel cukkolták egymást, és nem bírták abbahagyni a röhögést. Elkezdtek együtt játszani, de mindent elbénáztak és lehetetlenség volt most bármit komolyan venniük. Estefelé feladták az egészet. Született pár jó poén a színpadra, a dalokat meg már eddig is elő tudták adni valahogy, úgyhogy abba is hagyták a gyakorlást. Összeírták, hogy miket fognak előadni, a többit pedig a véletlenre bízták. Most más sorrendben akartak játszani, hogy kellő hangulatba hozzák a lányokat. Mert ma este rendkívüli nézőközönségük lesz, akiknek meg akarták adni a kellő tiszteletet.
Mielőtt bementek volna a klubba, Billy még gyorsan beszaladt az anyukájához, hogy egy kis biztatást kapjon.
A lányoknál a vacsora viszonylag nyugodtan zajlott, egészen addig, míg Cynthia a maga csendesebbik és gyávábbik énjét előszedve elő nem adta, mivel szeretnék tölteni az estét. És kikkel. Lelkesen, de óvatosan mesélni kezdte, hogy ebédelni mentek, és az étteremben egy rajongója autogramot kért, így botlottak egymásba a fiúkkal. És mivel ma este koncertet adnak, ők szeretnék megnézni. Közben a másik két lány is megerősítette Cynthia mondandóját. Jessica közbevágott, és elmesélte, mekkora ötlet jutott eszébe: riportot akarnak készíteni a zenekarral. Ehhez Robert segítségét kérte, pontosabban a fényképezőgépét, hogy elvihessék magukkal. A fiú csak úgy egyezett bele, ha mindhárman vigyáznak a gépre. És később láthatja az egész család a képeket.
A lányok apja szőrösszívűnek akart látszani, elsőre nem akarta elengedni őket. Lefolytattak egy kis vitát, amiben gyakran előjött a lányok zsenge kora, neme, meg hogy ezek mégiscsak fiúk, és ki tudja, még milyen alakok lógnak az ilyen helyeken és egyéb szokásos szülői kifogások.
És furcsának találták, hogy Billy ennyire rajong Cynthiáért, hogy van képe odamenni és megzavarni a hétköznapi életét, hogy autogramot kérjen.
Jessica rákontrázott azzal, hogy kijelentette, szerinte Billy-nek nagyon tetszhet Cynthia, mert látta a filmjeit is. Ennek pedig biztosan oka van. Megint csak az alapos bokánrúgás után tudta befogni a száját.
Természetesen, ahogy a lányok előre sejtették, a szülők megkérték Robert-t, hogy kísérje el húgait, de ők letették a nagyesküt, hogy időben hazajönnek, és nem lófrálnak tovább, mint ameddig engedik nekik. Robert pedig látta, hogy nem igazán örülnének, ha ott lógna rajtuk, ezért azt a kifogást sikerült kinyögnie, hogy nem szereti ezt a fajta zenét, és különben pedig randija van. A szülők sóhajtva határidőt szabtak a lányoknak: legkésőbb fél tizenegyre itthon kell lenniük. És nem indulhatnak el előbb itthonról, mint hogy pontosan nyolcra odaérjenek. Ezen kívül még egy furcsa feltételt kitaláltak: egyiküknél legyen a fényképezőgép, a másiknál a pénz telefonálásra, a harmadikuknál pedig mindegyikük igazolványa. Így nem széledhetnek szét, hanem mindhármuknak egyszerre kell hazajönnie.
Látszott, hogy tényleg fontos nekik a ma este. Kivételesen nem csak fedezik egymást, hanem mindegyiknek érdeke, hogy el legyenek engedve a programra.
Folyt.
